A dualizmus lényegében teljesen szabad tankönyvpiaca után a klebelsbergi kurzus enyhe szigorítást vezetett be 1925-ben, amikor a tankönyvkiadást engedélyhez kötötte.⁵⁰³ A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium keretében létrehozta a Tankönyvügyi Bizottságot, ennek feladata volt a tankönyvbírálat. Megfogalmazott célja a tankönyv-túltermelés korlátozása, jobb, de kevesebb könyv kiválasztása volt.⁵⁰⁴ Lényegi korlátozást ez azonban nem jelentett, továbbra is nagy számban láttak napvilágot a tankönyvek, köztük a történelemtankönyvek. Az állami irányítás másik, meglehetősen hatásos módja a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, illetve annak tankönyvkiadói tevékenysége jelentős állami támogatása volt. Így olcsó és szakmailag többnyire nívós tankönyvek jelenhettek meg nagy számban, a tankönyvpiaci versenyt viszont ez erősen korlátozta.⁵⁰⁵ Az Egyetemi Nyomda tankönyveit áruk mellett a tanfelügyelők illetve a Minisztérium ajánlásai is vonzóvá tették, így az állami iskolákban használatuk elterjedt.

Hóman Bálint további szigorítást tartott szükségesnek a tankönyv-engedélyeztetésben, szívesen vette volna az egységes tankönyv bevezetését.⁵⁰⁶ Beszédes adat, hogy míg 1928 és 1932 között 138 új gimnáziumi tankönyv jelent meg, addig 1933-37 között mindössze 32. Ebben nyilván nagy szerepe volt annak is, hogy 1932-ben a VKM 5 évre megtiltotta a használatban lévő tankönyvek cseréjét, illetve új tankönyvek kiadását. (A felekezeti iskolákban ez csak korlátozottan érvényesült.) ⁵⁰⁷

1935-től a katolikus iskolákban is a fenntartó egyház kapta meg a tankönyvek engedélyeztetésének jogát (a protestáns iskolákban ez eddig is így történt).⁵⁰⁸ Jellemzően minden nagyobb iskolafenntartónak volt saját történelemtankönyv sorozata, vagyis más-más könyvet használtak az állam, a katolikus és a protestáns egyházak által fenntartott iskolák. Az „állami" tankönyvek az Egyetemi Nyomda, esetleg a Lampel vagy az Athenaeum, a protestánsok az Országos Református Tanár Egyesület és az Országos Evangélikus Tanár Egyesület (a két protestáns felekezet közösen adott ki tankönyveket), esetleg a Franklin, a katolikusok a Szent István Társulat gondozásában jelentek meg.⁵⁰⁹

A két világháború közötti korszakban a tankönyvek (ahogy a tantervek) és a tankönyvszerzők is nagy változatosságot mutattak. A tankönyvek többnyire nem értek meg túl sok kiadást, nem használták őket hosszú ideig. A 1924-es tanterv alapján készült új tankönyvsorozatok (ezek 1926-1931 között jelentek meg) szerzői között nem találjuk meg a dualizmus tankönyvíróit és az 1934-es reform nyomán megjelenő sorozatok (1938-42 közötti megjelenés) megint szinte teljesen új szerzői gárdát vonultattak fel. A '20-as évek tankönyvszerzői között olyan történelemtudósokat találunk, mint Domanovszky Sándor (aki a tanterv kidolgozásában is szerepet játszott) Szabó Dezső és Maday Pál, valamint kiváló szakdidaktikusokat, mint Ember István, Dékány István, Marczell Ágoston, Balanyi György.⁵¹⁰

A '30-as években közülük Marczell Ágoston és Szolomájer (később Szegedi) Tasziló, a Szent István Társulat szerzői nem változtak. A protestáns iskolák új tankönyveit az evangélikus Jánossy és a református Varga Zoltán jegyezte. A korábbi állami tankönyvsorozat szerzőjét, Domanovszkyt sok bírálat érte pozitivista szemlélete miatt, valószínűleg ezért, meg az új tantervvel való egyet-nem-értés okán nem vállalt újabb munkát.⁵¹¹ Hóman egyébként is ragaszkodott a szakdidaktikusokból álló szerzőgárda megbízásához, így a '30-as évek állami tankönyveit négyen jegyzik: Marczinkó Ferenc (tanügyi főtanácsos, gimnáziumigazgató), vitéz Pálfi János (egyetemi magántanár, gimnáziumi igazgató, fővárosi szakfelügyelő), Várady Erzsébet (leánygimnáziumi igazgató) és Dékány István (szakmetodikus, gyakorlógimnáziumi majd egyetemi tanár).⁵¹² A történelemtankönyvek szerzői között egyre kevesebb tudóst találunk, ezzel párhuzamosan a középiskolai tanárok körében is egyre kevesebben engedhették meg maguknak (főként a tanárok anyagi megbecsülésének csökkenése miatt), hogy tudományos munkát is végezzenek - történelemtanítás és kutatás egyre markánsabban szétvált e korszakban.

503 1925. évi 24088/III. sz. tankönyvengedélyezési szabályzat
504 Unger, 1976. 133. valamint Albert, 2006. 22-23.
505 Albert, 2006. 23.
506 Unger, 1976. 242. A tankönyvkiadásról lásd bővebben: Mészáros, 1989. és Szebenyi, 1994.
507 Szebenyi, 1994. 618-619.
508 Szebenyi, 1994. 619.
509 Katona András: Képek és arcképek a magyarországi történelemtanítás múltjából. V. 16.; Katona, 2010a. (Tankönyvtörténet - prezentáció http://www.slideshare.net/toriora/tankonytortenet és Albert, 2006. 27-34.
510 Uo.
511Albert, 2006. 51.
512 Unger, 1976. 242.