4.2.6.1. A prepubertás kor

 

Korábban ezt az életkori szakaszt elhanyagolták, vagy a kisiskoláskorhoz, vagy a serdülőkorhoz kapcsolták. Ténylegesen nehéz behatárolni a kezdetét, mely egyénenként jelentősen eltér egymástól. 

A testi változások nem olyan jelentősek, mint ami a serdülőkorban be fog következni. A kezdetkor van egy telési, majd rá egy évre egy megnyúlási szakasz. A lányok gyorsabban nőnek, mint a fiúk, gyakran elhagyják őket növésben. A prepubertás teste arányos, könnyen, koordináltan mozog, könnyen sajátít el új mozgásformákat. Igazából ebben az életkorban lenne célszerű elkezdeni a különböző fizikai sportokat. A prepubertás szívesen mozog (kerékpározik, úszik, korcsolyázik, játszik különféle labdajátékokat, stb.), szívesen végez különféle alkotó szellemi tevékenységeket (festés, rajzolás, hangszeres zenélés, naplóírás, stb.) Szívesen néz filmeket, hallgat zenét, hódol gyűjtőszenvedélyének, ami nemcsak egyszerű gyűjtés, hanem rendszerezés is, mint a személyiség megnyilvánulása. Ugyancsak a személyiség születésének eszközei a naplóírás, az ábrándozás, az aláírás próbálgatása. Ezek a tevékenységek új igényeket, rájuk jellemző egyéni szükségleteket ébresztenek bennük, elsősorban a külvilágra irányulva.

            Mindkét nemnél jellemző, hogy az „igaz történeteket” részesítik előnyben, és azonosulnak a történetek főhőseivel. Az azonosulás során viselkedésmintákat, beállítódást, sajátítanak el, ami lehet pozitív, de akár negatív is (aszociális minta).  A lányok elsősorban az emberi kapcsolatokat, barátságokat, szerelmi és családi viszonyokat feldolgozó témákat kedvelik, az utóbbi időben – az olvasás visszaszorulása miatt - főként vizuális formában (mozi, DVD, internet). A fiúk érdeklődése a kalandos történetek felé orientálódik inkább, a lányokhoz hasonló módon.

Prepubertás korban – már lezajlott az átpártolás –, a szülők, nevelők tekintélye csökken, a referencia-csoport szerepét a kortárs csoportok veszik át. A kiskamasz a szülői utasításoknak ellenáll, egyenrangú kapcsolatokra vágyik, ugyanakkor önmagával szemben kritikátlan, túlbecsüli énjét, mindig a másikban keresi a hibákat. Ez az életkori szakasz a csoportalakítás kora. Az érintett kortárscsoportok ekkor még egyneműek, a fiúk és a lányok látszólag elkülönülnek, de már beindul a nemi érdeklődés. Az elkülönülés segíti a pszichoszexuális identitás kialakulását.

A lánycsoportokra jellemző a rivalizálás, gyakran klikkesednek, intrikálnak, kinevetnek másokat. Gyakoriak a csoporton belüli veszekedések. Érzelmi labilitásuk fokozott ingerlékenységben, az érzelmi állapotuk gyakori váltakozásaiban jelenik meg.

A fiúkra a tagokat óvó-védő, közös céllal létrehozott hierarchikus csoportosulások jellemzőek. Ezekben a csoportokban már felosztják egymás között a funkciókat, a tagok között erős rivalizálás van, és megkövetelik a csoportnormák és csoportszabályok betartását. Érzelmi labilitásuk agresszív magatartásban nyilvánul meg, ami főként a bizonytalanságok, gátlások, és szorongások kompenzálásából fakad.

Ebben a korszakban végbemegy az érzelmi differenciálódás, kialakulnak az önértékeléssel, önmeghatározással kapcsolatos érzelmek (szemérem, szégyen, büszkeség), fejlődik a kritikai és erkölcsi érzék, fokozódik az empátia. Erősödik a külvilág megismerésének és a saját tapasztalatok gyűjtésének vágya, kialakul az absztrakt fogalmi gondolkodás.