4.2.4.8. A gyermek játéktevékenysége

 

Az óvodáskorú gyermek fő tevékenységi formája a játék, mely a személyiségfejlődésében a legfőbb eszköz. A játék a valóság tükrözésének sajátos módja, melynek során átélheti a valóságban megtapasztalt élményeket és szerepeket. A játékban a valósággal ellentétben bármi lehetséges, még az is, hogy egy gyermek a felnőtt bőrébe bújjon. Játék közben aktívan fejlődnek interperszonális kapcsolatai, egyre jobban kiteljesedik a kortársaival való társas háló (együttműködnek, beszélgetnek, barátkoznak egymással, és a játékélmények összekovácsolják őket). Ha jól sikerül egy közös játék, a játszótársak legközelebb is keresni fogják egymás társaságát.

 

Óvodáskori játékfajták

·         Gyakorlójáték (érzékszervi-mozgásos, vagy funkciós játék)

Ennek játékfajtának a célja a mozgás, a funkció öröme. Például minden különösebb célzatosság vagy ok nélkül, pusztán a tevékenység öröméért fűzi fel a gyöngyöket, önt homokot a vödörbe, vagy borítja ki, építi egymásra a kockákat. Ennek látszólag nincs különösebb haszna, de alapot ad minden későbbi tevékenységhez. Kézügyessége, figyelme fejlődik, tapasztalatokat szerez a környezetéről.

·         Szerepjáték

Ebben a játékfajtában a gyermek eljátszhatja, kiválaszthatja a valós életben látott szerepeket, élményeket. Amit gyermekként nem tehet meg, azt játékában a felnőtt bőrébe bújva kipróbálhatja, részese lehet. A szerepjáték további haszna a szorongásoldó, feszültségcsökkentő hatása. A relatív élmények játékban való újraélése segít a szorongások oldásában. Hasznos lehet, ha a szerepjátékában felnőtt is részt vesz, amennyiben a gyermek igényli, ilyenkor a felnőtt észrevétlenül becsempészhet egy-egy új mozzanatot, ötletet, eszközt a játékba, tovább bővítheti ezzel a szerepjáték tartalmát.

·         Szabályjáték

A gyermek játékában (sport, verseny és társas) 5 éves kor tájékán a szabályok jutnak elsődleges szerephez. Ehhez szükséges, hogy késleltetni tudja cselekvési és mozgásvágyát, tudja a cél érdekében bizonyos szabályzóknak alárendelni viselkedését, illetve legyen képes konkrét fogalmi gondolkodásra, amely a szabály megértésének az alapja. A szabályjáték játszásához elengedhetetlenül szükséges a szabálytudat. Az iskolaérettség egyik kiemelkedő feltétele ez, ezért nagyon hasznos, ha erre a játékfajtára 5 éves kortól kiemelt hangsúlyt fektet a felnőtt, akinek biztosítani kell játékhoz az eszközöket, erősíteni, és be kell tarttatni a gyermekben a szabályokat.

 

Az óvodás ábrázoló tevékenysége

Az óvodáskorú gyermek egyik fontos önkifejező eszköze az ábrázolás (rajzolás, festés, gyurmázás stb.), azon belül a rajzolás. Eleinte még nincs célirányos rajzolás, csak firkálgatás, ekkor a tevékenységnek pusztán funkciója van, és nem célja. A 3 éves gyermek rajza szélsőséges, vannak akik teljesen felismerhetetlen krikszkrakszokat vetnek papírra, más 3 évesek rajza már kezd felismerhetővé válni. Az életkor előrehaladtával az egyre több gyakorlás hatására, mindinkább fejlettebb lesz a gyermek ábrázolása. Az ábrázolásban eleinte emlékképeire, képzeteire támaszkodik (pl.: egy váza lerajzolásakor nem veszi szemügyre, hanem az emlékeiben őrzött képeket veti papírra, azt rajzolja le, ahogyan az ő fejében van). Öt éves korra az ábrázoló tevékenység szemléletvezérlésű lesz, rajzolás közben újra és újra szemügyre veszi az ábrázolás tárgyát, hogy minél jobban hasonlítson rá a rajz.

Az óvodás rajza aszerint, hogy az ábrázolt dolgok mely részlete fogja meg őt leginkább érzelmileg, aránytalan. Az aránytalanság fokozatosan vált át egyre valóságosabb kifejező ábrázolásmódra. Ekkor már nem az érzelem, hanem az értelem vezérli a rajztevékenységet, igyekszik minél valóságosabban, objektívebben ábrázolni a dolgokat. 3-4 éves gyermek rajzaiban nincs minden a helyén, nincs meg a tárgyak szemléletes rendje, gyakran előfordul, hogy összetartozó dolgok távolabb kerülnek egymástól (pl.: egy ház kéménye messzebb van a tetőtől). Az óvodáskori rajzok jellemzője az átlátszóság, mivel tudja, hogy mi található például egy huszár lerajzolásakor a nem látható oldalán, vagy a ház belsejében, ezért ezeket látható formában rajzolja meg, (a huszár mindkét lábát, vagy a ház berendezését).