4.2.5.5. Társas kapcsolatok, az érzelmek és az akarat fejlődése

 

A gyermek a kisiskoláskor kezdetén (6-7 éves korban) a különböző társadalmi normákat, értékeket, egy-egy konkrét és szeretett személy (szülő, pedagógus) közvetítésével fogja fel. A 3-4. osztályos gyermeknél az értékteremtés, értékközvetítés már áttevődik a vele azonos korú csoportra. Ezzel függ össze, hogy a felnőtt már nem hat olyan erős modellként, mint az iskolába lépéskor. A 8-9 éves gyermek számára már nem az a legfontosabb, hogy mit szól a tanító, hanem az, hogyan vélekednek a társak. 6-7 éves korban még a tanító elismerését, szeretetét akarja kivívni, később fokozatosan a társak értékelő, elismerő vagy elutasító magatartása lesz a döntő. Változik a kötődések tendenciája, módosulnak a társas mező arányai, a társas érdeklődés áttevődik a felnőttről az egykorú társakra. Ezt a folyamatot átpártolásnak nevezzük, melynek lényege, hogy a kétféle kapcsolat (felnőtt-gyermek és gyermek-gyermek) indulati szintje között kezdetét veszi a kiegyenlítődés, míg az egyiknek csökken, a másiknak növekszik az érzelmi hőfoka.  A gyermek 6 éves korban elkezd elfordulni a felnőttől, az egykorú társak (kortársak) felé. Ez nem jelenti a felnőttől való teljes elszakadást, csupán megváltozik a felnőtt-gyermek kapcsolat funkciója, a gyermek egyre több önálló döntési lehetőséget igényel az irányítás helyett. Ekkor kezd tartalmat nyerni az osztályközösség, az osztálybecsület, megváltozik a tanulók egymáshoz való viszonya. Amíg korábban az egykorú társakhoz való viszonyt többnyire külső jegyek alapján alakították, addig 9-10 éves korban a tettek, a magatartás alapján értékelik egymást. A csoportos együttlétek gyakoriságával nő az önállósága is. Az átpártolás a gyermek ítéleteiben is megmutatkozik. Piaget szerint a hazugságról való felfogás 7 éves kortól megváltozik. Amíg a 6 éves azt mondja, hogy a felnőttnek hazudni súlyos vétek, de egy másik gyermeknek szabad hazudni, addig ez az érvelés 9 éves kortól megfordul: a gyermeknek hazudni sokkal csúnyább, mint a felnőtteknek, mert a gyermek még kicsi, és elhiszi, amit mondanak neki. A két ítélet között 7-8 éves kor között van egy átmeneti szint: a felnőttnek hazudni csúnyább ugyan, de a gyermeknek hazudni is vétek.

A kisiskoláskorban a nemek viszonylag elkülönülnek, a fiúknak többnyire több barátjuk van, de a lányok barátsága általában intimebb jellegű. A kortárscsoport differenciálódása során kialakul, ki kivel szeret együtt lenni különböző helyzetekben. A barátválasztás különösen fontos tevékenység, mert az átpártolás után több időt töltenek el a kortárscsoportban. Ebben a tevékenységben a gyermeket körülvevő felnőtt iránymutatói jelentősek, aki a jó tanuló, jó magaviseletű gyermekeket ajánlja barátnak. Ennek az igénynek való megfelelésben különbség van a nemek között, míg a lányok kiszolgálják a felnőtt elvárását, vagyis a jó tanuló és jó magaviseletű lányokkal igyekeznek barátkozni, addig a fiúk azokkal a kortársaikkal barátkoznak inkább, akiknél mindig történik valami, akik mellett nem lehet unatkozni, akinek a társaságában jól érzik magukat, aki jó játékokat talál ki. Ezt a kritériumot általában nem a felnőtt által ajánlott célcsoport meríti ki.

A kortárscsoportban való részvétel nagyon fontos a későbbi fejlődés szempontjából, elősegíti a kommunikációs készség fejlődését, mások nézőpontjának megértését, másokkal való együttműködés szabályainak elsajátítását. A kortársak körében eltöltött idő növekedése a gyermeki énkép számára rendkívüli jelentőségű, hiszen a társak visszajelzései alapján az énről alkotott alapvető elképzelések változhatnak meg.

Kisiskoláskorban még mindig nagyon hangsúlyosak az emocionális folyamatok. Számára nincs közömbös dolog, minden valamilyen érzelemmel, legtöbbször pozitív érzésekkel jár. 6-7 évesen még nem beszélhetünk hatékony és tartós érzelmekről, ilyenkor az érzelmek a cselekvés kiváltásában, mint szabályozásában kapnak szerepet. Az indulati élet fékezésének képessége fokozatosan alakul ki, amikor már a tevékenységnek egyre inkább alárendeli érzelmeit, ekkor érzelmi élete higgadtabbá, tárgyilagosabbá válik. A kritikai érzék megjelenésével csökken a nyíltsága, spontán érzelmeit titkolja.

A kisiskolásra vidám alaphangulat jellemző, a szomorúság, a fájdalom, az unalom idegen tőle. Ez az alaphangulat teszi lehetővé, hogy az energiáit az értelmi működésre fordítsa. Gyakran keletkezhetnek ambivalens érzései, de ez általában rövid ideig tart.

 

A kisiskoláskor főbb érzelmei

·         Intellektuális érzelmek

A tanuláshoz, a tanulásban elért sikerekhez, vagy kudarcokhoz, a tananyag tartalmához kötődnek. Megjelenik a logikai öröm, ha rájön egy megoldásra, vagy kétely, ha nem tudja megoldani. A növekvő tudásvágy, a kíváncsiság, a fokozódó érdeklődés egyre nagyobb teljesítményre ösztönzi a gyermekeket.

·         Erkölcsi-szocializációs érzelmek

Csak emberre jellemző magasabb rendű érzelmek. Már óvodáskorban kialakulnak az alapvető emberi együttélési szokásokhoz kapcsolódó érzelmek, melyeket a szocializáció folyamatában sajátít el a gyermek.  Képessé válik együttérzésre, beleéli magát mások helyzetébe, kialakul az empátiás készsége. Erkölcsi ítéletei eleinte még szélsőségesek, azonosul a jóval, elveti a rosszat. A szolidaritással együtt a gyermekek viselkedésében új motívumok is kimutathatók. Megjelenik a rivalizálás, a versenyzés, de csak az átpártolás után, a szolidaritással egyidejűleg bontakozik ki.

·         Esztétikai érzelmek

A kisiskoláskor kezdetén még fejletlenek, elsősorban még a külső jegyek és formák ragadják őket meg, de az iskolai oktatás hatására ezek tovább differenciálódnak. A vizuális nevelés, az ének, a testnevelés, lényegében valamennyi tantárgy fejleszti a gyermek esztétikai érzelmeit.