4.2.5.3. A gondolkodás fejlődése

 

Óvodáskortól kezdve a gyermek emberi viszonylatokban elfoglalt helye megváltoztatja a világgal való kapcsolatát, szellemi magatartását. A jelenség iskoláskorban válik különösen érzékelhetővé. Ráeszmél a saját törvényekkel rendelkező, énjétől és átélésétől független tárgyi világra, melyben a törvények nem igazodnak vágyaihoz, hanem neki kell alkalmazkodnia hozzájuk. 8-10 éves korig ezt a világot úgy fogja fel, úgy hiszi el, amint azt látja, tapasztalja, nem néz a jelenségek mögé. Ezt a jelenséget naív realizmusnak hívjuk. Ebből fakad, hogy az iskolás gyermek fokozottabb mértékben fordul a világ tárgyai felé, szellemileg magáévá akarja tenni a környező világot, ami azonban csak a dolgok elemző-analitikus felfogásával történhet. Ez a látásmód fokozatosan uralkodóvá válik a gyermeki megismerésben, és kiszorítja a diffúz-globális-szinkretikus valóságtükrözést a tudatából. A szemléletesség, képszerűség érzelmi áthatottság helyett a tárgyak lényeges jegyeit kezdi felismerni, fontosnak tartani. Kibontakozik az elemi fogalmak rendszere, hierarchiája, alá-fölérendeltségi viszonya. A gyermek gondolkodása ebben az életszakaszban konkrét és képszerű szemlélethez kapcsolódik főként az 1-2. osztályban, de ezek a tartalmak, ismertetőjegyek már lényeges összefüggéseket is feltárnak. Ezért hívjuk konkrét fogalmi gondolkodásnak az alsós gyermekek gondolkodását. Piaget értelmi fejlődés elméletében ezt a konkrét műveletek szakaszának nevezi. Az értelmi műveletek logikusabbá válnak, de logikájuk még csak konkrét tárgyi relációban mutatható be. Ugyanakkor fogalomalkotásukra jellemző, hogy egyre több általánosat is megismernek. Így ezek már nem a közvetlen szemléletre épülnek, hanem különböző gondolati műveletek (analízis-szintézis-absztrakció) termékei. A fogalomalkotásban legfontosabb szerepet játszó absztrakció magas fejlettségi szintet ér el, amelynek alapja a lényeges és lényegtelen megkülönböztethetősége. A kisiskolások fogalmai között – különösen az 1-2. osztályosoknál – még sok a szubjektív színezetű, szemléletes, helyhez kötött, egyéni élményekhez tapadó, dinamikus, funkcionális felfogást tükröző fogalom. Az absztrakcióval nehezen boldogul, ezeket csak akkor érti meg, ha konkrét példával kapcsoljuk össze. A fejlődés során megjelenik a gyermek magyarázat-igénye, amikor a jelenségek okának keresése, a tudásvágy motiválja a kérdéseit. 8-9 évesen már felismeri a szükségszerű okozati viszonylatokat, az ok és okozati összefüggést már objektív kapcsolatnak fogja fel. Ezt az időszakot a második „miért-korszaknak” nevezzük. A gyermek gyakran tesz fel olyan típusú kérdéseket, hogy: „miért nem rázza meg a villanyszerelőt az áram?”, de már bizonyos társadalmi-politikai kérdéseket is felvethet. Mint óvodáskorban az első miért-korszakra, erre a kérdés-korszakra is igaz, hogy ha a gyermek válasz helyett elutasítást kap, leszokik a kérdezésről, kíváncsisága elapad, és fejlődése nem az alkotó gondolkodás kibontakozása felé, hanem az utánzás, a tények passzív elismerése, a bemagolás irányába tolódik.

A 6-10 éves gyerekeket általában minden érdekli, ami a világban létezik. Érdeklődése tapasztalati jellegű („tárgyi érdeklődés” korszaka), az elvont szabályok rendszerezése kevésbé köti le. Tanulási érdeklődése kezdetben differenciálatlan, az első két osztályban még minden tárgyat egyaránt szívesen tanul. A tantárgyak iránti érdeklődés fokozatosan differenciálódik, ez függ a gyerek siker- és kudarcélményeitől, képességeitől. Az érdeklődés irányítása az erős befolyásolhatóság miatt eleinte könnyű.

A korábbi generációknál kimondható volt, hogy a gyermek olvasási érdeklődése már a második osztályban megjelent. Az iskoláskor elején szívesen hallgat mesét, de 9 éves kor körül már az igazi kalandos történeteket kedveli. Mára sajnos nagyon lecsökkent az olvasási kedv, bár az érintett életkorban megtalálhatók lennének azok az alapok, melyek ahhoz kellenének, hogy a gyermekkell megszerettessük az irodalmi élményeket is. Kedvenc olvasmányok lehetnének a Verne-regények, a Robinson és más hasonló történetek, hiszen a regények ügyes, leleményes hőseivel azonosíthatná magát az olvasó. A lányok ebben a korban kezdhetnék el olvasni az olyan kisregényeket, mint például a Pöttyös-, Kockás-, és Csíkos sorozat.

Ez az életkor alkalmas arra is, hogy gyakorlati tevékenységgel foglalkozzanak. A kisebbeket könnyű motiválni gyurmázásra, míg a nagyobbakat (9-10 évesen) könnyen be lehet vonni szerelgetésbe, barkácsolásba, technikai feladatok megoldásába.

A gyermek érdeklődésében 9 éves kor körül fordulat következik be, ismereteit, érdeklődési körét rendszerezni igyekszik, és egy-egy érdeklődési kör kiemelkedik a többi közül. Ebben azok a sikerek vagy kudarcok, játszanak szerepet, amelyek a tevékenységhez fűződnek Jó példa erre a gyűjtési szokása, amíg óvodáskorban a gyermek gyakorlatilag mindent hazavitt, és mindent gyűjtött, addig a kisiskoláskorú gyermeknél már leszűkül az érdeklődési kör néhány dologra.