(Szubjektív) előszó

Kedves Hallgató!

Agrár mérnöktanárok számára készült „A nevelés elméleti és történeti alapjai” c. e.lerning-es tananyagot olvassa.  

A nevelés elméletéről történeti aspektusból értekezni, önmagában is nehéz feladat. Öt ív terjedelemben neveléstörténetről újat írni pedig szinte lehetetlen vállalkozás. A hazai neveléstörténet jeles képviselői közül többen monografikus szinten már áttekintették a hazai és egyetemes neveléstörténet legfőbb eseményeit, a főbb pedagógiai gondolkodók munkásságát, eszmetörténeti és a praxisra gyakorolt hatását.  Agrár mérnöktanárok számára a nevelés történeti vonatkozásairól írni szintén nagy kihívás. A szerző sokat gondolkodott azon, hogy a neveléstörténet kánonjából mi az, ami elhagyható és az általános nevelés-és művelődéstörténeti összefüggések bemutatása mellett a neveléstörténet szak-és képzés-specifikus vonatkozásai közül mi az, amit célszerű e tananyagba beilleszteni. Mindenesetre az on-line tananyag sajátosságából adódóan a tartalom folyamatosan alakítható, bővíthető, tehát folyamatban lévő és nem lezárt munkáról beszélhetünk.  

Igyekeztünk szélesebb történeti (néhol művelődéstörténeti) alapozását adni a neveléstörténeti eseményeknek.

A neveléstörténeti témák – így a pedagógia-és iskoláztatástörténeti események, a fontosabb oktatásügyi dokumentumok, törvények, rendeletek, valamint az elméletalkotó tevékenységük révén a jelentősebb filozófusok és pedagógusok – kiválasztásánál mindenképpen sorvezetőként használtuk Mészáros István, Németh András és Pukánszky Béla által írt egyetemi jegyzetet. (1999). Igyekeztünk a neveléstörténetet ért új kihívások, új témák és módszerek közül néhányat beépíteni munkánkba. Ugyanakkor kicsit „antikvárius” történész szemmel közelítve, a ma már kissé „poros”, de klasszikus munkákat sem szerettük volna elhagyni. Az alapvető neveléstörténeti folyamatok, összefüggések tényismertetése mellett külön figyelmet szenteltünk az 1960-as, 1970-es évektől a neveléstörténet ismeretrádiuszát szélesítő család-és gyermekkortörténeti kutatások néhány mozzanatának bemutatására. Ariés, Imholf, Badinter nevéhez fűződő gondolatokat főként Pukánszky Béla munkájára hagyatkozva ismertetjük. (Pukánszky, 2002). A neveléstörténetet művelődéstörténeti aspektusból is vizsgáljuk, számos a nevelést befolyásoló, tágabban értelmezett művelődéstörténeti hatásösszefüggésre is igyekszünk rámutatni. A hagyományos Európa-centrikus egyetemes történeti elemzés csak néhány esetben egészül ki más kontinensek nevelés-és művelődéstörténeti ismeretanyagával. E témák érintésekor Kéri Katalin munkáira hagyatkoztunk.

Az önálló feldolgozást az önellenőrző kérdések, feladatok menüpont segíti.

A tananyag első fejezete általánosságban a nevelésről, a neveléstörténet-írás mai helyzetéről, kihívásairól, a megközelítési módokról, valamint a neveléstörténet újszerű témáiról és módszereiről szól. A fejezet megírásakor Kéri Katalin „Bevezetés a neveléstörténeti kutatások módszertanába” c. kötetére (Kéri, 2001) támaszkodhattunk. A tanulásfelfogás változástörténetéről szóló kitekintéshez Nahalka István tanulmányai adtak hasznos fogódzót (Nahalka, 1997.)  

A könyv második fejezete az ókori és középkori nevelés, az ókori klasszikusok, valamint keresztény nevelés korszakát öleli fel. Csupán érintjük az ókori Kelet civilizációit, főként Mezopotámiát és Egyiptomot, itt is elsősorban a nevelés és gyermekszemlélet sajátosságait állítjuk elemzésünk középpontjába. Részletesen szólunk az ókori klasszikusokról, a görög és római nevelési eszményekről, a híres pedagógus-filozófusok munkásságáról, főként gyermekszemléletükről. Szókratész, Platón és Arisztotelész, továbbá a római Quintilianus munkásságának bemutatása, e történelmi személyek pedagógiai elméletre és praxisra gyakorolt hatása áll ismertetésünk középpontjában. A korai kereszténység témaköre a klerikus műveltség kialakításának, Szent Ágoston nézeteinek bemutatását teszi lehetővé. A tankönyv második fejezetét a 12. században a klerikus neveléstől való fokozott eltávolodás, a lovagi nevelés és az egyetemi oktatás, majd a humanizmus és reneszánsz bemutatása zárja. A humanizmus és reneszánsz egyetemes és magyar vonatkozásainak ismertetése mellett külön figyelmet fordítunk a reneszánsz művelődéstörténeti hatásrendszerére, az antik művek terjedését szolgáló közvetítő csatornák bemutatására. Egyetemes történeti példa Rotterdami Erasmus munkássága, magyar vonatkozása, Hunyadi Mátyás udvara. E fejezet összeállításakor Hoffmann (2008), Kéri (1996), Ritoók (1979), Pukánszky-Németh (1996), Le Goff (2000), Simonyi (1980) munkáira hagyatkozhattunk, a magyar humanizmus és reneszánsz történeti áttekintéséhez a História folyóirat 2008/10. tematikus számában megjelent írásokra támaszkodtunk.  

