Az anyanyelv- elsajátítás kritikus (szenzitív) periódusa
A nyelvelsajátításban– akárcsak más pszichológiai jelenségek kialakulásában – bizonyos életkoroknak különleges és kitüntetett szerepe van. Az anyanyelv elsajátítás időszaka is véges és az életkor szoros összefüggést mutat a tanulási folyamatokkal.
A kutatók az anyanyelv-elsajátítás kritikus periódusát a biológiai érési folyamatokkal hozzák kapcsolatba(Lenneberg 1967), melyet a kérgi asszimetria megszilárdulása zár le. Feltételezhető egy biológiai sorompó 6-7 éves korban, mely előtt az anyanyelvi elsajátításnak meg kell kezdődnie. A második biológiai sorompó feltehetően a pubertás idejére, 12-13 éves korra tehető. Ha eddig az életkorig a gyermeket nem éri megfelelő nyelvi inger, akkor a nyelv elsajátítása nagy mértékben sérül. A második biológiai sorompó az akcentusmentes idegen nyelv elsajátításában, a beszédhibák javításában és a helyesírási és olvasási készségek fejlesztésében is döntő szerepű. A kritikus periódus tehát egy genetikailag meghatározott „időiablaknak” tekintő, amely kinyitása előtt és bezáródása után nem lehet a nyelvet elsajátítani, akármennyi nyelvi ingerlést is kap a személy.
A kritikus periódus létezését a kutatók az úgy nevezett ’vad gyerekekről’ szóló történetekkel is igyekeztek alátámasztani. Ezek egészségesen született, ám szocializálatlan, a kritikus periódusban nyelvi inputot nem kapott gyermekekről szólnak, akiknél nem sikerült a hiányzó nyelvi lemaradást bepótolni.
A kritikus periódus hipotézisének alapgondolata napjainkra jelentősen átértékelődött. Egyfelől a kiindulópontot a születéstől, sőt egyes nézetek szerint a magzatkortól számítják. Másfelől a nyelvelsajátítás szempontjából inkább szenzitív életszakaszokról beszélünk (Locke 1994), melyek az egyes nyelvi szinteket különbözőképpen érintik. A szenzitív periódus a legoptimálisabb időszak a 'nyelvi-behangolás' ('tuning') szempontjából, de vitatott, hogy mikor kezdődik és mikor ér véget ez a periódus.