4.2.8. A felnőtt- és az öregkor

 

Az ember fejlődése nem zárul le, amikor ifjúkorban testileg, később a korai felnőttkorban társadalmilag is felnőtté válik. Az egész élet során történnek újabb és újabb változások, melyek a testi és mozgásos funkciókra, az észlelésre, gondolkodásra, motívumokra, az érzelmi életre, a szociális kapcsolatokra és a társadalomban elfoglalt státuszra vonatkoznak. A fejlődés, mint dinamikus változási folyamat, a felnőttkorban az öregedéssel jár együtt. Az öregedésnek - mint változásnak - biológiai, szociális és pszichés összetevője van. Ezek a változások az ember fizikai képességeit, társadalmi pozícióját, és önmagáról alkotott képét érintik. Nem köthetők pontos életkorhoz, a változások személyenként nagy egyéni különbségeket mintáznak, melynek genetikai, személyiségbeli és társadalmi okai lehetnek, de az adott történelmi kontextus is befolyásolja őket.

A felnőttkort a realitásérzék, a tervezés készsége és a pszichológiai érettség jellemzi. A pszichológiai érettség felismerhető a felnőtt önállóságáról, felelősségtudatáról és arról, hogy képes alkotómunkát végezni, valamint kialakult világnézettel és erkölcsi tudattal rendelkezik. Tervező tevékenységére jellemző, hogy miközben saját élettervet alakit ki, és valósít meg (a korábbi időszakok sokszor romantikus, többnyire megvalósíthatatlan terveit felváltják a saját egzisztenciateremtéshez szükséges reális, konkrét tervek, illetve a vágyak és a realitások közötti kompromisszumok egyre inkább a valóságnak megfelelő feltételekhez igazodnak), szükségszerűen mások életét (családja) is tervezi. Ezzel kiteljesedik az a felelősségi kör, melyet a periódus kezdetén többnyire önmagára vonatkoztatva alakított ki. Az életszakasz során az emocionalitás egyre inkább az intellektuális vezérlés alá kerül, ami „bölcs” döntéseket eredményez. Ez a bölcsesség nem jelenik meg azonnal a felnőtté váláskor, csak jóval később következik be. Ebben az életszakaszban az ember már nemcsak keresi, de meg is találja helyét szűkebb-tágabb környezetében.

A különböző biológiai és pszichológiai funkció vizsgálatok szerint a szellemi teljesítőképesség csúcspontját az ember a 20 – 30. éve között éri el, ezután az intelligencia hányados átlagértékei csökkennek. A lélekjelenlétet, gyors tájékozódást és áttekintést kívánó feladatokat egyre rosszabbul oldja meg. Természetesen a produktivitás más megnyilvánulásainak csúcspontja eltérhet ettől (a tudományos és irodalmi teljesítmény, stb.), ezek tetőzése a 30 - 40. évek közé, más, enyhébben ítélő kutatók szerint a 45 - 60. évek közé tehető.

A felnőttkor további szakaszokra bontása problematikus, mert a felnőttkori életszakaszok nem határolódnak el élesen. Ennek ellenére több szerző próbálja felosztani ezt a kort, leggyakrabban az alábbi három életszakaszra:

·         korai felnőttkor (25 – 45 év)

A korai felnőttkor a nagy döntések meghozatalának időszaka, többek között a gyermek vállalása, majd nevelése, iskoláztatása. Képes hosszabb távú célokat meghatározni, igyekszik megszilárdítani a család életszínvonalát. Munkájában egyre jobban elmélyül, továbbképzéseken vesz részt, vagy új szakmát tanul. Gyermekei már nagyrészt önállóak, ezért jobban karrierjére tud koncentrálni. Ebben a szakaszban megnő a házastársak közötti konfliktusok száma, itt fordul elő a legtöbb válás, sok a házasságon kívüli partnerkapcsolat.

·         középső felnőttkor (45 - 65 év)

Ennek az életszakasznak az alsó határán többé-kevéssé elhagyják a gyerekek a családot, és a felnőttek egyedül maradnak. A kialakult űrben két irányba fejlődhet a házastársak kapcsolata. Ha a gyermek távozásával kialakult űrben nem tudnak egymással semmit sem kezdeni, gyakori az elhidegülés, a válás. Jó fokmérője egy kapcsolat emocionális tartalmának, hogy kettesben van-e miről, tudnak-e egymással beszélni. Ideális esetben lehetőségük van egymás ismételt felfedezésére, kapcsolatuk megújítására.

