4.2.4.3.3. A képzelet

 

A képzeleti tevékenység a valóság egyedi feldolgozását jelenti. Az emlékezetben őrzött, korábban összegyűjtött tapasztalatokat, élményeket, az agy sajátos módon újra rendezi.  Bár a gyermek képzelete nem fejlettebb a felnőtténél - kevesebb tapasztalattal, élménnyel, emlékképpel rendelkezik, ezért kevesebb elemből építkezhet -, képzeletvilága sokszor gazdagabbnak tűnik, mert a gyermek, hiányos ismeretei pótlását, megvalósíthatatlan vágyai életre keltését, képzeletének a felnőttnél sokkal bátrabban és merészebben mozgósításával éri el.  A kevesebb tapasztalat és emlékkép ellenére ezt a csekélyebb ismeretanyagot sokkal bátrabban használják, mint a valósághoz ragaszkodó felnőttek. Óvodáskorban jellemző a fantáziahazugság, mely a vágyak megvalósítására, vagy hiányos ismereteinek pótlására szolgál. Ez nem szándékos, vagy tudatos, hiszen valóságtól elrugaszkodott hazugságát ő maga is elhiszi.

Az óvodáskorú gyermek életében a mese kiemelkedő szerepet tölt be, hallgatása során aktívan mozgósítja képzeletét. Három éves korban még kevésbé él a mesetudat, a gyermeknek nehezére esik elkülöníteni a valóságot a mese elemeitől. Ez félelmet, szorongást indukálhat, ezért ebben a korban gondosan meg kell válogatni a megfelelő gyermekirodalmat, rövid, egyszerű cselekményű, csekély konfliktust tartalmazó történeteket célszerű preferálni. A mesetudat 4-5 éves korban fokozatosan alakul ki, vagyis a történet egyes részeiben már felfedezi, ráismer a valótlanra. Minél többet megtapasztal a valóságból, minél több élményre tesz szert az igazi világból, annál jobban képessé válik elkülöníteni a mese valóságos és nem lehetséges elemeit, mozzanatait. Nagycsoportos korra képessé válik adott pillanatban beleélni magát a mesehelyzetbe, lelkesen drukkol, segít a mesehősöknek, ugyanakkor pontosan tudja, hogy aminek részese, az nem igazi esemény.

Élete részévé válik a mese által a mesekönyv is. Két évesen már adekvátan bánik a könyvvel, szívesen lapozgatja, nézegeti a képeket. Három évesen saját életének, szülei hétköznapjainak kis történeteit hallgatja szívesen, amely a szülők távollétének elviselését segíti. A mese egy örömforrás, feszültségteremtő, feszültséghordozó és feszültség-levezető tevékenység. A mesében mindent lehet, gyakori az ellentétek preferenciája (pl. égig érő fa, óriások és törpék). Az ismétlések, a kezdő- és záróformulák a biztonságot fokozzák a gyermeknél. A mesében van egy kompenzációs motívum, mindig a kicsi nyer. A gyermek helyes személyiségfejlődéséhez fontos az olvasott vagy mesélt mese, szemben a rajzfilmmel, vagy mesefilmekkel. Az előbbinél a gyermek meg tudja állítani a mesélőt, kérheti, hogy változtasson a mese folyamatán, ill. „lelki szemei” előtt lezajlik a történet, behelyettesítheti magát a főhős szerepébe, azonosulhat azzal. A filmbéli élményeknél mind a vizuális, mind az akusztikus csatornák le vannak terhelve, készen kap vizuális paneleket, ami a képzeleti képek hiányához vezet. Az ilyenfajta mesében a fantázia nem, vagy kevésbé működik, így a gyermek kreativitása sérülhet. A gyermeki képzelet nemcsak a mesében, hanem egyéb tevékenységeiben is jelentős szereppel bír. Idetartoznak a rajzolás, festés, amikor egy felismerhetetlen formát valamilyen általa meghatározott dolognak (füstnek, autónak, madárnak) nevez el. A gyermek képzeletét mozgósítja az építő, konstruáló, valamint a mozgásos játékoknál is.