8. Ökológiai látásmód és modern természettudomány: Az ész mindenhatósága és a nevelés
A reneszánsz korban már egyértelművé vált a természet leértékelésének folyamata még akkor is, ha az antik eszmény felélesztésén munkálkodtak. A kereszténység szemlélete áthatotta a gondolkodás minden szféráját, amely szerint a matéria alsóbbrendű az emberhez képest, az pedig az isteni akaratnak van alárendelve. Szemléletes példát szolgáltat az emberi test megismerésére tett kísérlet Leonardo da Vinci vagy Michelangelo esetében: a cinquecento idején titokban hajtottak végre boncolásokat. [42] Anatómiai rajzaik az orgánumok, a csontok, az izomzat felépítéséről vagy tanulmányaik a mozgás és a mechanikus szerkezetek vizsgálatára tapasztalaton alapuló megismerés működésére nyújtanak példát a művészetek terén. A kor naiv materialistái a mikrokozmosz, az emberi világ és a makrokozmosz, a világegyetem egységességét vallják. Paracelsus (1493-1541) univerzalizmusában e kettő egyensúlya szolgál az egészség megőrzéséért, mivel a betegség és az egészség viszonya az ember és a természet harmóniájától függ. Gyógyításának alapanyagai a természetben található növények és ásványok, amiket kémiai eljárásokkal tett az emberi szervezet számára alkalmazhatóvá. Nem a lélek állapotának függvényeként szemlélte a betegségeket, azok okait a szervezet ásványi anyag egyensúlyának felbomlásában vélte megtalálni.
A kor tudósai természettudományos alapok lefektetésére törekedtek, akik közül Francis Bacon és Galileo Galilei munkásságát emeljük ki. Bacon (1561-1626) [43] a jelenségek, a folyamatok tényeinek elemzésével jutott el a felismerésig, hogy új, a tapasztalatokra felépülő vizsgálati módszerre van szükség, amelynek nyomán feltárható az oksági ismeret. Az igazi tudás az okozati összefüggésen nyugszik. A természettudományos szemlélet fejlődésének kulcsa a kísérlet általi bizonyításban található meg. Új módszerek: az indukció és a dedukció használata terjedt el a tényfeltárás céljának eléréséért. [44] Bacon megállapításai ráirányították a figyelmet a fejlődés útjára, a természetfeltárás fontosságára, de az embernek köszönhető a megfigyelés, vizsgálat, amivel végső soron saját kibontakozásának kedvez. Matematikai érvelések és bizonyítások két új tudományág, a mechanika és a mozgások köréből című művében Galileo Galilei (1564-1642) egyértelműsítette az objektivitás szükségességét a tudományos megismerésben. A matematika képes betölteni ezt a feladatot, érvelt, mivel ez az egyetlen objektív nyelv a kutatás kísérleteinek leírására. Mint ahogy művének címe is jelöli, a mechanika, a mozgástan törvényszerűségeinek feltárására törekedett, egzakt módon rögzítette kísérleteinek körülményeit és eredményeit. Galilei nagy előrelépést tett a tudományos gondolkodás terén: matematikai úton vezetett le összefüggéseket hipotézisekből, amiket kísérletekkel ellenőrzött és igazolt. Természeti folyamatokat analizált újra megismételhető módon, kontrollált mesterséges körülmények között (Nánási, 2005. 22).
Galilei a redukció módszerét alkalmazta kutatásaihoz, ami bár eredményes lehet, mivel azonban elvész a vizsgálat tárgyának differencia specifikája, mégsem teljesen kielégítő. A modern természettudományok fejlődésének útján nagy előrelépést jelentett a redukció alkalmazása az élőlényekre, eredményeképpen született meg Harvey felfedezése a vérkeringésről. Leegyszerűsítéssel jutott egy olyan modellhez, nevezetesen a haldokló kígyó boncolása révén az emberéhez képest ugyan lassúbb és egyszerűbb, de hasonló keringési rendszer leírásához, amely az ember komplex rendszerének megismerésére szolgált. Máig használatosak leírásai a vérkörökről, a szív, a vénák és artériák működéséről. [45] Foglalkozott az élet működésének időbeliségével (perctérfogat), amit korának tudományos szintjén, matematikai eszközökkel ragadott meg, mégis jelentős előrelépésnek tekinthető, mert ezzel felmerült a nem látható struktúra vizsgálatának kérdése.
