4.2.6.2. A pubertás és posztpubertás kor

 

A serdülőkorban jelentősen változik a fiatal személyisége. Ezek a változások részben biológiai jellegűek, részben érzelmi változásokkal járnak együtt, és nagyon megterhelők, ami miatt sok a konfliktus és a szélsőséges állapot.

            A testi változások gyorsan jelentkeznek, a fajra jellemző genetikai program alapján. A hormonális változások következtében a pete és a here aktivizálódik, a lányok menstruálnak, a fiúknál beindul a spermiumtermelés (első spontán magömlés - pollucio). A vérben megnövő nemi hormonok (androgén, ösztrogén, progeszteron – mindkét nemben megtalálhatók eltérő arányban) miatt megkezdődik a második alakváltozás, kialakulnak a másodlagos nemi jellegek. A pubertást kísérő hormonális változások miatt pattanások jelennek meg, kialakul a hónalj-és fanszőrzet. Lányoknál kifejlődnek a mellek, megnagyobbodik a méh, a test körvonalai kikerekednek, több ösztrogén és progeszteron termelődik. A fiúk esetében megjelenik az arcszőrzet, kifejlődik az izomzat, megnagyobbodik a gége, a pénisz, a prosztata, és az ondóhólyag, fokozódik a tesztoszteron termelődés.

Egy másik hormon, az adrenalin szintje is megemelkedik a vérben, amely – stresszhormonként működve -, fokozza a szervezet reakciókészségét, ami miatt kialakul a magas szexuális reakciókészség és a reaktív ingerlékenység (szemtelenség). Hatására intenzívebben éli meg élményeit, és intenzívebben is reagál a környezeti hatásokra.

A pszichés változások lefojása – hasonlóan a testi változásokhoz – gyors lehet, vagy elhúzódhat, a környezeti hatások személyiségre gyakorolt hatásaitól függően. A pszichés problémák egy része összefügg a testi változásokkal. A gyors növekedés miatt a korábban kialakult test-séma felborul, a serdülőnek újra kell értékelnie saját testéről kialakított vázlatot. A serdülők többsége elégedetlen fizikai változásainak mértékével, saját testét rendszeresen összehasonlítja a referenciacsoport más tagjaival. Ebből fakadóan gyakoriak az önértékelési problémák, önbizalomhiány és a szexuális bizonytalanság.

Érzékelési folyamatai már a felnőttével azonos szinten működnek, de az egyéni fejlődés ütemében nagy eltérések lehetnek. Észlelésére nagy befolyást gyakorol az érdeklődése. A serdülő introvertálódik – függetlenül attól, korábban milyen személyiségtípusba tartozott -, azaz állandóan figyeli saját belső változásait, tulajdonságait, ami önismeretének, és önértékelésének fejlődését segíti elő.

Gondolkodására a formális műveletek szakasza jellemző, képes a felbontásra, struktúrába szervezésre, hipotézisek felállítására. Reproduktív képzelete magas szintű. Ebben a korban alakul ki a kritikai gondolkodás, fejlett kritikai készséget mutat, ami visszahat a gondolkodás fejlődésére, mivel sokat vitatkozik, érvel, és gyakran szembeszáll mások nézeteivel. Erkölcsi fejlődését a szubjektivitás jellemzi, hangsúlyt kapnak a saját énjéhez kapcsolódó értékek, és az önmagukhoz viszonyított minősítések, értékelések. A serdülőkorhoz köthető a harmadik miért-korszak, melyben egyrészt önismereti érzékenysége miatt, önmagára vonatkozó miérteket (milyennek látják a többiek?), másrészt a világ nagy dolgai, összefüggései után érdeklődő filozofikus tartalmú miérteket fogalmaz meg környezete felé.

