A gyermeki világkép
4.2.4.6.
A gyermeki világkép
A gyermek gondolkodásának sajátos problémaköre a
gyermeki világkép, melybe Piaget szerint a világ jelenségeiről, azok okairól
alkotott magyarázó elvek tartoznak:
·
Artificializmus (artificiális = művi,
mesterséges)
·
Animizmus (anima = lélek, animizmus =
meglelkesítő, vagyis megelevenítő)
·
Mágikus (varázslatos) gondolkodás
·
Finalizmus (előre meghatározott
céltudatosság)
Az artificializmust
az jellemzi, hogy a gyermek a természeti jelenségeket (Napot, Holdat, folyókat,
hegyeket) úgy képzeli el, mint amit emberek készítettek. Fejlettebb fokot
jelent, amikor az emberi munka mellett a természeti erők is szerepelnek a
jelenségek előidézésben, de ezek működését is az emberi technika mintájára
képzelik el.
Az animista
gondolkodásra jellemző, hogy a gyermek a dolgoknak, tárgyaknak életet,
szándékot, pszichikus funkciót tulajdonít. Minden él, minden jó vagy rossz. A
tárgyakat az emberre jellemző tulajdonságokkal, sajátosságokkal ruházza fel. Ez
a szemlélet 5 éves kor után jelentősen csökken.
A mágikus
gondolkodás jellemzője, hogy a gyermek varázslatos oksági viszonyokat
tételez fel egy-egy jelenség között. Mágikus gondolkodás jellemzi például a
gyermeket, aki összetöri kedvenc játékát, hogy egy másik dolog megtörténjen.
A finalista
gondolkodás jellemzője a célokság. A gyermek gyakran az oksági
összefüggéseket felcseréli a célszerűséggel (pl.: „azért esik a hó, hogy
szánkózni lehessen, vagy azért süt a nap, hogy fürödni, strandolni lehessen”,
és nem azért lehet szánkózni, mert esett a hó, ill. nem azért lehet strandolni,
napozni, mert süt a nap).
Piaget elmélete alapján az előzőekben felsorolt
jegyek törvényszerűen valamennyi gyereknél megjelennek. Szerinte a gyermek
gondolkodása spontán módon, saját belső törvényei szerint fejlődik, és a
környezetnek - így a felnőttek hatásainak - ebben nincs különösebb szerepe.
A
gyermeki világkép elméletével ellentétben Rubinstein azt vallja, hogy a gyermek
szellemi fejlődése nem csak az egyéni gyakorlati tapasztalataiból ered, hanem
már kezdettől fogva a nevelők által közvetített társadalmi tapasztalatok is
befolyásolják fejlődését. A Piaget nézetét elutasító magyarázatok ellenére,
naponta fellelhetők a gyermekek magyarázatában, válaszaiban az ő általa
megfogalmazott nézetek. Ezek oka lehet:
· A
környezet jelentős szerepet játszik a gyermek gondolkodásának alakításában.
· A
gyermek problémáival a felnőtthöz fordul, tőle várja a magyarázatot.
· Sok
felnőtt leegyszerűsíti válaszait, a gyermek számára érthetővé, felfoghatóvá
akarja tenni, nem találja a helyes módot, irreális, ezáltal téves információhoz
juttatja a gyermeket. Ebből ered, hogy a gyermeki világkép azt mutatja, ahogy a
felnőttek gondolkodnak a gyermek fejével.
· Vannak
esetek, amikor a felnőtt a gyermek kedvére való választ ad, ez megkönnyíti
a gyermek pillanatnyi helyzetét, esetleg
megnyugtatja őt. Gyakori például az olyan animista magyarázat a valamijét
megütő gyermeknek, hogy „dádá, csúnya asztal”.