4.2.1.3. Az apa szerepe

 

A fejlődésben lévő gyermeknek az anya mellett az apára is szüksége van. Korábban az apák csak a gyermek fél éves kora körül kezdtek el gyermekükkel foglalkozni, részben mert a konvencionális családmodellben ez szerepelt, részben az apák felé a gyermek reakciói jelentősen eltértek az anya felé mutatottakhoz képest. Jelenleg a társadalmi és gazdasági változások következtében jelentősen átalakultak a családi szerepek, normák, a családon belüli munkamegosztás, így megváltozott az apa szerepe is a gyermekek nevelése során. Gyakoriak az „apás szülések”, így az apák egy része már első pillanattól bekapcsolódik gyermeke fizikai gondozásába, más részük viszont inkább a gyermekkel való fizikai kapcsolat nélkül a háztartás vezetésébe vonódik be.

   Az apa az anyához hasonlóan érzékenyen fogja fel a gyermek jelzéseit, de másképpen reagál rájuk. Az apák általában erőteljesebb, fizikai játékot játszanak, magasba dobálják gyermekeiket, birkóznak velük, stb. Ez a gyermek érzelmi fejlődésében jelentős, mert ezek a játékok magasabb aktivációs szintet eredményeznek. Ha azonban az apa gyermekkel való kapcsolata kimerül a játékban, akkor ez csak különleges, ritka helyzetként rögzül a gyermekben. A kiegyensúlyozott apa-gyermek kapcsolat feltétele, hogy az apa rendszeresen vegyen részt, a gyermeket érintő gondozási és egyéb feladatokban.

A jól működő családban a gyermekkel történő foglalkozásban, és kommunikációban az anya és az apa bár nem ugyanazt csinálják és nem ugyanúgy végzik a dolgukat, de harmonikusan kiegészítik egymást. Az apa és anya eltérő viselkedését a nemi szerepből és a társadalmi tradíciókból származó különbségek okozzák.