4.2.5. A kisiskoláskor

 

Az átlagosan fejlett és megfelelően nevelt, iskolába került gyermek sajátosságai

Az osztályközösségbe való beilleszkedés, a közös munkába való részvétel új követelményeket állít a gyermek szociális magatartása elé. A tanulás és az osztály tagjaival való együttműködés értelmi fejlettséget és a viselkedés akaratlagos irányítását, a társas magatartás a szabályok következetes megtartását igénylik. Megjelenik a közösségi érzés. A gyerekek igénylik a közösséghez való tartozást, a tanítóval, az egykorú társakkal való munkát.

A beiskolázás idejére kifejlődik bizonyos kötelesség- és feladattudat, meg tudja különböztetni a játékot a feladattól, a munkától, tudja, hogy a kötelességét akkor is teljesítenie kell, ha unja, és játszani akarna. Szabályozottabbá válik az érzelmi élete, képes figyelmét, emlékezetét, akaratát egy cél alá rendelni. Növekszik monotónia tűrése, képes lesz az egyhangú feladatok elvégzésére.

Az iskolába kerülő gyermek értelmi fejlettségére jellemző, hogy konkrét tárgyak és velük végzett cselekvések akár hosszú ideig is lekötik figyelmét, képes huzamosabb ideig figyelni.

A dolgokat, jelenségeket egyre inkább analizáló-szintetizáló módon – s nem szinkretikusan – vizsgálja.

Lényeges a gyerek beszédének a fejlettsége, tiszta hangképzése, a hangok érthető ejtése. Fontos, hogy a beszédfejlettség tartalmilag is elérje a megfelelő szintet, értelmesen tudja kifejezni gondolatait, élményeit, megértse, amit a felnőttek mondanak neki. A kellő intellektuális fejlettséghez hozzátartozik az érdeklődés is.

 

Kisiskoláskorban további nagy változások következnek be a gyermek életében, megváltozik az életmódja, eddigi megszokott tevékenysége. Az óvodáskor végéig a játék játszott elsődleges szerepet az életében, innentől kezdve azonban hosszú éveken keresztül a szervezett tanulás lesz a fő tevékenységi formája. Ennek minősége közvetlenül alakítja az iskolai karrierjét, hosszú távon pedig egész életpályáját.

Ennek az életkori szakasznak az eleje még az óvodáskorra emlékeztet, a vége pedig az akceleráció miatt a serdülőkorra (a prepubertás jellemzőit hordozza magán).

Az óvodás és a kisiskolás kor fő tevékenységi formája nemcsak jellegében, hanem kötelező voltában is különbözik. Amíg a játék kötetlen, szabadon választott tevékenység, a tanulás már kötelességszerű, akaratlagosan irányított munka. Fontos, hogy a gyermek az iskolában megfelelő eredményt érjen el, és jól érezze magát, mert ez a folyamat kihatással lesz társas rendszerére (ennek alapján ítélik meg őt mind a környezetében élő felnőttek, mind a gyermekek). Az iskolában elsősorban a tanulmányi munkája alapján értékelik, és ez a viszonyrendszer kihat az önértékelésére, közösségi kapcsolataira, ez határozza meg a családban és az osztályban elfoglalt helyét.