A XVII. században már nyomokban sem található meg az intuíción alapuló ökológiai szemlélet, a matematizálás, a mechanika, a redukciós modellezés, a kísérletezés általánossá válása kiszorította a valószínűségre, belátásra is építő felfogásokat, elmélkedéseket. A tudományos megismerés egyre specializálódó iránya az analízisen és racionális logikán alapuló vizsgálatokat tartotta inkább elfogadhatóknak. Paradigmatikus változások mutatják a gondolkodás átalakulását, ami a legteljesebben Descartes (1596-1650) munkásságában figyelhető meg. A tudomány egzaktságának elsődleges szempontja alapján a matematika vált az új követendő eszménnyé, amelynek nyelve és módszerei megengedték az egységes, egyetemes tudásra való törekvést. A számítás (mathesis universalis) és a mérés (pantometria) általános alkalmazása elindította a racionalizmus folyamatát, egyik alappilléreként pedig meghatározta az észből, a gondolkodásból levezethető igazság fogalmát.
A tudományos megismerés egységességének eme központisága Descartes szerint a filozófiából ered. Egy fa modelljével szemlélteti elképzelését: a metafizika a gyökérzet, a fizika a törzs, az etika, a mechanika, az orvos- és többi tudomány pedig a lombozat. Rendszerében híressé vált fejtegetése az elsőnek elfogadható elvről: „Elhatároztam, hogy felteszem: mindazok a dolgok, amelyek valaha is bejutottak az elmémbe, nem igazabbak, mint álmaim csaló képei. De csakhamar láttam, hogy mialatt így mindent hamisnak akartam felfogni, szükségképpen kell, hogy én, aki ezt gondolom, legyek valami. S mivel észrevettem, hogy ez az igazság: gondolkodom, tehát vagyok, olyan szilárd és olyan biztos, hogy a szkeptikusok legtúlzóbb feltevései sem képesek azt megingatni, azért úgy gondoltam, hogy aggály nélkül elfogadhatom a filozófia amaz első elvének, amelyet kerestem.” (Descartes, 1991. 223) Az idézet szövegében a gondolkodással szoros kapcsolatban álló kételkedésről, az én tudatának működéséről olvashatunk, beleértve a szellemi, lelki, értelmi megjelölések általi tulajdonságokat (res cogitans). Dualista rendszerében a gondolkodó dolog szubsztanciája határozottan elkülönül a test világa (res extensa) szubsztanciájától, amelyet a mozgás, a nagyság, az alak, a hely és idő jellemez, s matematikai, logikai racionalizmus révén ragadható meg. Descartes meggyőződése szerint az ezeken nyugvó tudományos gondolkodás feltételei az emberben találhatók meg, mivel vele született tulajdonság a lumen naturale (természetes világosság). Az ész korlátlan, „isteni valami” és „mindenható”, ezért „…új típusú filozófiára van szükség, olyanra, amely segíti az embereket, hogy a természet urává válhassanak” (idézi Nánási, 2005.23).
Descartes a racionális intuíció fontosságát emelte ki, ami lehetővé teszi az igazságok és kölcsönviszonyaik, a tények tudatosítását, s aminek következtében az intuíció a dedukció logikai magja lesz. A megismerés átfogó, alapvető módszere alapján az általános törvényekből a megfigyelés, a kísérlet, az elemzés igazoló eljárásával új megállapítások, törvények születnek. Mindez azonban nem tartozik a természet rendjébe, nem következik a természeti világ működéséből. Ebből is látszik, hogy miként vált uralkodóvá a mechanikus természetfelfogás karöltve a gyakorlati felhasználhatóság meggyőző erejével. Könnyebben felfogható, a hétköznapi valóság szemléletéhez közelebb álló a világ logikán alapuló rendszere, ahol az anyag és a szellem szétválik. Az oksági kapcsolatokra és determinizmusra épülő mechanikus világképpel az ember elszakad, elidegenedik a természettől.
