4.2.4.5. A beszéd fejlődése

 

Óvodáskorban a gyermek beszédaktivitása ugrásszerűen megnő. Számtalan új ingerrel, tevékenységekkel, személyekkel, tárgyakkal, ismeretekkel kerül kapcsolatba, melyek gondolkodásra, ezáltal beszédre késztetik. A beszéd a gondolkodás nyelvi kifejező eszköze, így ez a két dolog együtt, párhuzamosan fejlődik, vagyis minél többet beszél, kommunikál, annál jobban mozgósítja, fejleszti gondolkodását. Kiscsoportos korban még inkább a szituatív beszéd a jellemző, nagyobb óvodáskorra beszéde fokozatosan átvált önmagában is értelmezhető, összefüggő, ún. kontextusos beszéddé. A kontextusos beszéd csak akkor alakul ki, ha a gyermek gondolkodása már túlhaladt a cselekvő-szemléletes szinten, vagyis gondolkodásának nem feltétele a konkrét cselekvés.

Kb. 4-5 éves korban elkezdődik az „első miért-korszak”. Jellemzője a végtelen, folyamatos kérdezés-sor, melyben egyik kérdés a másik kérdésből következik, de előfordul, hogy például az ötödik kérdésnek már nincs köze az elsőhöz. A felnőttnek fel kell ismernie a kérdések mögötti motivációt, hogy a gyermek nem szeretne egyedül maradni, és azért tartja fenn a kommunikációs kapcsolatot folyamatos kérdésekkel, hogy a felnőtt ne mehessen el mellőle. Emiatt a jelenséget szociális-miértnek is nevezzük. Ha a gyermek elutasításban részesül, és soha, vagy nagyon ritkán kap választ kérdéseire, akkor egyrészt leszokik a kérdésekről (ezzel veszélybe kerül a szülő-gyerek kapcsolat intimitása), másrészt biztonságérzetének elvesztése miatt különböző pszichés problémák keletkezhetnek.

 

Az óvodáskorú gyermek beszédfejlődésének főbb tendenciái és jellemzői

·   a szituációs beszédjelleg háttérbe szorul, és fokozatosan kifejlődik a kontextusos

   beszéd

·   a beszéd folyamatossá válik, erőteljesen gazdagodik a szókincs, és változatosabb lesz a mondatszerkesztés

·   fokozatosan felszabadul az érzelmek uralma alól, és fegyelmezettebbé válik, reális szociális funkciója gazdagodik.