A kutatás céljainak megvalósításához elengedhetetlen a fogalmak egyértelmű definiálása. Ez a folyamat a konceptualizáció, amely felöleli a fogalom méréséhez szükséges indikátorok (mutatók), és a mérendő fogalom különböző aspektusait jelentő dimenziók megállapítását is. A méréshez használt konkrét mérési eljárások kialakítása az operacionalizálás feladata. A jó hipotézissel szemben támasztott követelmények csak így teljesíthetők.
Ez az alfejezet a pedagógiai kutatás fogalmi rendjét megteremtő műveleteket ismerteti.
A konceptualizálási folyamat, azaz a vizsgálandó fogalmak és változók jelentésének pontos meghatározása a pedagógiai kutatásoknak, az empirikus adatgyűjtésnek nélkülözhetetlen és lényegbevágó kritériuma. Ezen múlhat a hitelesség, az érvényesség, ami azt jelenti, hogy valóban azt mérjük, amit mérni akarunk. A kifejezések, fogalmak folyamatos finomítása a pedagógiai kutatások minden módszerénél jelen van. Például interjús vizsgálatoknál maga a kutatás tárhat fel kezdetben még nem feltételezett, nem magától értetődő vonásokat, fogalmi jegyeket.
Ha már rendelkezésünkre áll a konceptualizálással megadott fogalom, akkor tudnunk kell, hogy a meglétére az indikátor utal. Például egy attitűdvizsgálatban a tanulás iránti attitűd indikátoraként a jó érdemjegyet tekinthetjük. Ugyanakkor további mutatókat is kijelölhetünk (például a továbbtanulási szándékot). A helyzetet azonban bonyolítja, ha figyelembe vesszük, hogy a fogalmaknak több dimenziója, vonatkozása is számításba jöhet. Példának okáért a tanulás kapcsán beszélhetünk a „vizualizáló” és a „verbalizáló” tanulásról. De más megközelítésben elkülöníthetjük a „humán tárgyak tanulását” és a „reál tárgyak tanulását”. Természetesen egyéb dimenziókat ugyanúgy mondatnánk.
Mindent egybevetve, a konceptualizálás a dimenziók, és a dimenziókat jelző indikátorok megadásával teljes. A dimenziók kiemelésével meghatározott fogalmak a vizsgált jelenség árnyaltabb megértését teszik lehetővé.
A konceptualizálás folyamatának a folytatása az operacionalizálás, amely az adott fogalom méréséhez vezető konkrét eljárások, lépések megadását jelenti: Miként mérjük majd a vizsgált változót? Mérésnek azt a folyamatot nevezzük, amikor a dolgok kijelölt tulajdonságához adott szabály alapján számot, úgynevezett adatot rendelünk. Több egymással összefüggő döntés eredményeképpen meghatározzuk a kutatási céloknak megfelelő pontosságot, a mérés terjedelmét, kiemeljük a főbb dimenziókat, határozunk a változó attribútumairól (vagy értékeiről), valamint a mérési szintről. Mivel a definícióink mindvégig felülvizsgálatra szorulhatnak, az operacionizálás a kutatás minden szakaszában (még az elemzéskor is) felbukkanhat.
A mérés céljaitól függően különböző információmennyiséget hordozó négy mérési szint közül választhatunk:
Megállapítható adatok esetében a számok jelentése csak az, hogy ugyanazt a tulajdonságot jelölik. Ekkor nominális (megnevezés) mérésről, nominális mérési szintről beszélünk, s az adatok a nominális skálán helyezkednek el.
Amennyiben a számok nagyságát is figyelembe vesszük, azaz rangsorba állíthatók, akkor ordinális (rendezési) mérési szinten dolgozunk.
Amikor rangsorolásból származó ordinális skálán feltüntetett adatokra az is teljesül, hogy összeadhatók, mert a közöttük levő különbségek egyenlők, akkor intervallum mérési szintű változónk van.
