4.2.3.2. A beszédfejlődés

 

A beszélni nem tudó gyermek is képes kommunikálni környezetével (preverbális kommunikáció), de a beszéd megtanulásával jelentősen felgyorsul a fejlődése. A nyelv elsajátítása a szenzitív periódusban (1-3 éves korban) történik. Szociális izolációban a gyermek nem tanul meg beszélni. A kommunikáció, mint eszközrendszer csak szocializációban, azaz emberek között, a gyermeknek szóló célirányos verbális kommunikációban fejlődik ki.

A beszédfejlődésnek nélkülözhetetlen előfeltételei vannak, ezek az aktív beszélő környezet, az emlékezet, az ép látó-, halló-, és mozgató központ, a beszédmegértő képesség, a hangképző apparátus épsége, és a gyermek utánzási vágya.

 

A beszédfejlődés szakaszai

A második, harmadik hónapban megjelenik a gőgicsélés, ami funkciójáték a hangképzéssel, és örömérzés (funkcióöröm) kíséri.

A beszédfejlődés első szakasza a szituatív beszéd, ami azt jelenti, hogy a gyermek által használt szavak bizonyos szituációkhoz kötődnek, azaz jelentésüket még a szituáció jellege határozza meg (helyzethez, és nem tárgyakhoz kötött). Ebben a szakaszban általában csak a szűk család, főként az anya érti meg gyermekét. A gyermek gyakran használ egyszótagos szavakat, és egyszavas mondatokat, melyben a szónak több jelentése is lehet.

            A következő szakasz a kontextusos beszéd, amely logikai összefüggésekben való beszédet jelent. A gyermek szociális kapcsolatai kiszélesednek, a környezet magasabb igényeket támaszt a gyermek beszédével kapcsolatban, melynek fő formája a dialógus. Két szavas mondatokat használ (alany és állítmány), gyakran cselekvésbe ágyazva. Szeretik a verseket és a mondókákat, és játékukat is gyakran kísérik beszéddel (Piaget szerint ez az egocentrikus beszéd).

            A harmadik szakasz az absztrakt beszéd, amely az akceleráció miatt már két és fél éves korban megjelenik. A gyermek képes az elmúlt dolgokat is regisztrálni, és szavakra szavakkal válaszol. Ennek a beszédnek a szociális kapcsolatteremtés a fő feladata. „Mi ez?” korszaknak nevezzük, amelyben a gyermek tárgyi érdeklődése nyilvánul meg, de magas az érzelmi-szociális funkciója és gyakran nem is vár választ a kérdéseire. A gyermeket nem szabad leszoktatni a kérdezésről, mert a megválaszolatlan kérdések nem növelik az ismeretanyagét, és leszokik a kérdezősködésről, ami a későbbi életszakaszokban is meghatározza a szülő-gyermek kapcsolat minőségét. A verbális intelligencia (VQ) is erősen függ attól, mennyire támogatja a gyermek környezete a beszédet, milyen szókinccsel, és milyen kódrendszerrel kommunikálnak a környezet tagjai. Ez utóbbit (a nyelvi kódot), Bernstein amerikai kutató fedezte fel, megkülönböztetve kidolgozott és korlátozott kódot. Elmélete szerint a magasabb társadalmi osztályokban élők a nyelvi kifejezésbeli alternatívák viszonylag kiterjedt tartományából választanak, amikor a gyermekükhöz beszélnek, ami által a gyermek gazdag, árnyalt és jól variálható szókinccsel rendelkezik, és magasabb a verbális intelligenciája. Ez a kód a középrétegek sajátja. A korlátozott kódot a társadalom alsóbb rétegei használják, jóval egyszerűbb és egyhangúbb kommunikációt gyakorolva. Sok a befejezetlen mondat, a sztereotip nyelvi fordulat, rövid felszólítások és kérdések. Az óvodai és iskolai nevelés és oktatás során a korlátozott kódot alkalmazó gyermekek hátrányt szenvednek kidolgozott kódot alkalmazó társaikkal szemben.

 

A kisgyermekkori gondolkodás jellemzői

A kisgyermekkori gondolkodást gyakorlati cselekvő, elemi gondolkodásnak nevezzük, vagyis egy probléma megoldására csak gyakorlati úton, konkrét cselekvés nyomán képes. A gondolkodás cselekvésbe ágyazódva valósul meg. Előfordul, hogy egy-egy problémás helyzetet meglehetősen ötletesen old meg, például szekrény alá gurult játékot valamilyen eszköz segítségével piszkál ki. Az ilyen problémamegoldások tanulságait más, hasonló helyzetben is kamatoztatni tudja.

            A gondolkodás még nem áll szoros kapcsolatban a gyermek beszédével, de a szavak elősegítik az én és a tárgy, a cselekvés és a tér különválását. A beszéd még fejletlen, alakilag hibás és kevés a jelentéstartalma. Később, amikor a nyelv és a cselekvés szorosabbá válik, a gondolkodás a „cselekvő-szemléletes” szintről a „szemléletes-ábrázoló” szintre fejlődik.

            A kisgyermek gondolkodása helyhez kötött, jellemzője a próbálgatás, melynek segítségével lépésről lépésre oldja meg a problémahelyzeteket. A részcselekvés tehát csak akkor jelenik meg, amikor a gyermek az értelmes cselekvés előző részműveleteit már elvégezte. Sikeres feladatmegoldás esetén, próbálgatással átviszi a megoldást hasonló, vagy új körülményekre.