Az értelmi fejlődés megközelítése

 

A gyermekek értelmi fejlődését legátfogóbban és a legnagyobb hatással Jean Piaget (1896-1980) svájci pszichológus írta le. Piaget előtt két, egymással szembeállított nézet uralkodott, a kizárólag az „öröklés” szerepét hangsúlyozó biológiai, érésközpontú, és a környezeti, tanulásközpontú megközelítés. Piaget ezzel szemben úgy gondolta, hogy a gyermek képességei - melyek maguktól érnek -, és a környezet közötti kapcsolat az, ami számít. Elméletének alaptémája a fejlődés, amely egymást követő minőségi változások sorozata. Nézete szerint az értelmi fejlődés több, egymást követő szakaszban történik, a szakaszok kezdete és vége változhat, de sorrendjük állandó. Piaget szakaszaiban a kognitív képességek a környezettől viszonylag függetlenül, egy belső érés hatására alakulnak ki, és a cselekvéses tapasztalat révén jutnak el a felnőttre jellemző formáig. A gyermek a felnőttől nem minőségileg különbözik, hanem értelmi képességeinek másságában, annak sajátos gyermeki szerveződésében. A gyermek nem a folyamat passzív elszenvedője, hanem aktív résztvevője. Gyermeki kíváncsisága miatt minden iránt érdeklődik, kipróbál dolgokat, kísérletezget. Alkalmazkodik az állandóan változó külső és belső környezethez, amiben két alapvető, ellentétes irányú mechanizmus segíti, az asszimiláció és az akkomodáció. Az asszimiláció révén a tapasztalata beépül a már meglévő ismeretszintbe, a sémába. Ennek a mechanizmusnak a prototípusa a játék. A gyermek rendelkezik a környezetéről egy adott ismerettel, sémával, játék közben kipróbál valami újat, megtapasztalja, és megkísérli a már meglévő sémái segítségével megérteni, azaz asszimilálni őket. Ha a régi séma erre nem alkalmas, akkor módosítani fogja, vagyis akkomodációt hajt végre. Az akkomodáció a viselkedés külső mintához való igazítását jelenti, a már meglévő séma átalakítását az új helyzetnek megfelelően. Ennek a mechanizmusnak a prototípusa az utánzás. A gyermek így tágítja a világgal kapcsolatos ismereteit. A két mechanizmus egyensúlyt hoz létre, ami azonban viszonylagos, rendszeresen felborul, a külső környezet megváltozása, vagy a szervezet érése következtében. Az egyensúly felbomlásakor a két mechanizmus elkezd dolgozni, segítségével újra egyensúly teremtődik, de ez már egy, a korábbinál magasabb szinten történik. Piaget szerint maga az adaptáció a fejlődési folyamat, azaz az egyensúly kialakulása, majd felbomlása és újraszerveződése következtében jut a gyermek a korábbinál magasabb szintű ismeretekhez.

Az értelmi fejlődést négy fő szakaszra, és több alszakaszra osztja fel. A fő szakaszok a szenzomotoros szakasz, a műveletek előtti szakasz, a konkrét műveletek szakasza és a formális műveletek szakasza.

A gyermek az első két évben önmaga és a külvilág közötti összefüggéseket, a cselekedetei és azok következményei közötti kapcsolatot tanulja, amiben eleinte csupán mozgásos cselekvéseinek sémái segítik. Mozgástevékenysége és érzékelése között szoros kölcsönhatás van, ezért Piaget ezt a szakaszt érzékszervi mozgásos periódusnak, vagy szenzomotoros szakasznak nevezte el. Ebben a szakaszban a gyermek igen nagy érdeklődéssel szemléli a cselekvése és annak következményei közötti kapcsolatot. A gyermek saját testének mozgatásával kapcsolatos kísérleteket végez, megtanulja, milyen távolságra kell nyúlnia, ha el akar érni valamit, mi történik, ha a pohara leesik a földre, felfedezi végtagjait, képes megkülönböztetni önmagát a környezetétől. Kialakul saját teste és a környezet megkülönböztetésének képessége. A szakasz során az egyik legfontosabb felfedezés, a tárgyállandóság, vagyis, hogy a tárgyak akkor is léteznek, ha nincsenek jelen, vagy ha nem érzékeljük őket. Ha egy ronggyal letakarunk egy játékot a nyolc hónapos gyermek elől, nem keresi tovább. Ám ha ezt egy tíz hónapossal tesszük meg, élénken elkezdi keresni, vagyis megérti, hogy egy tárgy akkor is létezik, ha nem látja. Egy éves kortól keresi az eltűnt tárgyakat ott, ahol a szeme előtt eltűnt, korábban a keresés még korlátozott, azaz ott keresi ahol korábban már megtalálta.

Másfél-két éves kor között megjelennek az első szavak, a gyermek beszélni kezd. Nemcsak a konkrét, kézzelfogható tárgyak reprezentálhatnak, jelezhetnek egy másik tárgyat (például a műanyag autó az igazi autót), de az olyan, nagymértékben elvont dolgok is, mint a szavak hangalakja.

