Fogalomtár

Filogenezis

Az élőlények rendszerezésének legelterjedtebb elmélete a filogenetikus rendszertan vagy fejlődéstörténeti rendszertan az (a szó a görög phülon = törzs és geneszisz = születés szavakból ered). A rendszerezés alapjának a törzsfejlődés során kialakult rokonsági kapcsolatokat tekinti, a rendszerezést, osztályozást pedig az ezeket a kapcsolatokat kifejező filogenetikus családfa segítségével végzi. A filogenetika kifejezést újabban „genetikai vizsgálatokra épülő törzsfejlődéstan” értelemben is használják.

Ontogenezis

Az egyedfejlődés vagy ontogenezis (az ógörög ontos = lenni és a latin genesis = teremtés szavak összetételéből származik) egy élőlény fejlődését írja le a petesejt megtermékenyülésétől a kifejlődésig. Az egyedfejlődés a fejlődésbiológia, a fejlődéspszichológia, a fejlődési kognitív idegtudomány és a fejlődési pszichobiológia tárgykörébe tartozik.

Charles Robert Darwin (1809 – 1882) angol természettudós, az evolúcióelmélet kidolgozója. Elméletének lényege, hogy a természetben az élőlények egymással versengenek a fennmaradásért, és a természetes kiválasztódás útján mindig a legrátermettebb egyedek örökítik tovább génjeiket, a fajok pedig ezáltal egyre tökéletesebben alkalmazkodnak környezetükhöz. Az elmélet szerint a mai fajok így alakultak ki az egysejtűektől kezdve az emberig.

A darwinizmusnak nevezett irányzat nem csak a biológiai, hanem a gazdasági és filozófiai gondolkodást is befolyásolta. Alapja lett például a materializmusnak és így - közvetetten - a marxizmusnak, de olyanok is vannak - vallásos, a tudomány iránt is érdeklődő emberek -, akik úgy gondolják, hogy a vallás és az evolúcióelmélet nem zárják ki egymást.

Kritikus periódus

A fogalom az etológiában jelent meg először, az állatok fajspecifikus viselkedésének tanulmányozása során. Az egyes fajoknál létezik egy olyan időszak, amikor szükségszerű, hogy az állatot a normális fejlődéshez sajátos ingerek érjék. Az etológusoktól kölcsönzött fogalmat a humán érési folyamathoz is hozzáillőnek tartotta Eric Lenneberg (1921-1975) amerikai psziholingvista. Úgy gondolta, hogy a nyelvelsajátításban is létezik ilyen periódus, a beszédtanulás időszakában. Elmélete szerint amennyiben az ember nem tanul meg ebben az időszakban beszélni, akkor a későbbi időszakokban sem fog megfelelően beszélni.

Jean-Baptiste Pierre Antoine de Monet, Chevalier de la Marck (1744 - 1829) francia lovag, természettudós, akadémikus, Darwin előfutára az élővilág evolúciós magyarázatát illetően.

Folyamatos változások olyan sorozata, melynek során bizonyos populációk öröklődő jellegei nemzedékről nemzedékre változnak. Más megközelítésben az evolúció alatt a populációknak a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodását értjük, mely alkalmazkodást génállományuk, ezen keresztül tulajdonságaik megváltozásával érik el. A tulajdonságok, jellegek géneken keresztül fejeződnek ki, melyek a reprodukció során másolással adódnak tovább a következő nemzedékbe. Másolódáskor apró, (részben) véletlenszerű változások, mutációk mehetnek végbe, melyek megváltoztatják az utód génkészletét. Ezen változások új, vagy megváltozott jellegekben fejeződhetnek ki, melyek sikeres szaporodás során továbbörökíthetők.

Az evolúció természetes kiválasztódáson alapuló modelljét először Charles Darwin és Alfred Russel Wallace vetette fel, részletes leírásra először Darwin A fajok eredete (1859) című könyvében került sor.