Newton fizikájának néhány tétele szolgáljon a karteziánus gondolkodás jellemzésére. Mechanikájában a tudós az anyagot olyan tömegpontok összességének képzeli el, amelyek kölcsönhatásban állnak egymással. Mozgásuk az axiómák és az erőhatások (közvetlen érintkezéssel létrejövő és gravitációhoz hasonló erőhatás) ismeretében kiszámítható. Amennyiben pedig minden tömegpontra ható erő és annak mozgása meghatározható, akkor a rendszer egésze is, hiszen az az alkotórészeinek összege (vö: Simonyi, 1978. 261). Az ember nem része a természeti folyamatoknak, észbeli képességei és akarata miatt felette áll azoknak. Függetlenségét bizonyítja az általa létrehozott mesterséges, épített környezet, a tervezésen alapuló rend.
Az uralkodó racionalista szemlélet a valóság ok-okozati viszonyait logikai levezetéssel tárja fel, így ismerhető meg a természet is. Ésszerű rendjébe illeszkedik Linné biológiai rendszertana és Lavoisier új kémiai nyelvet megalapozó munkássága. A növények és állatok külső jegyei alapján Linné (1707-1778) elkészítette mesterséges rendszerét (Systema Naturae), és az élőlények kettős nevezéktanával megteremtette a biológia tudományos nyelvét. Lavoisier (1743-1794) a kémiai, a vegyészeti kísérletek szerepét bizonyította, amikor az oxigénfogyasztást és a hőtermelést igazolta az élő szervezetekben és az élettelen anyagban. Megállapította, hogy az élőlények és nem élők vegyi folyamatai ugyanazok, így az előbbiek „gőzgépek”, és beleilleszkednek a természet ésszerű, mechanikus rendjébe.
Ökológiai szempontból a kialakuló modern természettudomány elindította a gondolkodó ember bal agyféltekéjének uralmát a jobb fölött, azaz az analizáló, a matematizáló, a logikai struktúrákban gondolkodó funkció jelentőségét a szintetizáló, az érzelmeket szabályozó, a humorérzékkel rendelkező működés fölött.
A paradigmatikus gondolkodás számos eredményével hozzájárult a természeti folyamatok megismeréséhez, az intuitív ökológiai szemlélet teljes elvesztésével a biologikum máig tartó pusztulásához. Kivételt képez panteizmusával Spinoza (1632-1677), aki a világ egységességét, az egyetlen szubsztancia (Isten vagy természet) létét, azaz test és lélek ugyanabba a rendbe tartozását vallotta.