Gyakori, hogy a felnőtt ebben az életszakaszban nem, vagy nehezen tolerálja a fiatalok életfelfogását, viselkedését, életmódját, ami generációs feszültségekhez vezet. Ezt az tudja kezelni, aki nyitott és rugalmas személyiség, és képes alkalmazkodni a változásokhoz.

Ebben a korban eltérő időben, és eltérő formában mindkét nemnél megjelenik a klimax, ami nagyon igénybe veszi testi és lelki értelemben egyaránt a szervezetet.

Kritikus periódus a nyugdíjazás ideje (55- 65 év), mely komoly lelki megpróbáltatás lehet. Gyengül a fizikai erőnlét, betegségek jelennek meg, csökken a rendelkezésre álló anyagi forrás (a nyugdíj kevesebb a fizetésnél), és halálesetek fordulhatnak elő a környezetben (idős szülő, házastárs, barátok, volt munkatársak), amelyek fokozzák a kritikus lelki állapotot.

·         késői felnőttkor (65 év felett)

A késői felnőttkorban lezajló fejlődési folyamatra az öregedés kifejezés a megfelelő, mert ez egy dinamikus és fiziológiás folyamatot feltételez. A szakirodalmi háttér rendkívül változatos, sokféle felosztást tartalmaz, ezért az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározását alapul véve az időskor, vagy öregkor 75 év felett kezdődik, az ennél fiatalabbak csak idősödők, vagy öregedők, a 90 évesek és a náluk korosabbak viszont már nagyon idősek, ők az aggok. 

1. öregedés kora (65 – 74 év)

Az öregedés fokozatosan és természetes módon végbemenő folyamat, a születéssel kezdődik, és minden életszakaszban megállás nélkül tart, magában foglalva a fejlődés pozitív, és a hanyatlás negatív folyamatát. Első jelei – melyek nem kapcsolódnak szükségszerűen a nyugdíjazáshoz - a visszavonulás, és a társadalmi kapcsolatok megszakadása. Felgyorsíthatja a folyamatot a státusz-, a kompetencia-, és a presztízsveszteség.

  2. öregkor (75 - 90 év)

Ebben a szakaszban létrejöhet az elmagányosodás, mely a családi kapcsolatok lazulása, a házas-, vagy élettárs elvesztése, az elszegényedett társas kapcsolatok, vagy fizikai állapota, betegsége miatt alakulhat ki. Személyisége rugalmatlan, nehezen, vagy egyáltalán nem tud alkalmazkodni a változásokhoz, újdonságokhoz.

Hangulata lehet derűs, de szomorú is. Általában megértő, nyugodt, és szemlélődő. Élete során sok tapasztalatot gyűjtött össze, sok mindent ismer, sok mindent meg tud magyarázni. Nézeteihez sokszor makacsul ragaszkodik.

Az igazi öregedés akkor kezdődik, amikor teljesen abbahagyja az élethivatását, és nem talál olyan tevékenységet, amit hasznosnak ítél, valamint elveszti, vagy eltávolodik korábbi közösségeitől.

   3. aggkor (90 év felett)

Ez már a testi és szellemi hanyatlás időszaka. Legyengül, fizikai teherbírása erősen csökken. Új dolgok befogadására korlátozottan alkalmas, gyakran fordul elő értelmi funkció zavar (csökkent intellektuális teljesítmény, kihagyó emlékezet). A jelentől kezd elfordulni a múlt felé.

_____________________________________________________________________

Önellenőrzés

1.)    Ismertesse a felnőttkor általános jellemzőit.

2.)    Mi jellemzi a felnőttkor szellemi teljesítőképességét?

3.)    Ismertesse a korai felnőttkor jellemzőit.

4.)    Mi jellemzi a generációs feszültségeket és mi a megoldás lehetősége?

5.)    Miért kritikus periódus a nyugdíjazás ideje?

6.)    Mi a késői felnőttkor tartalma?

_____________________________________________________________________