4.2.2.      A csecsemőkor

 

A hatodik hét után a gyermek feltételes reflexei továbbfejlődnek, melyek mind változatosabb ingerekhez, tapasztalatokhoz kapcsolódnak. Ennek a fejlődési szakasznak a domináns fejlődési területe az érzékszervi – mozgásos fejlődés (Piaget), amit szenzomotoros korszaknak hívunk. A gyermek értelme odáig terjed, amit az érzékszerveivel és mozgása közben képes megtapasztalni. Ez a reflexsémák gyakorlása, melyben a cselekvési sémák összekapcsolódnak ösztönszerű mozgásokkal (eleinte egy ingerre egész testtel válaszol). Az érzékszervi-mozgásos sémák nagyrészt ún. cirkuláris reakciókban valósulnak meg:

·              Elsődleges cirkuláris reakció - a saját testtel kapcsolatos, számára kellemes mozgást ismételgeti (lábaival cél nélkül rúgkapál), később ezek a mozgások differenciálódnak és integrálódnak.

·              Másodlagos cirkuláris reakció - a külső tárgyakkal kapcsolatos manipulációk tartoznak bele. A gyermek ilyenkor kiterjesztett akciókat ismételget, melyek a környezetében érdekes változásokat eredményeznek. Látása és a fogása koordinálódik, sémákat kombinál (ismert eljárásokat alkalmaz új célokhoz), kialakul a szenzomotoros szakasz legjelentősebb értelmi teljesítménye a tárgyállandóság. (Ez azt jelenti, hogy a tárgyak akkor is léteznek, ha érzékszerveink számára nem elérhetőek, 8. hó: a letakart csörgő nincs. 10 hó: aktívan keresi a tárgyállandóság ismeretével 1év: ott keresi ahol eltűnt). A tárgyállandóság másik jelentése a tárgykonstancia, mely szerint a tárgyak, dolgok a szemléleti viszonyoktól függetlenül egyformák

·              Harmadlagos cirkuláris reakció - a tárgyak közötti viszonyok manipulálása. A cselekvési sémák tovább differenciálódnak, egy problémát többféleképpen közelít meg, kialakul a logika kezdetleges alkalmazása.

 

A csecsemő fejlődése

Három hónapos kor után megjelennek a szándékos, irányított mozgások. Véletlenszerűen felfedezi saját kezét, majd eljátszik, ismerkedik a testével. Negyedik hónaptól tárgyak után próbál nyúlni. Távolságot még nem érez, ezért gyakran mellényúl. Még helyhez kötött, ezért csak az a tér áll rendelkezésére, amelyben a keze mozog. A negyedik-ötödik hónap körül az oldalára fordul, hat hónaposan önállóan képes hasra fordulni. Ezzel kitágul számára a tér, képes lesz a környezetéből egyre többet látni, ami a tapasztalatát bővíti. Megtanul forogni, csúszni, kúszni, majd mászni, egyre nagyobb helyzet, és helyváltoztatásokra (lokomóció) lesz képes. Ha felültetik, himbálja a végtagjait, előbb a felállással (8-9 hónap) próbálkozik, néhány hónap múlva a járással.

            A harmadik-negyedik hónapban bekövetkezik a látási és hallási koncentráció, összerendeződik a látás és a mozgás. Képes követni kezének mozdulatait, tökéletesedik a manipulációs tevékenysége, ami azért fontos, mert a fejlődés folyamán a száj és az ajkak után a kéz a megismerés legfontosabb szerve. Fontos állomás, amikor képes ülve manipulálni, és a manipuláció, valamint a látás síkja metszi egymást, ami által tökéletesedik a koordinációja. Hét hónapos korban sokrétűen tevékenykedik, és beindul a kétkezes manipuláció, mely egyre több idejét foglalja le. A manipuláció iránya a tenyér felől halad az ujjak hegye felé (aktív erőfogás).  Nyolc-kilenc hónapos kortól a fogása áttevődik az ujjhegyekre és kialakul a precíziós fogás (a mutatóujj és a hüvelykujj csiptető mozdulata). Tizenegy-tizenkét hónapos kortól a manipuláció bonyolultabbá, differenciáltabbá válik, elkezdődik a test-séma kialakulása. Ekkor már a manipuláció nem választható el a gondolkodás fejlődésétől, minél változatosabban manipulál a gyermek, annál intelligensebbnek tekinthető. A manipuláció gyakorlását gyakorló fázisnak nevezzük. Ezt a tevékenységet ún. funkcióöröm kíséri.

A második hónaptól a gyermek képes különbséget tenni a hangok minősége között, emberi hangra és kellemes zenei hangokra mosolyog. Első hangjai az „á” és az „o”, éles differenciálatlan formái. Környezetével eleinte síráson keresztül tartja a kapcsolatot. Három hónaposan már keresi tekintetével a hangforrást, öt hónaposan meg is találja azt. Ebben az életkorban kapcsolatot talál a hangképzése és a hallása között, felfedezi saját gőgicsélő hanghatását, figyeli, szándékosan előidézi, élvezi azt. Hét-nyolc hónaposan a hangképzésben képes az egyes hangokat differenciálni, hallás után megfelelően utánamondani. Meg tudja az emberi hangokat különböztetni, így képessé válik a beszéd megtanulására. Az első év végén utánozza a közvetlenül hallott hangokat, melyek még jelentés nélküli sorok, ún. „papagájnyelv”.

Héthónapos kortól a gyermekben differenciálódnak és egyre inkább aktiválódnak az érzelmek. Fontos lesz az örömszerzés, amely a személyiség további fejlődésének fontos motiváló tényezője lesz. Kb. nyolc hónapos korban kialakul a gyermekben az ún. szeparációs szorongás,  mely a gyermek félelme attól, hogy szülei, főként anyja elhagyják. A szeparációs szorongással küzdő gyermek pánikba esik és sír, ha szülei magára hagyják, még akkor is, ha csak a szomszéd szobába mennek át. A probléma tíz és tizennyolc hónapos kor között a legkifejezettebb, két éves korra általában megszűnik. Intenzitása és időtartama változó, részben a szülő-gyermek kapcsolat minőségétől függ. A szeparációs szorongás akkor jelentkezik, amikor a csecsemőben tudatosul, hogy a szülő különálló személy. Mivel az emlékezőképessége még nem tökéletes, és nincs időérzéke, attól fél, hogy az anya távozása végleges. A jelenség akkor szűnik meg, amikor a gyermek memóriája kifejlődik, és fel tudja idézni a szülő képét, amikor az elmegy. Ilyenkor visszaemlékszik arra, hogy már máskor is történt ilyen, és a szülő visszatért hozzá.

_____________________________________________________________________

Önellenőrzés

1.)    Ismertesse a cirkuláris reakciók tartalmát.

2.)    Melyek a csecsemőkor fejlődési sajátosságai?

3.)    Mi a manipulációs tevékenység jelentősége a csecsemő fejlődési folyamatában?

4.)    Ismertesse a szeparációs szorongás mechanizmusát.

_____________________________________________________________________