Tabula rasa

A tabula rasa (White paper = fehér lap) olyan ismeretelméleti fogalom, mely szerint az egyén nem rendelkezik veleszületett szellemi tartalommal, minden tudást a tapasztalatok, és az észlelés segítségével a környezetből szerez meg. A tabula rasa képviselői szerint a személyiség, a társadalmi, illetve érzelmi "viselkedés", és az intelligencia teljes mértékben a születés után alakul ki.

Pszichoanalízis

A pszichoanalízis (görög eredetű szakkifejezés) mélylélektani vizsgálati és kezelési módszer a pszichológiában, mely a lelki zavarokat az ún. „tudatalatti okok” feltárásával igyekszik gyógyítani.

A módszer atyja és névadója Sigmund Freud osztrák neurológus volt. A pszichoanalitikus iskola alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy motivációira és viselkedésére. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek – különösen a szexuális és agresszív jellegűek – neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával. Erre irányuló módszerét nevezte el Freud pszichoanalízisnek.

Sigmund Freud

Sigmund Freud (1856 – 1939) zsidó származású osztrák neurológus és pszichiáter, a pszichoanalitikus iskola megalapítója.

Kezdetben – kollégája, Breuer nyomán – hipnózissal dolgozott, később úgy látta, hogy nem mindenki hipnotizálható, és hipnózissal nehéz tartós eredményeket elérni. Felfedezte, hogy az elfojtott, tudattalanná vált emlékek szabad asszociáció révén is felszínre hozhatók, amiben alapvető jelentőséget tulajdonított az álomfejtésnek.

Erosz a szerelem és a szexuális vágy istene a görög mitológiában. Freud elméletében az Erosz energiája a libidó a létfenntartás, a nemi ösztön.

Thanatosz – halálösztön vagy destrukciós ösztön: „Freud által bevezetett kifejezés az olyan élmény- és viselkedésformák (tudattalan) mozgató okaira, amelyek másokra irányuló gyűlöletben, ellenszenvben vagy agresszióban, illetve a saját személyre vonatkozó gyűlöletben vagy pusztításban nyilvánulnak meg. Thanatosz energiája az agresszió és a pusztítás.

Elhárító mechanizmusok

Tudattalan lelki működések. Funkciójuk megakadályozni, az olyan „én”-t személyesen érintő mozzanatok felismerését, amelyek fenyegetik az önértékelést vagy szorongáshoz, stresszhez vezethetnek.

Főbb elhárító mechanizmusok:

Tagadás

A tagadás a zavaró érzések, impulzusok, vágyak jelentéktelenítése és aktív kiutasítása a tudatból.

Disszociáció

Lényege a kellemetlen, kínos érzések, gondolatok kellemesekkel való helyettesítése.

Projekció

Az egyén saját el, vagy fel nem ismert érzéseit másoknak tulajdonítja, illetve azokat másokban véli meglátni (kivetíti)

Intellektualizáció

Érzelmi eltávolodás a kellemetlen érzés, gondolat okozta stresszhelyzettől. Lényege, hogy a személy olyan módon próbál eltávolodni a kellemetlen gondolatoktól, érzésektől vagy az azokat okozó stresszhelyzetektől, hogy absztrakt intellektuális formában kezeli azt.

Fantáziatevékenység

Olyan élethelyzetek, szituációk elképzelése (barátság, meghittség, korlátlan siker, szépség, hatalom) melyek kellemes érzésekkel legtöbbször megelégedettség érzését keltik.

Izoláció

Általában szigorú önellenőrzésből fakadó érzelmi távolságtartás, érzelmi elkülönülés, érzelemmentesség.

Hasítás

A személy környezete személyeit pozitív és negatív szempontok szerint két egymással ellentétes csoportra osztja – pl.: „jók” és „rosszak”. Ezután a pozitív csoportba tartózó személyekben általában megbízik, és ez a biztonság érzetét nyújtja számára, a negatív csoport felé tanúsított bizalmatlanság és óvatos magatartás pedig szintén a biztonságérzetet, így a komfortérzést szolgálja.