Még inkább kiemelkedik, elkülönül az általános felfogástól Jean Jacques Rousseau (1712-1778), amikor azt hirdette, hogy a természet a természetből ismerhető meg. Igyekszik megőrizni a természetesség megmaradt bizonyítékait, viszonyait. Visszaállítja a környezet megbecsülését, szeretetét, a természetes életmódot és nevelést. Híressé vált regényének bevezetőjében a döntés előtt álló ember helyzetét elemzi, akinek a természet és a civilizáció szétválása miatt az egyikhez vagy a másikhoz tartozónak kell tekintenie magát. Választania kell, hogy a természetes világ része, azaz ember lesz-e avagy polgár, a társadalom tagja. Az előbbi abszolút egész szám, egység, míg az utóbbi tört szám, s értékét az egészhez való viszonya szabja meg. A természetes ember nevelése a cél, az individuum szabadsága, a tapasztalatszerzés természetbeni módja kerül előtérbe. [46] Szemléletében az emberre vonatkoztatott fogalmak összekapcsolódnak a környezethez fűződő viszony újszerűségével, nevezetesen a természetet esztétikai és önértéke miatt tisztelő magatartás divatossá tételével. Vallomások című memoárjában ír a Linné rendszere szerinti botanika tanulásának szenvedélyéről, füvészkedésének izgalmairól: „…földre heveredtem a kérdéses növény mellé, hogy a helyszínen vizsgáljam meg kedvem szerint. Ez a módszer erősen hozzásegített ahhoz, hogy természetes állapotban ismerjem meg a növényeket, mielőtt még emberi kéz művelte és természetükből kiforgatta volna őket.” (Rousseau, 1962. 626) Saját gyakorlatával bizonyította az ismeretszerzés korszerű, szemléletességen alapuló módját, a kötöttségek alóli felszabadulás, a tudáshoz való természetes jog működtetését. Esztétikája megelőlegezi a romantikát, a Vallomásokban megjelennek költői témái: a magány, a természet csodálata, az álmodozás. Egyik utolsó tartózkodási helye, Saint-Pierre szigete elsősorban természeti szépsége, gazdagsága és harmóniája miatt igézi meg, s a Paradicsom képét idézi fel benne. Gondolatai utópisztikusak ugyan a természethez visszavezérelhető emberiségről, a környezet felértékeléséről, de a társadalmi igazságtalanságról, az egyenlőtlenségről írt kritikájával, nevelési elveivel együtt felvázolja a korszerű természet, társadalom, egyén és közösség harmóniájának képét.
Összefoglalva megállapítható, hogy a felvilágosodás az individuális létezés előtérbe helyezésével a keresztény holisztikus egyöntetűséggel szemben atomisztikus uniformizálását alakította ki, ahol az ember tervezte ész alapú rendbe tartozott a természet is. Az újkor racionalizmusa szerint az élőlények többnyire gépek, s a test működését, viselkedését a külső környezeti változások eredményezik. Descartes tagadta, hogy a lélek határozza meg a pszichikai jelenségeket, azok a test reflexeinek mint gépezet működésének köszönhetők. Az ész mindenhatónak mutatkozott a természettudomány megalapozásában, a megismeréskutatás egzakt módszereinek feltárásában, ami nagy előrelépésnek számított. Az ipari tevékenység fejlődésével a természetrombolás is gyakorlattá vált. A társadalmi átalakulás szükségleteinek megfelelő egyén kibontakozása fontos, ahol a hasznosítható ismereteknek és a nevelésnek kiemelt szerep jutott.
A filmművészetben Werner Herzog Kaspar Hauser című filmje a felvilágosodás romantikába torkolló felfogását egy nagy téma, a talált vad fiatalember rövid földi életével mutatja be.
A kor tudósai természettudományos alapok lefektetésére törekedtek, akik közül Francis Bacon és Galileo Galilei munkásságát emeljük ki. Bacon (1561-1626) [43] a jelenségek, a folyamatok tényeinek elemzésével jutott el a felismerésig, hogy új, a tapasztalatokra felépülő vizsgálati módszerre van szükség, amelynek nyomán feltárható az oksági ismeret. Az igazi tudás az okozati összefüggésen nyugszik. A természettudományos szemlélet fejlődésének kulcsa a kísérlet általi bizonyításban található meg. Új módszerek: az indukció és a dedukció használata terjedt el a tényfeltárás céljának eléréséért. [44] Bacon megállapításai ráirányították a figyelmet a fejlődés útjára, a természetfeltárás fontosságára, de az embernek köszönhető a megfigyelés, vizsgálat, amivel végső soron saját kibontakozásának kedvez. Matematikai érvelések és bizonyítások két új tudományág, a mechanika és a mozgások köréből című művében Galileo Galilei (1564-1642) egyértelműsítette az objektivitás szükségességét a tudományos megismerésben. A matematika képes betölteni ezt a feladatot, érvelt, mivel ez az egyetlen objektív nyelv a kutatás kísérleteinek leírására. Mint ahogy művének címe is jelöli, a mechanika, a mozgástan törvényszerűségeinek feltárására törekedett, egzakt módon rögzítette kísérleteinek körülményeit és eredményeit. Galilei nagy előrelépést tett a tudományos gondolkodás terén: matematikai úton vezetett le összefüggéseket hipotézisekből, amiket kísérletekkel ellenőrzött és igazolt. Természeti folyamatokat analizált újra megismételhető módon, kontrollált mesterséges körülmények között (Nánási, 2005. 22).
