4.2.4.3.1. Érzékelés és észlelés

 

Az óvodáskor kezdetére a gyermekek érzékszervei már hasonlatosak a felnőtt érzékszerveihez, de működésük még nem olyan kifinomult. Ez sok-sok tapasztalás útján érhető el, azaz használat közben fejlődik (funkcionális). A gyermek aktívvá válása, megfelelően irányított játék előrelendíti az érzékelésé és észlelés fejlődését. Az óvodás észlelési folyamatai közül a legnagyobb szerepe a látási észlelésnek van. A korszak elején az alak és formaészlelésben az érzelmi szinkretizmus (érzelmi alapon való kiemelés) jellemző. Az életszakasz végére ez átvált értelmi szinkretizmusba, vagyis míg kezdetben azt a részletet, sokszor lényegtelen tulajdonságot figyeli meg a szemlélt dologból, ami őt érzelmileg valamiért megragadta, későbbi megfigyelése tudatosabbá, célirányosabbá, tervszerűbbé válik, már nem arra helyezi a hangsúlyt, ami számára érdekes, hanem, amit logikusnak, fontosnak vél.

Színfelismerésre már három évesen képes, de meg kell tanítani a színek megnevezését.

A térészlelés kialakulása a test-séma fejlettségétől függ.  A test-séma a szervezet és a környezete, valamint a szervezet és részei között fennálló térbeli relációk ismerete, az ezekből származó információk ún. perceptuális sémákba rendeződése. Hosszú tanulási folyamat eredményeként vizuálisan és kinesztétikusan tudatossá válik, hogyan tölti be a teret saját testével, és tapasztalja annak határait. A térészlelés minősége az iskolai olvasás és írástanulásban meghatározó szerepet játszik.

Az óvodás gyermek időészlelése eleinte fejletlen. A „most” fogalmával már tisztában van, de a tegnap, holnap, később stb. kifejezések még nem világosak a számára. Ez az életkori szakasz végére – kb. 6 éves korra – kezd kikristályosodni, aminek fejlesztése kiemelt feladatot kell, hogy jelentsen az iskolára való felkészítés folyamatában.