Passzív agresszió

A nem akart, de elvállalt teendők, feladatok elvégzését az egyén hosszú ideig halogatja, majd nem végzi el. Legtöbbször konfliktuskerülő helyzetekben jelenik meg. Ilyen módon tud megnyilvánulni a fel nem vállalt konfliktus, illetve a rejtett agresszió.

Acting out vagy kiélés

Nem tudatos szándék vagy konfliktus cselekvési kifejeződése, pl: motiválatlannak tűnő cselekedetek, hirtelen indulatkitörések, helyzethez nem illő düh, a düh feletti kontroll hiányával, erőszakos szexuális cselekedetek, családtagok ellen elkövetett bűncselekmények. Mivel a viselkedés kívül esik a tudati tükrözésen, a kívülálló megfigyelő számára úgy tűnik, hogy az acting outhoz nem társul bűntudat.

Leértékelés

Az egyén nagyobbnak és fontosabbnak tekinti, és éli meg magát a többieknél. A gyenge önértékelése miatt feltételezi hatalmasságát, mindenhatóságát és értékeli le a többieket. A külső megfigyelő számára ez a viselkedés sokszor hiúságként, nagyképűségként, kiválasztottsági érzésként fogalmazódik meg.

Elfojtás

Az elfojtás lényege a személy számára félelmet vagy fájdalmat keltő memóriatartalmak kiutasítása a tudatból.

Introjekció vagy bevetítés

Külső tulajdonságok, erények magunkra vonatkoztatása. Az egyén azonosul egy pozitív figurával, vagy annak tulajdonságaival. Ezen felül bevetítés az is, ha az egyén saját tulajdonában lévő olyan dologgal, vagy dolgokkal azonosul, melyre büszke.

Racionalizáció (önáltatás)

Az egyén valamely döntése nem ésszerű (racionális), akkor nem a döntését, hanem a tényeket változtatja meg, ferdíti el oly módon, hogy a döntése immár ésszerűnek tűnjön.

Regresszió

Időleges visszatérés korábbi, primitívebb lelki működésekhez.

Reakcióképzés

A reakcióképzés vagy kompenzáció az önmeggyőzés illetve „önbecsapás” egyik módja. Az egyén önmaga elől úgy rejti el valamely késztetését, hogy ellenkező irányú motivációt fejez ki.

Szimpatizmus vagy sajnáltatás

Az egyén saját erejéből el nem érhető céljai elérését a környezete részvétének, sajnálatának manipulatív kiprovokálásával próbálja megvalósítani.

Helyettesítés

Egy érzés vagy érzelem másikra váltása, kicserélése, mással helyettesítése.

Szublimáció

Egy olyan – nem tudatos – lelki folyamat, amelyben egy szexuális impulzus "energiája" olyan módon változtatja meg irányultságát, mely egy szociálisan elfogadott, nem szexuális jellegű tevékenységet eredményez.

Testi szomatizáció

Az érzelmi aggodalmak testi tünetekben történő megnyilvánulása.

Humor

Kellemetlen vagy éles helyzetek "tompítása" derűs hangulat keltésével.

Erik H. Erikson

Erik Homburger Erikson (1902 - 1994) neves fejlődéspszichológus, elismert pszichoanalitikus, Pulitzer-díjas író. Leginkább pszichoszociális fejlődéselméletéről ismert, melyben a fejlődés nyolc stádiumát különbözteti meg, ellentétben Sigmund Freuddal, aki öt szakaszról beszél. További eltérés, hogy Erikson szerint a fejlődés egész életen át tartó folyamat, míg Freud születéstől serdülőkorig követi nyomon a fejlődést.