A harmadik fejezet az újkor (XVI-XVIII. század) neveléstörténetét a reformációtól a nehumanizmus irányzatáig terjedő egyetemes neveléstörténeti időszakaszt veszi górcső alá. Részletes elemzés a reformáció és rekatolizáció időszakáról, Luther neveléseszményéről, a jezsuita iskolarendszerről, Pázmány Péter munkásságáról. A harmadik fejezetben külön részletezzük Comenius és Apáczai Csere János pedagógiai hitvallását. Ezt követi a felvilágosodás neveléseszménye, Locke és Rousseau gyermekfelfogása, pedagógiára gyakorolt hatása, végezetül a neohumanizmus és a svájci pedagógus, Pestalozzi munkásságának ismertetése. Luther életrajzához, munkásságához Graham Tomlin 2003-as munkáját, Rousseau gyermekszemléletéhez Pukánszky tanulmányát (2005), a felvilágosodáshoz Pierre Chaunu klasszikus monográfiáját, az első pedagógiai sajtóvitához Fehér Katalin tanulmányát (1999) a magyar neveléstörténeti részekhez a Kardos József és Kelemen Elemér munkáját (1996) hívtuk segítségül. Hasznos megközelítési szempontokat kaptunk Magyarné Sztankovics Ilona 1999-es neveléstörténeti összefoglalójából. .

A Nevelés és oktatás a XIX-XX. században c. egyetemes történeti fejezet a XIX. század átalakuló társadalmi, gazdasági viszonyai között végbemenő nyugat-európai közoktatás-politikai modellek jellemzésével, Herbart, valamint a reformpedagógia sajátosságainak bemutatásával foglalkozik. A fejezet megírásakor Mészáros István, Németh András, Pukánszky Béla (1999) monografikus feldolgozása mellett kisebb terjedelmű neveléstörténeti összefoglalókat is figyelembe vettünk (Fehér, 2002; Dr. Magyarné Sztankovics Ilona, 1999). Herbart munkásságának bemutatásához, a Herbart-recepció historiográfiai kutatásait elemző Mikonya György tanulmányát (2008) vettük alapul, a reformpedagógia eseménytörténetéhez, az irányzat főbb képviselőinek bemutatásához pedig Németh András munkájára (1996) hagyatkoztunk. Fontosnak tartjuk jelezni, hogy a 2000-es évek elejétől főleg Németh András és munkatársai a témában számos új kutatási eredményt publikáltak. Ezek az új kutatások az 1890 és 1914 közötti időszakban kialakuló ún. életreform mozgalmak és a reformpedagógia kapcsolattörténetére és hazai recepciójára irányulnak. A fejezetben bemutatjuk az industrializmus és modernizáció által megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyokat, az individuális válaszreakciókat, az ún. emancipációs mozgalmakat. Valamint azt, hogy mindez milyen kényszerítő erővel hatott az oktatásban megjelenő reformpedagógiai irányzatokra. A reformpedagógiai irányzatokat és azok főbb képviselőit ezt követően, a kronológia rendezőelve alapján ismertetjük. Az életreform és reformpedagógia téma feldolgozásához hasznos adatokkal szolgált az Iskolakultúra – e témával foglalkozó – 2005/2-es tematikus száma, ugyancsak hasznos áttekintést olvashatunk a német internátusi nevelésben megvalósuló reformpedagógiai újításokról Mikonya Györgytől (2003.)

Az ötödik és hatodik rész a magyar neveléstörténet – különösen oktatás-és iskoláztatástörténeti, másrészt a neveléstudomány fejlődéstörténeti – mozzanatait tárja fel a XIX. század első felétől a XX. század végi rendszerváltozásig. A korábban már említett neveléstörténeti összefoglalók mellett hasznos információkkal szolgál Kardos József, Kelemen Elemér által írt – gazdag képanyaggal illusztrált – jubileumi kötet. Az ötvenes évek szocialista rendszerének történelemszemléletéhez Mód Aladár klasszikus munkáját (1943) is felhasználtuk, az 1945 utáni rendszer történelemszemléletéhez, historiográfiai áttekintéséhez Glatz Ferenc (1988) írása ad fogódzót.

Az utolsó fejezetben az agrár mérnöktanár szak-és képzés specifikus neveléstörténeti vonatkozásairól is írunk.  E fejezet kidolgozásakor korabeli felső mezőgazdasági tankönyvekre, továbbá Estók János, Fehér György, Gunst Péter, Varga Zsuzsanna szerzők munkájára (2003) támaszkodtunk. Tessedik bemutatásakor Kosáry klasszikus művét (1983), ötvenes évekbeli megítéléséről Szabolcs Éva tanulmányát (2008) vettük górcső alá.

A tananyag a neveléstörténet nagyobb periódusainak, kultúrtörténeti egységeinek bemutatására vállalkozik, általánosságban a kronologikus elrendezési elv, azaz a legrégebbi időktől napjainkig történő séma szerint (diakronikus elv) dolgozza fel a fontosabb neveléstörténeti eseményeket.  

Köszönti önt a kötet szerzője.