4.2.5.2.2. A figyelem, az emlékezet és a képzelet fejlődése

 

Az érintett életszakaszban az önkéntelen figyelem mellett egyre növekvő szerepet játszik a szándékos figyelem, mely fokozatosan válik uralkodóvá. Fejlődéséhez jelentős mértékben járul hozzá a tanulás, melynek alapja az ingerületi és gátlási folyamatok egyensúlya, a koncentráció és irradiáció optimális egysége. Az iskolás gyerek felismeri, hogy az iskolai feladatokat pontosan, meghatározott módon kell elvégeznie, és nem csak akkor kell figyelnie, amikor kedve van, és nem elég csak arra figyelni, ami érdekli. A kisiskolás figyelmének koncentrációja rövid idejű, gyakori ingadozást mutat. Az iskolaérettség feltételeként elvárható 15 percről 10 éves korára elérheti a 20 percet.

Az emlékezet fejlődése is fokozatos. A korábbi életszakaszokban meghallgatott verseket, mondókákat nem szándékos bevésés miatt jegyzi meg, de mégis úgy megtanulja, hogy gyakran kiigazítja a mesélőt. Ebben a folyamatban a bevésés nem célként szerepel, hanem a tevékenység eredményeként. Az iskolai tanulásban viszont a folyamatosan kialakuló szándékos reproduktív emlékezet már nélkülözhetetlen. Az életszakasz kezdetén a gyermek legkönnyebben tényeket, eseményeket, azaz konkrét dolgokat képes megtanulni, az elvont törvények és összefüggések, valamint szabályok megtanulása még nehéz számára. Gyakori a magolás, a szóról szóra történő elsajátítás, aminek oka lehet a szegényes szókincs, a lényeges dolgok kiemelésére való képtelenség, illetve a tananyag megértésének hiánya. Emiatt fontos már ebben az életszakaszban megalapozni az egyéni tanulás helyes módszereit.

A kisiskolás gyermek emlékezetét nagymértékben meghatározzák szükségletei, érdekei, vagyis azokra a jelenségekre, tárgyakra jobban emlékszik, amelyek ezekkel vannak összefüggésben. A gyermek emlékezetére szemléletesség, konkrétság, realizmus jellemző, elsősorban tárgyi dolgokra, szemléletes jelenségekre, konkrét tartalmú szavakra emlékszik. Később fokozatosan halad az elvont tartalmak irányába.

A kisiskolás gyermeknél is jelentős szerepe van az emlékezetben az érzelmeknek, ezzel magyarázható a nagyfokú szubjektivitás, az elbeszélések megbízhatatlansága. 3-4. osztályban azonban megjelenik az ellentétes tendencia, a túlzott tárgyilagosságra való hajlam és erőfeszítés. A realizmus kibontakozása a képzelet fejlődésében is érvényesül. Ebben az életkorban főként a reproduktív képzelet fejlődik. Ez a tanulás fontos feltétele, hiszen a tanulónak egyre több dolgot kell elképzelnie, amit az órán csak részben, vagy egyáltalán nem lehetett szemléltetni.  A kisiskolások képzelete fegyelmezettebb és reálisabb, mint az óvodásoké, de a képzeletfejlődés tipikus átmeneti formái még előfordulnak iskoláskorban. Az elsős gyermeknél például gyakori az óvodáskorra jellemző fantáziahazugságok maradványa, és változatos, szokatlan, újszerű kombinációk gazdagsága jellemzi a képzeletet. Ezek nem reálisak, a gyermek általában kritika nélkül alkalmazza tapasztalatait. Fantáziája csapong, az így létrehozott kapcsolatok labilisak, könnyen felbomlanak, és újak keletkeznek. 9-10. éves korban a képzelet egyre jobban igazodik a valósághoz. Az utánzó cselekvések mellett egyre nagyobb szerepet kap az önálló cselekvés alapján történő alkotás vágya, melyben a gyermek képzelete segítségével újat, eredetit próbál alkotni. Az oktatás hatására egyre magasabb szintre emelkedik a fantázia, és 3-4. osztályos korban, a reproduktív fantáziában a produktív elemek is egyre gyakrabban megjelennek.