Erikson nevéhez fűződnek a modern pszichológia és a pszichoanalízis módszereit hasznosító biográfiák első darabjai. 1958-ban a fiatal Luther Mártonról (Young Man Luther: A Study in Psychoanalysis and History), 1969-ben Gandhiról (Gandhi's Truth) írt könyvet.

Jean Piaget

Jean Piaget (1896 - 1980) svájci pszichológus és ismeretelmélet-teoretikus (elsősorban a biológia területén). Az által kidolgozott elméletben a fogalmak egyszerű és tapasztalathoz kötött sémákon keresztül egyre komplexebb struktúrákat alkotnak. Felfogása szerint a pszichés fejlődés a világ megismerő ábrázolásának és szemléltetésének (kognitív reprezentációjának, illetve rekonstrukciójának, lásd konstruktivizmus) folyamatos differenciálódásán keresztül valósul meg. A folyamatot az asszimiláció (a környezetből származó tapasztalatok már meglévő sémákba való beillesztése) és az akkomodáció (a sémáknak a környezethez való igazítása) egyensúlyának fokozatos megjelenése

Barry Brazelton

Thomas Barry Brazelton neves gyermekorvos és író az Egyesült Államokban. Major kórházak az egész világon használják Brazelton Újszülött Viselkedési Assessment Scale (NBAS) rendszerét.

Konrad Lorenz

Konrad Zacharias Lorenz (1903 – 1989) az ún. klasszikus összehasonlító magatartáskutatás egyik úttörője, a modern etológia egyik megalapítója. Ő maga ezt a kutatási területet 1949-ig „állatpszichológiának” hívta, és a német nyelvterületeken őt tekintik e terület alapító atyjának. 1973-ban Karl von Frisch-sel és Nikolaas Tinbergennel megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott az „egyéni és szociális viselkedésminták felépítésével és működésével kapcsolatos felfedezéseiért“.

Mary D. Salter Ainsworth (1913 – 1999) kanadai fejlődéslélektannal foglalkozó pszichológus volt, a korai érzelmi kötődésről szóló munkájáról ismert “Idegen helyzetben”, illetve a Kötődés elmélet fejlődésében kifejtett munkájáról.

Idegen Helyzet Teszt vizsgálat

Az 1970-es években Ainsworth kidolgozott egy eljárást, az úgynevezett Idegen helyzetet, hogy megfigyelje a kötődési kapcsolatokat a gondozó és a gyermek között. Az idegen helyzet eme eljárásában megfigyelik a játszó gyermeket 20 percen keresztül, amíg a gondozók és idegenek belépnek a szobába, illetve elhagyják azt, így újjáteremtve az ismerős és ismeretlen jelenlétének élményét, amely szituációval a legtöbb gyermek szembesül élete folyamán. A helyzetek eltérnek abban, hogy mennyire stresszesek, és a gyermek válaszait megfigyelik.

Magyar orvos, pszichiáter. Kutatási területe: pszichoterápia, kommunikációelmélet, szociálpszichológia.

Élete során tizenegy szaklapnak volt szerkesztője, valamint több, mint hetven könyvet írt, vagy szerkesztett többek között a pszichoterápia, a szexológia, az addiktológia, a, a kommunikációelmélet, szociálpszichológia, szervezetelmélet, mentálhigiéné, krízisellátás önsegítés és a devianciakutatás területén.

Archetípus

Az archetípus görög eredetű szó, ősképet jelent. Valaminek az ősi alakja, ősi formája. A fogalom a XX. századi pszichoanalitikus és mítoszkutató, Carl Gustav Jung munkássága nyomán vált ismertté.

WHO

Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organisation, WHO) az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik szervezete, a nemzetközi közegészségügy koordináló hatóságaként működik. Székhelye a svájci Genf városban található. A szervezet alapokmánya 1948. április 7-én lépett életbe, s e nap óta minden évben ez az egészségügyi világnap.