4.2.1.2. A szeretetkapcsolat hiánya

 

Amennyiben az első életévekben a gyermektől megvonjuk az anyai gondoskodást és szeretetkapcsolatot, súlyosan sérül a gyermek személyisége. Az ilyenkor jelentkező tünetcsoportot R. Spitz hospitalizmusnak nevezte el, és az anyahiányra vezette vissza. A különböző időtartamú anyahiány egyre súlyosabb tüneteket okoz. Károsodnak a nagymozgások és a manipulációs tevékenység, az orientációs reakció, sérül a kapcsolatteremtési képesség. Az anya, vagy az őt pótló más személy szeretetkapcsolata nélkül nevelkedő gyermek az első hónap után nyűgössé válik, kielégíthetetlen, sokat sír. A második hónap után gyakran nyöszörög, étvágytalanná válik, testileg nem fejlődik tovább. A harmadik hónapban sokat fekszik, elutasítja a kontaktust, arca kifejezéstelenné válik, álmatlan. Ha ekkor kiemelik az ingerszegény környezetből és egy szerető környezetbe helyezik, a folyamat még visszafordítható (reverzibilis), a tünetek mérséklődnek, akár teljesen meg is szűnhetnek. Ha az említett három hónapon belül nem kerül ki a számára rossz környezetből, akkor a folyamat már visszafordíthatatlanná (irreverzibilissé) válik. Ekkor a tünetek súlyosbodnak, a gyermek letargiába esik (kimerült, fáradt, közönyös, már nem sír), felsőtestét előre-hátra ringatja (jaktál), szélsőséges esetben akár meg is halhat.

            A gyermek érzelmi fejlődése akkor is sérül, ha anyja mellett nevelkedik, de az anya nem törődik vele, érzelmileg elhanyagolja.  A szeretet-deficit egy életen át függőséget okozhat,  lehetetlenné teszi az identitás és az autonómia kialakulását, súlyos személyiségzavarokhoz vezethet.