A következő szakasz a művelet előtti szakasz (2-7 év). A második életévben kibontakoznak a szimbolikus működések. A gyermek beszélni kezd, tárgyak és szavak is szimbolizálhatnak egy másik tárgyat. Megjelennek a belső képek és a szemléletvezérlésű intuitív gondolkodás lesz a jellemző. A gyermek mentálisan nem képes elszakadni az érzékszervileg hozzáférhetőtől, a rendelkezésre álló tapasztalatai eltérítik a gondolkodását. Például, ha egy magas, vékony pohárból alacsony, vastag pohárba öntünk vizet, egy felnőtt tudja, hogy a vízmennyiség nem változott (megmaradási elv), és ugyanez a vízmennyiség visszaönthető lenne, ezzel szemben a gyermek úgy hiszi, hogy a víz mennyisége csökkent. Piaget szerint egy konzervációs folyamatban a gyermek képtelen egy tárgyat jellemző mennyiségek közül, egyszerre többet figyelembe venni (egydimenziós gondolkodás), azaz vagy egyik, vagy másik tulajdonságát veszi alapul, mert még nem ismeri fel a cselekvés- és gondolatsorok megfordíthatóságát, vagyis nem képes a logikai gondolkodáshoz elengedhetetlenül szükséges műveletek használatára.  Ha például egy pénzkupacot egyenes sorba rakunk, a gyermek úgy véli, abban több korong van, mint a kupacban, mert ő a számára legjellemzőbb méretet, a hosszúságot veszi csak tekintetbe. Ez a műveletek előtti szakasz alapvető jellegzetessége.

Ebben a szakaszban a fejlődés nemcsak a fizikai, hanem a társas világ megértésére is hatással van. A gyermeket e szakaszban erkölcsi realizmus jellemzi, úgy véli, az erkölcsi és játékszabályok állandó létezéssel bíró, módosíthatatlan igazságok, például ha megsértené a szüleit, okvetlenül kapna valami büntetést, még akkor is, ha szülei nem büntetnék meg. A gyermek számára az erkölcsi törvények éppoly törvények, mint a fizikaiak.

Hat-hét éves korára a gyermekek többsége már képes fejben, képzetek segítségével műveleteket elvégezni. Absztrakt műveletek, szabályok felfogására képesek, azonban ezek a műveletek még a korábban lejátszott cselekvésekhez kötődnek, vagyis csak konkrét tárgyakra képesek alkalmazni. Ezt a szakaszt konkrét műveletek korának (7-11 év) nevezi Piaget. 

A serdülőkor kezdetétől - formális műveletek szakasza (11. életévtől) - jellemző lesz a logikus gondolkodás, a különböző változók közötti összefüggések megértése. Képessé válnak a lehetséges kombinációk számbavételére, hipotézisek felállítására és módszeres ellenőrzésére. Jövőre, lehetőségekre és ideológiai problémákra vonatkozó kérdésekkel is képesek foglalkozni.

Piaget elméletét kortársai tudománytalannak minősítették, kisszámú (saját gyermekin végzett) megfigyelései miatt. Piaget tanaival sokan nem értenek egyet. Számos kísérletet végeztek annak bizonyítására, hogy az általa formálisnak nevezett problémákat a 12 év körüli életkornál korábbi életkorban is meg lehet ismerni. Ennek ellenére az ő felosztását tekintik a fejlődésről való gondolkodás alapjának.

_______________________________________________________________________

Önellenőrzés

1.)    Ismertesse az asszimiláció és az akkomodáció mechanizmusainak lényegét.

2.)    Ismertesse a formális műveletek szakaszának jellemzőit.

Életkor	Freud a pszichoszexuális fejlődés szakaszai	Erikson fejlődési         pszichoszociális stádiumok           konfliktusok	Piaget az értelmi fejlődés szakaszai
csecsemőkor 0-2 év	orális	orális              I. bizalom vagy szenzorikus      bizalmatlanság	I.                   szenzo-    motoros intelligencia
kisgyermekkor 2-3 év	anális	anális-testi          II. önállóság                             vagy kétely	II.                művelet   előtti kor
óvodáskor 3-6 év	fallikus	infantilis-     III. kezdeménye- genitális                   zés vagy lokomóció                bűntudat
kisiskoláskor kb. 6-10-12 év	latencia	latencia        IV. teljesítmény                       vagy csökkent-                               értékűség	III.             konkrét  műveletek      kora
serdülőkor kb. 11-13-19 év	genitalis	pubertás               V. identitás adoleszcencia                 vagy                           szerepdiffúzió	IV.             formális műveletek           kora
fiatal felnőttkor kb. 20-40 év		fiatal                 VI. Intimitás felnőttkor                      vagy                          elszigetelődés
középső felnőttkor kb. 40-60 év		felnőttkor             VII. alkotó-                                 képesség                         vagy stagnálás
késő felnőttkor kb. 60 év -		érettség            VIII. integritás                                      vagy                             kétségbeesés

     

      Freud, Erikson és Piaget fejlődési szakaszai

      Forrás: Bernáth L.-Solymosi K.(szerk): Fejlődéslélektani olvasókönyv, Tertia Könyv,   

      Budapest, 1997. 21. p.