A kortárskapcsolatok még fontosabbá válnak, ezzel egyidőben a serdülő érzelmileg leválik a szülőről, és egyes esetekben hosszabb-rövidebb ideig akár minden érzelmet megvonhat tőlük. Elutasítja a család által közvetített értékrendet, helyette más értékeket, ideálokat keres, melynek hátterében egyfajta szerepkísérletezés áll. Harcol az önállóságáért, a függetlenségéért, küzd a szülői utasítások, tilalmak ellen. A családnak bizonyos mértékig alkalmazkodni kell ezekhez az új feltételekhez, a megváltozott igényeihez, mert a merev - megnövekedő autonómia igényeket nem követő -, öncélú szabályok a serdülőket nyílt lázadásra, provokatív viselkedésre késztetik. A szülő akkor nyújtja a legnagyobb biztonságot serdülő gyermekének, ha az új körülményeket figyelembe véve, bizonyos fokú alkalmazkodást megvalósítva, továbbra is saját értékeivel összhangban cselekszik. A kamaszt már nem lehet nevelni, de ha a családi értékrend szilárd és stabil, a lázadás elmúltával ezek a normák fognak uralkodni cselekedeteiben.

A családi kapcsolatok minősége jelentősen meghatározza a kortársak befolyásának mértékét és hatékonyságát. A jó kortársi csoport, családi problémák esetén lehet kompenzáló, kiegyensúlyozó hatású, de kedvezőtlen hatások felülkerekedését is eredményezheti. A barátok referencia szerepe elősegíti az énkép és az önértékelés kialakulását. A serdülőkori kortárscsoportoknak két formáját különböztethetjük meg, a barátságot és a csoportos együttlétet. A barátságban fontossá válik a kapcsolat választott jellege, a választott baráttól szolidaritást, érzelmi támaszt, elköteleződést várnak el. A kortárskapcsolatokban megjelenik az intimitás, egyre inkább a kortársak és nem a szülők a bizalmas partner, akivel megoszthatja problémáit, titkait.

A serdülő a gyermekkor és a felnőttkor határán mozog, már nem gyerek, de még nem is felnőtt. Gyermekszerepeinek gyakorlását már sem ő, sem környezete nem támogatja, a felnőttkor szerepeit viszont még nem ismeri. A felnőttek sem mindig tudják kezelni ezt a helyzetet, néha felnőttként (egyenrangú partnerként) tekintenek rá és felelősségteljes gondolkodást, véleménynyilvánítást és viselkedést várnak el, néha a gyermeki függőséget hangsúlyozva döntenek helyette. Ez az állapot pszichésen nagyon megterhelő, amit még fokozhat a felnőttek elutasítása, sztereotip megnyilvánulásai. A serdülőket gyakran negatívan állítják be, hazugnak, lustának, szemtelennek és állandóan szerelmesnek értékelve őket. Ezek a jellemzők valóban megtalálhatók az egészséges serdülőknél, de egyáltalán nem negatív tulajdonságként. Ha a felnőtt ismeri, megérti a kiváltó okokat, kellemes, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat lehetséges velük.

A hazugság általában csak akkor van jelen, ha a kamasz a saját érdekeit, világát védi, ha környezete mintegy rákényszeríti a hazugságra (felbontják leveleit, ellenőrzik a számítógépes levelezését, csak az iskolával kapcsolatos tevékenységeit támogatják, vagy tiltják a barátaitól, szerelmétől).

A lustaság valóban fennáll, de ez egyfajta fiziológiás, élettani lustaság, ami a hirtelen növekedésből fakad, és ezek az idegélettani változások megviselik a szervezetét. Fáradtságra való hivatkozással gyakran tagad meg kisebb otthoni munkákat, majd amint kedve van, képes akár hatalmas fizikai erőfeszítést igénylő tevékenységeket is lelkesen véghezvinni.

A serdülő szemtelensége mögött a felnőtt társadalommal szembeni hagyományos értékrend elutasítása, a lázadás, új eszmék keresése, és a felnőtt idealizált képének megváltozása áll. Nem szabad a felnőtt-serdülő kommunikációban a szemtelenséget engedni, de merev, tekintélyelvű megoldással csak elmélyülnek az ellentétek. Célszerű inkább intelligens kommunikációval (pl.: én-üzenetek alkalmazásával) rendezni a felmerülő konfliktusokat.

