A gyermeki világkép

4.2.4.6. A gyermeki világkép

 

A gyermek gondolkodásának sajátos problémaköre a gyermeki világkép, melybe Piaget szerint a világ jelenségeiről, azok okairól alkotott magyarázó elvek tartoznak:

·         Artificializmus (artificiális = művi, mesterséges)

·         Animizmus (anima = lélek, animizmus = meglelkesítő, vagyis megelevenítő)

·         Mágikus (varázslatos) gondolkodás

·         Finalizmus (előre meghatározott céltudatosság)

Az artificializmust az jellemzi, hogy a gyermek a természeti jelenségeket (Napot, Holdat, folyókat, hegyeket) úgy képzeli el, mint amit emberek készítettek. Fejlettebb fokot jelent, amikor az emberi munka mellett a természeti erők is szerepelnek a jelenségek előidézésben, de ezek működését is az emberi technika mintájára képzelik el.

Az animista gondolkodásra jellemző, hogy a gyermek a dolgoknak, tárgyaknak életet, szándékot, pszichikus funkciót tulajdonít. Minden él, minden jó vagy rossz. A tárgyakat az emberre jellemző tulajdonságokkal, sajátosságokkal ruházza fel. Ez a szemlélet 5 éves kor után jelentősen csökken.

A mágikus gondolkodás jellemzője, hogy a gyermek varázslatos oksági viszonyokat tételez fel egy-egy jelenség között. Mágikus gondolkodás jellemzi például a gyermeket, aki összetöri kedvenc játékát, hogy egy másik dolog megtörténjen.

A finalista gondolkodás jellemzője a célokság. A gyermek gyakran az oksági összefüggéseket felcseréli a célszerűséggel (pl.: „azért esik a hó, hogy szánkózni lehessen, vagy azért süt a nap, hogy fürödni, strandolni lehessen”, és nem azért lehet szánkózni, mert esett a hó, ill. nem azért lehet strandolni, napozni, mert süt a nap).

Piaget elmélete alapján az előzőekben felsorolt jegyek törvényszerűen valamennyi gyereknél megjelennek. Szerinte a gyermek gondolkodása spontán módon, saját belső törvényei szerint fejlődik, és a környezetnek - így a felnőttek hatásainak - ebben nincs különösebb szerepe.

          A gyermeki világkép elméletével ellentétben Rubinstein azt vallja, hogy a gyermek szellemi fejlődése nem csak az egyéni gyakorlati tapasztalataiból ered, hanem már kezdettől fogva a nevelők által közvetített társadalmi tapasztalatok is befolyásolják fejlődését. A Piaget nézetét elutasító magyarázatok ellenére, naponta fellelhetők a gyermekek magyarázatában, válaszaiban az ő általa megfogalmazott nézetek. Ezek oka lehet:

·   A környezet jelentős szerepet játszik a gyermek gondolkodásának alakításában.

·   A gyermek problémáival a felnőtthöz fordul, tőle várja a magyarázatot.

·   Sok felnőtt leegyszerűsíti válaszait, a gyermek számára érthetővé, felfoghatóvá akarja tenni, nem találja a helyes módot, irreális, ezáltal téves információhoz juttatja a gyermeket. Ebből ered, hogy a gyermeki világkép azt mutatja, ahogy a felnőttek gondolkodnak a gyermek fejével.

·   Vannak esetek, amikor a felnőtt a gyermek kedvére való választ ad, ez megkönnyíti a  gyermek pillanatnyi helyzetét, esetleg megnyugtatja őt. Gyakori például az olyan animista magyarázat a valamijét megütő gyermeknek, hogy „dádá, csúnya asztal”.

Gyakran előfordul, hogy a gyermek maga mutat rá a felnőtt hibás magyarázatára. Például azt a gyermeket, aki fél az orvosnál,  azzal szeretné megnyerni az édesanyja, hogy a elviszik magukkal a kedvenc babát is, és megjegyzi „látod, a baba nem fél”. A gyermek válasza mutatja a felnőtt hibás magyarázatát: „igen, de a babának nem rossz az injekció, mert ő csak szövetből van”. Elképzelhető, hogy egy-egy konkrét kérdésre adott megfelelő helyes válaszunk ellenére is kialakulnak a gyermekben a világkép előbbi jegyei, de megjelenésük nem törvényszerű.