Galilei a redukció módszerét alkalmazta kutatásaihoz, ami bár eredményes lehet, mivel azonban elvész a vizsgálat tárgyának differencia specifikája, mégsem teljesen kielégítő. A modern természettudományok fejlődésének útján nagy előrelépést jelentett a redukció alkalmazása az élőlényekre, eredményeképpen született meg Harvey felfedezése a vérkeringésről. Leegyszerűsítéssel jutott egy olyan modellhez, nevezetesen a haldokló kígyó boncolása révén az emberéhez képest ugyan lassúbb és egyszerűbb, de hasonló keringési rendszer leírásához, amely az ember komplex rendszerének megismerésére szolgált. Máig használatosak leírásai a vérkörökről, a szív, a vénák és artériák működéséről. [45] Foglalkozott az élet működésének időbeliségével (perctérfogat), amit korának tudományos szintjén, matematikai eszközökkel ragadott meg, mégis jelentős előrelépésnek tekinthető, mert ezzel felmerült a nem látható struktúra vizsgálatának kérdése.
A XVII. században már nyomokban sem található meg az intuíción alapuló ökológiai szemlélet, a matematizálás, a mechanika, a redukciós modellezés, a kísérletezés általánossá válása kiszorította a valószínűségre, belátásra is építő felfogásokat, elmélkedéseket. A tudományos megismerés egyre specializálódó iránya az analízisen és racionális logikán alapuló vizsgálatokat tartotta inkább elfogadhatóknak. Paradigmatikus változások mutatják a gondolkodás átalakulását, ami a legteljesebben Descartes (1596-1650) munkásságában figyelhető meg. A tudomány egzaktságának elsődleges szempontja alapján a matematika vált az új követendő eszménnyé, amelynek nyelve és módszerei megengedték az egységes, egyetemes tudásra való törekvést. A számítás (mathesis universalis) és a mérés (pantometria) általános alkalmazása elindította a racionalizmus folyamatát, egyik alappilléreként pedig meghatározta az észből, a gondolkodásból levezethető igazság fogalmát.
A tudományos megismerés egységességének eme központisága Descartes szerint a filozófiából ered. Egy fa modelljével szemlélteti elképzelését: a metafizika a gyökérzet, a fizika a törzs, az etika, a mechanika, az orvos- és többi tudomány pedig a lombozat. Rendszerében híressé vált fejtegetése az elsőnek elfogadható elvről: „Elhatároztam, hogy felteszem: mindazok a dolgok, amelyek valaha is bejutottak az elmémbe, nem igazabbak, mint álmaim csaló képei. De csakhamar láttam, hogy mialatt így mindent hamisnak akartam felfogni, szükségképpen kell, hogy én, aki ezt gondolom, legyek valami. S mivel észrevettem, hogy ez az igazság: gondolkodom, tehát vagyok, olyan szilárd és olyan biztos, hogy a szkeptikusok legtúlzóbb feltevései sem képesek azt megingatni, azért úgy gondoltam, hogy aggály nélkül elfogadhatom a filozófia amaz első elvének, amelyet kerestem.” (Descartes, 1991. 223) Az idézet szövegében a gondolkodással szoros kapcsolatban álló kételkedésről, az én tudatának működéséről olvashatunk, beleértve a szellemi, lelki, értelmi megjelölések általi tulajdonságokat (res cogitans). Dualista rendszerében a gondolkodó dolog szubsztanciája határozottan elkülönül a test világa (res extensa) szubsztanciájától, amelyet a mozgás, a nagyság, az alak, a hely és idő jellemez, s matematikai, logikai racionalizmus révén ragadható meg. Descartes meggyőződése szerint az ezeken nyugvó tudományos gondolkodás feltételei az emberben találhatók meg, mivel vele született tulajdonság a lumen naturale (természetes világosság). Az ész korlátlan, „isteni valami” és „mindenható”, ezért „…új típusú filozófiára van szükség, olyanra, amely segíti az embereket, hogy a természet urává válhassanak” (idézi Nánási, 2005.23).
