4.2.4.4. A gondolkodás fejlődése

 

Az óvodásoknál a gondolkodási folyamat annak a szükségletnek, törekvésnek, kívánságnak a keletkezésével kezdődik, hogy megoldjon egy gyakorlati feladatot, kikerüljön egy problémahelyzetből. Problémahelyzet akkor adódik, ha a gyermek valamilyen célt akar elérni, de nem, vagy csak részben ismeri a megoldáshoz vezető utat.

Ebben az életszakaszban a gondolkodás egyedül nem vizsgálható, csak a teljes megismerő tevékenység komplex rendszerén keresztül, mert a gondolkodás még nem önálló pszichikus tevékenység. A 3-6 évesek gondolkodásában az évek előre haladtával komoly minőségi változás figyelhető meg. A cselekvő-szemléletes gondolkodástól fokozatosan jut el a szemléletes-képszerű gondolkodás szintjére, végül az elvont nyelvi síkra.

Ez a következőket jelenti:

·         A cselekvő-szemléletes gondolkodás szintjén lévő óvodás azt a problémahelyzetet érti csak meg, ami cselekvéshez és szemlélethez kötött, vagyis ő maga cselekedhessen és szemlélődhessen az adott problémahelyzetben. Pl.: a nagyobb piros kocka belefér-e a kisebb, zöld kockába. Ez csak akkor derül ki számára, ha kipróbálhatja, vagyis cselekszik, és közben figyel, szemlél.

·         A szemléletes-képszerű gondolkodás szintjén már nincs szükség konkrét manipulálásra, elég, ha látja a problémahelyzetet, és fejben végzi el a megoldást. Ilyenkor ránézésre, gyakorlati próba nélkül is meg tudja állapítani, hogy melyik a kisebb kocka, és melyik fér bele a másikba.

·         A gyermek gondolkodása a beszéd fejlődésével egyre eredményesebbé válik. Minél több mindent tud verbálisan feldolgozni, annál inkább túlhalad a cselekvő-szemléletes, és szemléletes-képszerű gondolati szinten. Így eljut az elvont nyelvi gondolkodásig, amikor a látvány, a szemléltetés sem kell ahhoz, hogy egy problémát megoldjon. Ekkor már mindent fejben végez.

 

 

Az óvodás gyermek gondolkodási műveletei

·         Analízis-szintézis

Az óvodáskorú gyermeknél a szintézis van túlsúlyban, vagyis a dolgokat egészében, minden tulajdonságát komplexen megfigyelve érzékeli. A helyes gondolkodáshoz azonban szükséges, hogy az analízis (az ingerfelbontás, dolgok részleteinek külön, pontos megfigyelése) és a szintézis egyensúlyba kerüljön. Ehhez az óvodáskorú gyermeket rendszeres és tematikus megfigyelésre kell ösztönözni a hétköznapi életben és a játéktevékenység közben egyaránt. (pl.: egy állatot megfigyeltethetünk a gyermekkel több szempont szerint is, hány lába van, borítja-e szőr a testét, milyen a színe stb. A részletekre a gyermek akkor fog felfigyelni, ha a figyelmét ráirányítjuk.)

·         Összehasonlítás

Az analízis-szintézis közben a gyermek összehasonlításokat is végez, melyben eleinte a különbségeket könnyebben veszi észre, mint a hasonlóságokat. Az összehasonlításra elsősorban gyakorlati probléma megoldása késztet. Az összehasonlítások során rohamosan fejlődik, pontosabbá válik analizáló képessége is. Az összehasonlításban eleinte külső tulajdonságok játszanak szerepet, mint a legfeltűnőbb külső tulajdonság, és a tárgyak színei, de 5-6 évesen a rendszeres és tudatos megfigyelések, összehasonlítások hatására már képes összehasonlítást végezni a lényeges belső tulajdonságok alapján is. Ebben a beszédnek, az észlelés tudatossá válásának és a többi gondolkodási műveletnek is szerepe van.

·         Általánosítás-konkretizálás

Az általánosítás azzal alapozódik meg, amikor a felnőtt észreveteti a gyermekkel a tárgyak, dolgok, személyek tulajdonságait. A konkretizálás pedig az a gondolkodási művelet, amikor az általánosítás nyomán kapott csoportból egy konkrét dolog kiragadásra kerül (pl.: általánosítás, hogy minden négylábú háziállat, amelynek szőr borítja a testét, csontot eszik és nyávog, az macska. Konkretizálás pedig, ebből a korábban általánosításból kapott csoportból (a macskából) egy konkrét macskát kiragadni.). A gyermek a nyelv segítségével általánosítva fejez ki egy és ugyanazon kapcsolatot, és megpróbálja megtalálni ezeket egyedi, konkrét és különféle jelenségekben. Az óvodás gyermek gondolkodása egocentrikus, nem tudja mások nézőpontjait átvenni, nem képes decentrálni, képtelen mentális perspektívaváltásra, nehéz neki viszonylatokat tanítani, még nincs invariációja,