4.2.3.1. A mozgásfejlődése

 

Az életkori szakasz elejére a gyermek már önállóan jár, de járása még nem automatikus, gyakran elveszti egyensúlyát és elesik. Járása jellegzetes, a biztonság igénye miatt kicsit terpeszállásban, tipegve jár, felsőtestét előredönti, karjával kormányozza magát. A lépcsőn járás felfelé könnyebb, lefelé bizonytalanabb. Felfelé nem váltott lábakat használ, hanem kapaszkodik és ugyanazzal a lábával lép fel mindig a következő lépcsőfokra. Lefelé eleinte háttal, négykézláb közlekedik. Az önállóan indított mozgás hozzásegíti az önállósodáshoz, és az individualizáció felgyorsulásához. Elkezdődik a test-séma kialakulása, mely egy önmagáról alkotott háromdimenziós térélmény. Létrejöttével a saját test elkülönül a környezet egyéb tárgyaitól.

Kézmozgása ügyesedik, tevékenysége biztonságosabbá válik. A második évtől képes üreges formákat egymásba rakni, szétszedni. Dobozba képes ki és bepakolni. Spontán mozdulatokkal firkál, vonalat húz. Három éves korra nagyobb gömböket, gyöngyöt képes biztonsággal felfűzni. A tárgyakkal végzett cselekvések megtanulásában fontos a környezet mintaadása. Az utánzás eleinte nem tudatos, észre sem veszi, hogy bizonyos cselekvéseket átvesz a környezetéből. A tárgyakkal, eszközökkel végzett tevékenység során biztonsággal megtanulja ezek használatát, és fokozatosan kialakul az értelmes viselkedés, az emlékezés, gondolkodás, beszéd alapjai, a cselekvőszemléletes gondolkodás.

 

Az én-tudat kialakulása

Az én, cselekvéseinkben lappangó, lassan kialakuló, önmagunkról való tapasztalatok, ismeretek rendszere, a testről, képességekről, élményekről való tudás. Kialakulásának két tényezője van:

·         a test-séma (testkép) kialakulása

·         szociális feed-back, azaz a környezetben élők visszajelzései

 

A test-séma kialakulásában mozgásos és érzékszervi élmények hatására a környezete mellett a gyermek a saját testéről is kialakít egy ún. kognitív térképet. Ez a beszéd kialakulása után az én-fogalom hordozójává válik. Létrejöttében nagy szerepe van különféle érzékszerveknek, a látásnak, tapintásnak, kinesztéziának és az egyensúlyi rendszernek.

A szociális visszajelzések jelentősek a gyermek személyiségfejlődésében, az én-identitás kialakulásában. Az én és a külvilág megkülönböztetése egy másik ember, egy modell közvetítésével történik. A gyermek utánozza azokat a személyeket, akikhez magas hőfokú érzelmi kapcsolat fűzi, elfogadja véleményüket, és önmagát olyannak kezdi el látni, olyan képet alakít ki magáról, amit a környezete minősítő visszajelzései visszatükröznek neki. Az énkép – a kompetenciakésztetések előjele alapján – lehet pozitív, vagy negatív.

            A gyermek önállósága fokozódik, önállósodási törekvései minden tevékenységét áthatják. Szobatisztává válik, szeret egyedül tevékenykedni, örül a sikereinek, várja a felnőttek elismerését. Bárminemű korlátozását nehezen tűri. Az életszakasz végére kialakul tudata önmagáról, mint egységes rendszerről. Ismeri a nevét, kérésre bemutatkozik, az én személyes névmást használja saját személyének megjelölésére. Másfél-két éves korban megtapasztalja az önálló akarat lényegét, szembe találja magát a szociális kötelességek és tilalmak rendszerével, ami sok frusztrációval jár együtt, emiatt néha dacos magatartást tanúsít. Ez a dac-korszak, amely az első, személy elleni, céltudatos harag és agresszív megnyilvánulás, amelyben megpróbálja akaratát rákényszeríteni a felnőttre.

Kialakul a nemi hovatartozás tudata, tudja a nemét, felfedezi, fogdossa saját nemi szervét. Külső jelekből (öltözködés, hajviselet, nemi szervek) képes megkülönböztetni a nemek közötti különbözőséget.

 

A kisgyermek játéktevékenysége

A játék a testi és a pszichikus fejlődés egyik forrása, kisgyermekkorra több fajtája kialakul, és megkülönböztethető egymástól. Az érintett életkorban beszélhetünk funkciós, szerep, konstruáló (gyakorló) játékról.

Funkciós játék

Kellemes érzelmekkel jár, a gyermek működéseit fejleszti. Játék közben új élmények, felismerések, tapasztalatok érik (mászás, lépcsőzés, ugrálás, hanggal való játék, tárgyak cipelése, eszközök és játékállatok cipelése).

Szerepjáték

Igazán csak az óvodáskorra jellemző, de ha a gyermek tudja a képzeletét használni, vannak emlékképei, képes személyek és tárgyak tulajdonságait megfigyelni, szimbólumot alkotni, már itt is fellelhető.

Konstruáló, vagy gyakorló játék

A gyermek elkezdi elsajátítani az anyagokkal és tárgyakkal való megfelelő bánásmódot. Legegyszerűbb változata az építő játék, amely a gyakorlójátékból fejlődik ki. A gyermek ekkor minta, vagy saját elgondolás alapján egyszerű elemekből
(pl. építőkocka, dobozok, gyöngyök stb.) alkot, épít.

 

A játéktevékenység egyéb módon is csoportosítható

Mozgásos játék

Bútorokra fel- és lemászás, homok rakosgatása, toló- és húzogatós játékok, hintázás, forgás, egyensúlyozás.

Ügyességi játék

Ütögetős játékok, fagyöngy fűzése, építés, egymásba rakosgatás, kirakó és csavarjátékok.

Kísérletező játék

Zár kinyitása, kulcs kivétele, játék homokkal és vízzel, kockával építés, kavics ki- és berakása.

Szerepjáték

Főzőcske, doktorosdi, boltosdi, mentő, rendőr.

Közös játék

Firkálás, rajzolgatás, csip-csip csóka, bújócska, fogócska.

 

A kisgyermekkor kezdetén jellemző játékformája a magányos játék. Annyira leköti a játék, hogy nem tud és nem is akar a másik gyermekre figyelni. Következő fejlődési szakasz a szemlélődő játék. Már nem csak a saját tevékenysége a fontos, érdekli a társ is. Képes abbahagyni saját játékát, hogy megfigyelje, mit csinál a másik. A párhuzamos játékban keresi a társ közelségét, a másik gyermek mellett hasonló, vagy ugyanolyan játékkal játszik, de nem működnek együtt. A kapcsolódó játékban is egymás mellett játszanak, már átveszik egymástól a játékeszközöket, utánozzák egymást, beszélnek egymáshoz, de még itt sem működnek igazán együtt. Az együttműködő játék a legfejlettebb forma.