4.2.7. Az ifjúkor

 

Az életszakasz legfontosabb feladata a társadalomba való beilleszkedés. Az ifjúkor akkor kezdődik, amikor a serdülőkor biológiai fejlődése befejeződik, és az egyén túljut a serdülőkor pszichés nehézségein, megoldódik az identitáskrízis, kialakul a saját, stabil én. A szakasz vége viszont nem határozható meg egységesen, felső határa az iskolázottságtól, és a társadalmi környezettől függően meglehetősen változó.

Ebben az időszakban zajlik le a harmadik alakváltozás, azaz helyreállítódnak a helyes testarányok, ami harmonikusabb mozgásban is kifejeződik. A fejlett mozgáskoordináció együtt jár a testi erő és reagáló-képesség növekedésével, ebből fakadóan a fizikai teljesítőképesség magas (az ifjúkor végére eléri a fizikai teljesítőképesség maximumát). Sokszor alakul ki erőfeleslege. Fizikálisan gyors regenerálódás jellemzi, rövid időn belül képes kipiheni magát. Viselkedését sokszor vakmerőség és meggondolatlanság jellemzi. Érzelmi hangulata tartósabb és kiegyensúlyozottabb, mint serdülőkorban volt, de lelkesedés és heves érzelmi megnyilvánulások előfordulnak. A megismerési folyamatok mindegyike magas fokot ér el. A gondolkodás sokirányú, minden iránt fogékony, érdeklődése széleskörű. A külvilágból érkező ingerekre gyorsan reagál, a valóságot reálisan figyeli, értékeli.  Ebben az életkorban már teljes a szellemi érettség, az ambíció, és a nagyvonalúság, megjelenik az életkörülmények megváltoztatására vonatkozó hajlam. Jellemző a céltudatosság, a lelkesedés.

                        Az ebben a korban kötött barátságok sokkal egyenletesebbek és tartósabbak, mint a korábbiak. Csökken a barátok száma, a maradó kapcsolatoknak mélyebb érzelmi tartalmuk lehet. A barátságok mellett fontos a szerelem érzése. Az ifjúkorban a személyiség alkalmassá válik a partnerkapcsolatra és a házasságra (együttélésre). A párválasztási érettség fő jellemzője az intim szerelmi-szexuális kapcsolat igénye, és az ebből következő párkereső törekvés.

Napjainkra az ifjúkor egy új társadalmi problémát hordoz. Az érintett korosztállyal kapcsolatban „meghosszabbodott kamaszkorról” (posztadoleszcens) beszélünk, amely a felnőtté válás folyamatát jelentősen késlelteti, és személytől függően rövidebb, illetve hosszabb ideig is eltarthat. Ebben az új helyzetben, az ifjúkor főbb jellemzői:

·   a tanulás és a munkavállalás határai elmosódnak

A fiatalok nagy hányada még 25 év felett is diák, ugyanakkor jelentős számban emellett már dol­gozik is. A posztadoleszcencia értelmezésekor az egész populációt figyelembe kell venni, így az iskolát túl korán abbahagyó, általában mélyszegénységben élő réteget is. Ez utóbbira jellemző, hogy tagjai, bár nem tanulnak, állandó munkájuk és hivatásuk sincsen, ezáltal helyzetük kilátástalanabb, életesélyeik rosszabbak, mint a hosszabb ideig tanulmányokat folytató társaiké.

·   a párkapcsolati szokások megváltoznak

Napjainkban kevesebb a házasságkötés, illetve az azt helyettesítő életközösségek létrehozása, és a létrejövők is későbbi idő­pont­ra tolódtak.

·   a gyermekvállalást elhalasztják

A fiatalok nagy hányada, főleg az iskolázottabb réteg addig nem vállal gyermeket, amíg meg nem teremtik a felelős gyermekvállaláshoz elképzelésükben szereplő feltételeket. Ebbe tartozik a karrier, az önálló, általában saját tulajdonú lakás, kocsi, stb. Ezek megszerzése nem könnyű, általában hosszú éveket vesz igénybe, így az első gyermek vállalása egyre későbbre tolódik.

·   a szülői támogatás jelentősen elhúzódik

Az érintett korosztály nagy hányada tovább jár iskolába, vagy abbahagyta tanulmányait, de nincs állása, és még nem képes eltartani magát. Szüleik – lehetőségeikhez mérten - pénzzel támogatják őket, miközben arról panaszkodnak, hogy gyermekük még mindig rászorul a támogatásukra. A szülők azt sem szorgalmazzák, hogy nagykorú gyermekük a szülői házból elköltözzön, sőt szívesen veszik, ha otthon van.

 

Ezek a jelenségek gátolják a felnőtt szereppel való azonosulást, mivel azok a személyek nevezhetők felnőttnek, akik elérték a nagykorúságot, saját vagy bérelt lakásban önálló háztartást vezetnek, anyagilag függetlenek, és szülői beleszólás nélkül hozzák meg az életük szempontjából fontos döntéseiket. Napjainkban, a minden követelményt kielégítő felnőtt szerep betöltése egyre ritkábban következik be a 18. életév betöltésével, egyre több fiatal marad a nagykorúság elérése után is bizonyos szempontok szerint szüleitől függő helyzetben. Ez rendszerint konfliktushoz vezet a fiatal és családja között, egyrészt a szülők jogot formálnának „felnőtt, de eltartott” gyermekeik életének irányításába („amíg az én kenyeremet eszed…”), másrészt a megváltozott társadalmi, gazdasági és technológiai környezet miatt a szülők nemzedéke igyekszik nyomában maradni gyermekeik generációjának, akik már mintát nyújtanak, miközben ők maguk még a felkészülés időszakában vannak.

 

_____________________________________________________________________

Önellenőrzés

1.) Ismertesse a harmadik alakváltozás tartalmát és következményeit.

2.) Mi jellemzi az ifjúkor kortárskapcsolatait?

3.) Melyek a posztadoleszcens jellemzői?

4.) Milyen konfliktusok jellemezhetik az érintett korosztály és családja kapcsolatát?

_____________________________________________________________________