4.2.4.3.2. Figyelem és emlékezet

 

Az óvodáskorú gyermekre kiscsoportos korban az önkéntelen figyelem jellemző. Arra képes figyelni, ami érzelmileg megragadta, ami iránt kellően felkeltették az érdeklődését, ezért fontos a felnőtt részéről a motiváció, a hangulati megalapozás. Az óvodásgyermek figyelme könnyen fluktuál (vándorol), elterelődik. Ezek miatt egy tevékenység során nem elég egyszer motiválni, hanem újabb és újabb „kedvcsinálással” kell fenntartani a figyelmét. Az életkori szakasz végére figyelme tartósabbá válik.

Óvodáskorban a figyelem sokszor perszeverál (leragad) egy-egy dolognál, eseménynél, ami őt érzelmileg megragadta, emiatt nehezebben tud váltani újabb megfigyelnivaló felé, így figyelemmegosztása eleinte gyenge. (pl.: amíg egy kisgyermek csak 1-2 tárgyat képes egy adott idő alatt megfigyelni, addig egy óvodás 2-3-at, később többet is. A koncentrált figyelem külső megnyilvánulásai: tág pupilla, merev testhelyzet, nyitva felejtett ajkak. Ezek gyakran kísérik az óvodás mesehallgatását. Az önkéntelen figyelem szándékos figyelemmé változik, ha a gyermek felismeri a megfigyelt tárgy érdekességét, és intellektualizálja azt.

Hasonlóan a figyelemhez, az emlékezetre is spontán jelleg, az önkéntelenség jellemző, azaz emlékképei önkéntelenül rögzülnek, elsősorban az őt érzelmileg megragadó dolgokat, történeteket jegyzi meg. Öt éves kortól az önkéntelen jelleget felváltja a szándékos emlékezet, tudatos, akarattal koncentrál, és megpróbál megjegyezni dolgokat. Ugyanilyen minőségi változást jelent, hogy mechanikus emlékezete mellett egyre nagyobb szerepet kap a logikus emlékezet is, azaz értelmezi a megjegyzendő dolgokat, ami által emlékezete hatékonyabbá válik. Az óvodás emlékezete nem megbízható, fejlődése az aktív beszéd elsajátításának folyamatába ágyazott. Óvodáskorban sokkal eredményesebb lehet az emlékezés, ha cselekvéshez kötött. Ha manipulálhat, játszhat egy tárggyal, azt jobban emlékezetébe tudja vésni, mint aminek csak a nevét hallja. Játékszituációban az emlékezeti tevékenység hatékonyabb, mint közvetlen feladathelyzetben. A mese bevésését és felidézését elsősorban azok az érzelmek segítik, amelyeket a mese hallgatása közben átél. Itt az azonosulás lesz az emlékezet megsegítője, a mesét hallgató gyermek a hőssel együtt járja be az akadályokat, jut győzelemhez. Kiscsoportos korban a hallott mesét változtatás nélkül, ugyanabban a formában szeretné hallani, az ismerős szavak, kifejezések örömmel töltik el. A legkisebb eltérés esetén azonnal figyelmezteti a mesélőt. Az óvodás gyermeket nem zavarja, hogy ugyanazt a mesét már többször hallotta, sőt annál nagyobb élvezetet jelent számára, minél többször hallgathatja. Mindez a biztonságérzetét fokozza. Az óvodás gyermek viszonylag könnyen és nagy mennyiségű verset, mesét képes emlékezetébe vésni, ami nem kíván tőle különösebb erőfeszítést. A versek, mondókák rengeteg olyan szót, kifejezést tartalmaznak, aminek értelmét még nem tudja, vagy nincs is értelmük. Az emlékezetbe vésést ebben az esetben a rím, a ritmus, a fordulatos szókapcsolatok, a jó hangzás és a gyakori ismétlés segíti. Óvodáskorban a különböző feladatok, megbízatások, valamint az intellektuális fejlődés, a gondolkodási műveletek és az akarat fejlődésének hatására megjelenik a szándékos emlékezet.