A fejlődés rendellenességei, zavarai

Az ebbe a kategóriába sorolható eltérések minőségileg más, a normálistól eltérő fejlődést eredményeznek, amely lemaradás általában több évre tehető és visszafordíthatatlan (irreverzibilis), azaz maradandó.

Kategóriái:

1. Érzékszervi eltérések

Ide soroljuk az érzékszervek fejlődésében vagy működésében kialakuló hiányosságokat, és a normális fejlődéstől, működéstől eltérő sajátosságokat. Az érzékszervi eltérések közül elsősorban a látás és hallás problémái a legjelentősebbek, mivel ezek inadekvát működése esetén a szocializációs folyamatok és az iskolai tanulás eredményessége jelentősen sérülhet, mint a többi érzékszervi probléma esetében. Kiemelt feladat tehát ezen érzékszervi eltérések mielőbbi felismerése és a lehetőségekhez mérten a megfelelő korrekciója.

2. Testi és/vagy mozgásszervi eltérések

A testi és/vagy mozgásszervi eltérések hátterében testi-, vagy idegrendszeri sérülés állhat. Csoportosíthatjuk őket súlyossági fokuk szerint, keletkezésük időpontja szerint, illetve kialakulásuk oka szerint. A leggyakoribb okok organikus, vagy funkcionális eredetűek, lehetnek agyi sérülés-, betegség-, baleset-, fejlődési rendellenesség-, vagy egyéb károsító tényező okozta probléma következményei.

A testi elváltozások lehetnek csupán esztétikai eltérések, amelyek a normális működést nem gátolják, és lehetnek olyanok, amelyek akadályozzák, nehezebbé teszik a működést. Az első kategóriába tartozók is okozhatnak pszichés problémákat, attól függően, hogy az egyén hogyan képes elfogadni, feldolgozni ezt az állapotot.

A mozgásszervi eltéréseknél a mozgásban tapasztalható, a normálistól eltérő specialitás, amelyek általában irreverzibilis változások. A mozgás minőségében tér el a megszokottól.

 

 

3. Értelmi fejlődés eltérései

Az értelmi fejlődés zavara a központi idegrendszer fejlődési károsodásának következményeként alakul ki. Állapot meghatározó jegye az általános értelmi képesség fejlődésének széles körű és számottevő lelassulása, ami kihat a személyiségfejlődésre, a társadalmi alkalmazkodásra és a tanulásra. Okozhatja genetikai átörökítés, praenatális (születés előtti), perinatális (szülés alatt, születés közben) és posztnatális (születés utáni) agyi működést károsító hatások, fejlődést gátló környezeti hatások.

            Az értelmi eltérések osztályozásában az egyes tudományterületek eltérő megnevezéseket alkalmaznak. A pszichiátriai szakirodalom megkülönböztet enyhe, mérsékelt, súlyos és igen súlyos értelmi elmaradottságot. Ez a súlyosság szerinti felosztás csupán mesterséges határokat jelöl ki, és nem lehet kizárólagos pontossággal meghatározni. A magyar gyógypedagógia jelenleg a tanulási akadályozottság (tanulásban akadályozottak – enyhe értelmi fogyatékosság), és az értelmi akadályozottság (mérsékelt értelmi fogyatékosságtól alsó határ nélkül) kifejezéseket használja. Az értelmi fogyatékosság nem azonos a környezeti ártalmakból adódó másodlagos értelmi elmaradottsággal, sem az elmebetegségekkel, a demenciával, valamint a pszichózis különböző fajtáival.

Az értelmi fogyatékosság nem betegség, hanem egy állapot, amely visszafordíthatatlan a biológiai károsodás következtében. A fogyatékosság megítélésében nem mindegy, hogy hogyan közelítjük meg, mihez viszonyítjuk. A fogyatékosság mértéke a szemlélettől függően változhat, ugyanis az értelem sérülése, az intelligencia szint csak irányadó, nem pedig merev mutató. Példa rá az értelmi fogyatékos esetében a társas kapcsolatok és az önellátás (együttes néven szociabilitás) szintje. Amennyiben a kibontakozásukat túlzott kiszolgálással, védelemmel nem akadályozzuk, legalább akkora mértékben meghatározó, és akár jelentős mértékben csökkentheti is az intellektus csökkent teljesítőképességéből származó hátrányokat. Értelmi fogyatékosság esetén az értelemnek csak egyes területei sérülnek, azaz a fogyatékos ember nem mindenre alkalmatlan személy. Amennyiben toleráns, támogatásra törekvő álláspontot képviselünk, és a segítő folyamat megtervezéséhez szükségleteiket vesszük figyelembe, akkor sokat segíthetünk a meglévő képességeik kibontakoztatásában.  Nem a hiányzó képességeik felől kell tehát megközelíteni őket, hanem észre kell venni, milyen segítségre van szükségük abban a környezetben, amelyben élnek, iskolába járnak, vagy dolgoznak. Mivel a meglévő képességekből lehet kialakítani a hiányzókat, nem azt kell elsősorban felmérni, hogy mire kellene képesnek lennie, hanem ténylegesen mire képes.

            Az értelmi fejlődés sérülésének mértéke különböző lehet: enyhe, középsúlyos és

           súlyos kategóriába soroljuk őket:

·         Az enyhe értelmi fejlődési eltérés (IQ:50-70)

            Az ép értelmű és az enyhe fokú értelmi fejlődési zavarral küzdők között sok esetben

            nehéz éles határt vonni. Az ebbe a csoportba tartozó emberek megfelelő támogató

            környezetben képesek lehetnek önálló életvitelre. Iskolai környezetben oktathatók,

            állapotuktól függően akár integráltan is.

            Az értelmi deficit miatt a magasabb értelmi tevékenységek (például a kombinációs  

            képesség, analógiás gondolkodás stb.), az érzelmi élet és ezekből fakadóan az 

            életvezetés is hibás lehet.

            Az enyhe értelmi fejlődési eltérés kiváltó oka a méhen belüli (intrauterin fejlődés) élet

            során, a születéskor, és a korai gyermekkorban (méhen kívüli élet – extrauterin

            fejlődés) elszenvedett ártalmak, amelyek az értelmi fejlődés elakadását eredményezik.

·         A középsúlyos értelmi fejlődési eltérés (IQ: 20-50)

            Intellektuálisan gyengén fejlettek, elemi képességeik (szám-, szín-, névmemóriájuk) 

            gyengék. Bizonyos konkrét fogalmak, tapasztalatok elsajátítására képesek, de ezek

            adekvát alkalmazása nehézségekbe ütközik. Absztrakcióra nem képesek. Értelmi

            eltérésüket gyakran kíséri mozgászavar, illetve makro-, mikro,- és hidrokefália.

            Önálló életvitelük nehezen lehetséges, de bizonyos nagyon ideális környezetben sok

            segítséggel elképzelhető.

            Két csoportját különböztetjük meg, a középsúlyos (moderate) IQ:35-50 közötti és a

            súlyos (severe) IQ:20-35 közötti kategóriákat.

·         A súlyos értelmi fejlődési eltérés (IQ: 0-20)

            Az ebbe a csoportba tartozók önálló életvitelre nem képesek.

            Általában nem tanulnak meg beszélni, kognitív (értelmi) megnyilvánulásaik, érzelmi

            életük rendkívül szegényes. Szociális kapcsolatokra nem, vagy nagyon minimálisan

képesek. Gyakori, hogy az értelmi eltérésüket súlyos testi deformációk kísérik.