Hogyan érheted el az osztály figyelmének lekötését? Először is győzd meg őket arról, hogy törődsz velük, aztán arról, ne is reméljék, hogy lemondasz erről.

Vedd fontolóra következő feljegyzést, amit nemrég juttatott el hozzánk egy városi iskola kezdő tanára:

Egymás nevét üvöltözik és nagyon ravaszak, teljesen lefárasztanak, úgy értem, amint belépnek az ajtón, valaki már fennhangon beszámolót tart... vagy kiabálva szól oda valakinek, tehát még csak reggel 8 óra van, de máris felidegesítettek.

Nagyon sok tanár fáradozik azon, hogy mélyszegénységi iskolákban pozitív osztálylégkört teremtsen. Ezek a tanárok diákjaik révén komoly kihívással szembesülnek, szeretettel irányulnak feléjük és együtt éreznek velük nehézségeikben. Sajnos azonban a legtöbb esetben ez a fajta törődés nem elég érthető ahhoz, hogy változást hozzon létre. A tanárok keményen dolgoznak azon, hogy óráik érdekesek legyenek, de ha a diákok figyelmét nem sikerül lekötni, a leckék minősége irreleváns marad, és a gyermekek alapos ellenállása neveletlen viselkedésben nyilvánul meg. Ilyenkor nem az óravázlatok létrehozásához való szakértelem hiányzik, hanem olyan tanári hozzáállás, mely egyszerre közvetíti a kedvességet és egy megkérdőjelezhetetlen igényt a diákok erőfeszítésére és kölcsönös tiszteletadásra. Ez a beállítottság - melyet gyakran kedvesen követelőnek neveznek - központi fontosságú a mélyszegény környezetben való iskolai figyelem fenntartásában. A tét igen magas, amikor az elkötelezettségről beszélünk. Bőséges információ áll rendelkezésünkre tanulmányokból, melyek kimutatják az általános odaszántság és a teljesítmény közötti összefüggéseket. Ezt Furrer és Kinger (2003) alapján a tudományos munkával való „aktív, célirányos, rugalmas, konstruktív, tartós és fókuszált kölcsönhatás"-oknak nevezzük (149. old.). Az érdektelenség következményei a kevés bevétellel rendelkező családok diákjainál erőteljesebben jelentkeznek:

Ha jobb körülmények között élő tanulók odaszántsága csökken, kevesebbet fognak ugyan tanulni, mint tehetnék, de általában ezzel is megélnek, illetve újabb esélyt is kaphatnak. Ezzel ellentétben, a mélyszegény, városi középiskolások odaszántság híján igen ritka esetben szereznek érettségi bizonyítványt, ennek következtében pedig erősen korlátozódnak lehetőségeik, ami a továbbiakra nézve foglalkoztatottság hiányát, szegénységet, alacsony egészségügyi ellátottságot, valamint az igazságügyi rendszerben a bűnügyi oldalról való érintettséget hoz magával. (Nemzeti Kutatótanács, 2004, 1. old.)

Jó hír, hogy bár az odaszántság összefüggésben áll a gyermekek szociális és anyagi helyzetével, a tanároknak módjukban áll olyan osztálylégkört teremteni, mely drámai módon növeli a diákok odaszántságát.