A szerelem a serdülőkor fontos kísérője, ekkor érkezik a fiatal a pszichoszexuális fejlődés során, a genitális szexualitás fázisába, melynek korosztályi jellemzői az udvarlás, együttjárás, közös szórakozás, illetve a gyakori partnercsere (nem szexpartner). Célszerű lenne, ha az autoerotika mellett az első szexuális próbálkozások (nem nemi aktus) csupán ekkor történnének meg. A nemek között különbség van a szexualitáshoz fűződő viszonyban. A lányok érzelmileg érettebbek, érzelmeik tartósabbak és mélyebbek és az emocionális oldalt preferálják inkább. A fiúknál nagyobb a késztetés arra, hogy kipróbálják, meddig mehetnek el a lányoknál. Kettéválik bennük az erotikus és a szexuális érdeklődés. Ábrándoznak az eszményi nőről, ugyanakkor pornográf képeket és filmeket néznek. Mindkét nemre jellemző lehet a poligámia, gyakran váltogatják partnereiket (ideális esetben nem szexpartnerről van szó), és az sem ritka, hogy egyszerre több személybe szerelmesek. A gyakori partnercsere mögött is az „én” keresése áll.

            A serdülőkor legfőbb feladata a személyes identitás kialakítása, a válaszok megtalálása a „Ki vagyok én?” és a „Hol a helyem a világban?” kérdésekre. A jelenség az egészséges pszichoszociális fejlődés része, ennek ellenére Erikson identitáskrízisnek nevezte el. Lényege, hogy a serdülő különféle viselkedésformákat, érdeklődési irányokat próbál ki, és ezáltal keresi meg önmagát. Az identitáskrízis ideális esetben a húszas évek elejére, vagy a közepére megoldódik, és az egyén továbbhaladhat más életfeladatok felé. Ha az identitáskrízis nem oldódik meg, az egyén nem rendelkezik konzisztens énképpel, vagy nem alakulnak ki belső normái. Ez a sikertelenség az identitás konfúziója. Az eriksoni identitásfejlődés elméletét továbbfejlesztve Marcia négy identitásszintet állapított meg:

·         Az identitás elérése

A serdülő átesett az identitáskrízisen, elkötelezte magát egy ideológiai álláspont mellett és pályát választott.

·         Korai zárás

Elkötelezte magát valamilyen ideológia és foglalkozás mellett, de nem ment át az identitáskrízisen. Kétkedés nélkül elfogadta a családja által közvetített értékrendet. Gyakran jellemző a merev, dogmatista, és konformista magatartás.

·         Moratórium

Éppen most zajlik az identitáskrízis. Aktívan keresi a válaszokat a kérdéseire, de még megoldatlannak találja saját érdeklődése és a szülők elképzelése közti konfliktust. Előfordul, hogy bizonyos értékeket intenzíven magáénak vall egy időre, majd átértékeli, felhagy vele, mintegy haladékot ad magának. Jó oldaláról érzékeny, etikus, nyitott, ellenkező szemszögből szorongó, a maga igazát kereső, döntésképtelen.

·         Identitásdiffúzió

Az eriksoni identitáskonfúziónak felel meg. Van, aki már átélt identitáskrízist, van, aki még nem. Nincs integrált énkép. Nem tesz semmit célja elérése érdekében. Némelyek cinikusnak, mások ostobának, zavarosnak tűnnek.

____________________________________________________________________

Önellenőrzés

1.)    Melyek a prepubertás kor általános jellemzői?

2.)    Milyen következményei vannak a gyermek személyiségfejlődésében a referencia csoportok megjelenésének?

3.)    Mi jellemzi a nemek viselkedését a prepubertás korban?

4.)    Ismertesse a második alakváltozás jellemzőit.

5.)    Mit értünk a serdülő introvertálódásán?

6.)    Mi jellemzi a serdülő viszonyát a családjához és a kortársakhoz?

7.)    Melyek a felnőtt, serdülőről alkotott sztereotíp értékelésének az alapjai? (hazug, lusta, szemtelen és állandóan szerelmes)

8.)    Mi az identitáskrízis lényege?

_____________________________________________________________________