Descartes a racionális intuíció fontosságát emelte ki, ami lehetővé teszi az igazságok és kölcsönviszonyaik, a tények tudatosítását, s aminek következtében az intuíció a dedukció logikai magja lesz. A megismerés átfogó, alapvető módszere alapján az általános törvényekből a megfigyelés, a kísérlet, az elemzés igazoló eljárásával új megállapítások, törvények születnek. Mindez azonban nem tartozik a természet rendjébe, nem következik a természeti világ működéséből. Ebből is látszik, hogy miként vált uralkodóvá a mechanikus természetfelfogás karöltve a gyakorlati felhasználhatóság meggyőző erejével. Könnyebben felfogható, a hétköznapi valóság szemléletéhez közelebb álló a világ logikán alapuló rendszere, ahol az anyag és a szellem szétválik. Az oksági kapcsolatokra és determinizmusra épülő mechanikus világképpel az ember elszakad, elidegenedik a természettől.
Newton fizikájának néhány tétele szolgáljon a karteziánus gondolkodás jellemzésére. Mechanikájában a tudós az anyagot olyan tömegpontok összességének képzeli el, amelyek kölcsönhatásban állnak egymással. Mozgásuk az axiómák és az erőhatások (közvetlen érintkezéssel létrejövő és gravitációhoz hasonló erőhatás) ismeretében kiszámítható. Amennyiben pedig minden tömegpontra ható erő és annak mozgása meghatározható, akkor a rendszer egésze is, hiszen az az alkotórészeinek összege (vö: Simonyi, 1978. 261). Az ember nem része a természeti folyamatoknak, észbeli képességei és akarata miatt felette áll azoknak. Függetlenségét bizonyítja az általa létrehozott mesterséges, épített környezet, a tervezésen alapuló rend.
Az uralkodó racionalista szemlélet a valóság ok-okozati viszonyait logikai levezetéssel tárja fel, így ismerhető meg a természet is. Ésszerű rendjébe illeszkedik Linné biológiai rendszertana és Lavoisier új kémiai nyelvet megalapozó munkássága. A növények és állatok külső jegyei alapján Linné (1707-1778) elkészítette mesterséges rendszerét (Systema Naturae), és az élőlények kettős nevezéktanával megteremtette a biológia tudományos nyelvét. Lavoisier (1743-1794) a kémiai, a vegyészeti kísérletek szerepét bizonyította, amikor az oxigénfogyasztást és a hőtermelést igazolta az élő szervezetekben és az élettelen anyagban. Megállapította, hogy az élőlények és nem élők vegyi folyamatai ugyanazok, így az előbbiek „gőzgépek”, és beleilleszkednek a természet ésszerű, mechanikus rendjébe.
Ökológiai szempontból a kialakuló modern természettudomány elindította a gondolkodó ember bal agyféltekéjének uralmát a jobb fölött, azaz az analizáló, a matematizáló, a logikai struktúrákban gondolkodó funkció jelentőségét a szintetizáló, az érzelmeket szabályozó, a humorérzékkel rendelkező működés fölött.
A paradigmatikus gondolkodás számos eredményével hozzájárult a természeti folyamatok megismeréséhez, az intuitív ökológiai szemlélet teljes elvesztésével a biologikum máig tartó pusztulásához. Kivételt képez panteizmusával Spinoza (1632-1677), aki a világ egységességét, az egyetlen szubsztancia (Isten vagy természet) létét, azaz test és lélek ugyanabba a rendbe tartozását vallotta.
Még inkább kiemelkedik, elkülönül az általános felfogástól Jean Jacques Rousseau (1712-1778), amikor azt hirdette, hogy a természet a természetből ismerhető meg. Igyekszik megőrizni a természetesség megmaradt bizonyítékait, viszonyait. Visszaállítja a környezet megbecsülését, szeretetét, a természetes életmódot és nevelést. Híressé vált regényének bevezetőjében a döntés előtt álló ember helyzetét elemzi, akinek a természet és a civilizáció szétválása miatt az egyikhez vagy a másikhoz tartozónak kell tekintenie magát. Választania kell, hogy a természetes világ része, azaz ember lesz-e avagy polgár, a társadalom tagja. Az előbbi abszolút egész szám, egység, míg az utóbbi tört szám, s értékét az egészhez való viszonya szabja meg. A természetes ember nevelése a cél, az individuum szabadsága, a tapasztalatszerzés természetbeni módja kerül előtérbe. [46] Szemléletében az emberre vonatkoztatott fogalmak összekapcsolódnak a környezethez fűződő viszony újszerűségével, nevezetesen a természetet esztétikai és önértéke miatt tisztelő magatartás divatossá tételével. Vallomások című memoárjában ír a Linné rendszere szerinti botanika tanulásának szenvedélyéről, füvészkedésének izgalmairól: „…földre heveredtem a kérdéses növény mellé, hogy a helyszínen vizsgáljam meg kedvem szerint. Ez a módszer erősen hozzásegített ahhoz, hogy természetes állapotban ismerjem meg a növényeket, mielőtt még emberi kéz művelte és természetükből kiforgatta volna őket.” (Rousseau, 1962. 626) Saját gyakorlatával bizonyította az ismeretszerzés korszerű, szemléletességen alapuló módját, a kötöttségek alóli felszabadulás, a tudáshoz való természetes jog működtetését. Esztétikája megelőlegezi a romantikát, a Vallomásokban megjelennek költői témái: a magány, a természet csodálata, az álmodozás. Egyik utolsó tartózkodási helye, Saint-Pierre szigete elsősorban természeti szépsége, gazdagsága és harmóniája miatt igézi meg, s a Paradicsom képét idézi fel benne. Gondolatai utópisztikusak ugyan a természethez visszavezérelhető emberiségről, a környezet felértékeléséről, de a társadalmi igazságtalanságról, az egyenlőtlenségről írt kritikájával, nevelési elveivel együtt felvázolja a korszerű természet, társadalom, egyén és közösség harmóniájának képét.
Összefoglalva megállapítható, hogy a felvilágosodás az individuális létezés előtérbe helyezésével a keresztény holisztikus egyöntetűséggel szemben atomisztikus uniformizálását alakította ki, ahol az ember tervezte ész alapú rendbe tartozott a természet is. Az újkor racionalizmusa szerint az élőlények többnyire gépek, s a test működését, viselkedését a külső környezeti változások eredményezik. Descartes tagadta, hogy a lélek határozza meg a pszichikai jelenségeket, azok a test reflexeinek mint gépezet működésének köszönhetők. Az ész mindenhatónak mutatkozott a természettudomány megalapozásában, a megismeréskutatás egzakt módszereinek feltárásában, ami nagy előrelépésnek számított. Az ipari tevékenység fejlődésével a természetrombolás is gyakorlattá vált. A társadalmi átalakulás szükségleteinek megfelelő egyén kibontakozása fontos, ahol a hasznosítható ismereteknek és a nevelésnek kiemelt szerep jutott.
A filmművészetben Werner Herzog Kaspar Hauser című filmje a felvilágosodás romantikába torkolló felfogását egy nagy téma, a talált vad fiatalember rövid földi életével mutatja be.