Az arányskála mérési szintű változó – az adatainak összeadhatóságán felül – valódi nullaponttal is rendelkezik (például az életkor).
Bizonyos elemzési eljárások alkalmazásához a mért változóknak a szükséges mérési szintet el kell érniük, és csak ennek megfelelő kutatási következtetéseket vonhatók le.
A vizsgálandó dolog méréséhez megfelelő mérőeszköz alkalmazása szükséges. De mi is határozza ezt meg? A mérés minőségének megítélésekor a következő vonásokat szokták kiemelten szemügyre venni:
A precizitást, amely azt jelenti, hogy a változóhoz tartozó adatok között mennyire finom különbségekkel dolgozunk (például 2 vagy 5 fokozatú skálán; (1) igen – (2) nem vagy (1) nagymértékben helyesli – (2) helyesli – (3) határozatlan – (4) helyteleníti – (5) nagymértékben helyteleníti). A szükséges mértéket meghaladó precizitás feleslegesnek tűnhet. A dolgot viszont bonyolítja, hogy az elemzéskor (az adatfelvétel után) kiderülhet, mégis nagyobb fokú precizitásra kellett volna törekednünk. Amennyiben tehát a mérés tervezésekor már bizonytalanok vagyunk, célszerű a szükségesnél precízebb mérést végezni.
A mérés megbízhatóságát, vagyis amikor a mérési eljárást megismételve ugyanazt az eredményt kapjuk. Ekkor azonban még az eredmény helytelen lehet, hiszen a mérőeszköz torzíthat (például bizonyos állandó értékkel kevesebbet mér).
Az érvényességet, amely arra irányul, hogy valóban azt mérjük-e, amit mérni szeretnénk. Olyan absztrakt, általános fogalmaknál, mint például a problémamegoldó gondolkodás, az érvényesség megmutatása nehéz kérdéseket vet fel. A pedagógiai tudásszintmérő teszteknél a helyzet valamelyest egyszerűbb.
Az objektivitást, amikor a mért eredmények a mérést elvégzőktől függetlenek, csakis a mérendő dologtól függnek. Azaz mindenki azonos eredményre kell, hogy jusson.
Végül kiemeljük, célszerű egy dolgot – a különböző aspektusait megfontolva – több eszközzel, többféle módon is mérni.
A hipotézis a vizsgálat tárgyára vonatkozó, pontosan megfogalmazott, ellenőrizhető feltételezés. A kutatás célja a hipotézis ellenőrzése.
A jó hipotézis főbb jellemzői:
Épít a meglévő ismeretekre. A gyakorlati tapasztalatok és a szakirodalom alapján, elméleti tételekből levezetett állítás. Ez azt is jelenti, hogy a hipotézis magyarázó ereje jó, vagyis a feltételezés elképzelhető, megalapozott.
Egyértelmű és mérhető fogalmak szerepelnek benne. Egyszersmind útmutató a kutatás számára, mert a változók kapcsolatát ítélet formájában jelöli ki, vagy a leíró vizsgálatokban – amikor nem az összefüggések feltárása a feladat – a változók természetét jellemzi, adja meg.
Egyszerű és tömör. E vonatkozásban kívánatos, ha egy hipotézishez egy mérőeszköz tartozik. Összetett probléma esetén tehát több alhipotézis megadása javasolt.
A hipotézis egyértelműen igazolható vagy elvethető. Ugyanakkor a feltételezett válaszok helytállóságának eldöntése megvalósítható módszereket, eljárásokat igényel.
A hipotézisek együttesének a kutatási problémára választ kell adnia. A hipotézisek erősen túlzott leegyszerűsítése – a kutatathatóság javára – a végén e követelménnyel szemben hathat.
A kutatási hipotézis további formalizálása elvezet a statisztikai hipotézishez, amikor is a verbális állítást matematikai, logikai formában fogalmazzuk meg.
Mit nevezünk konceptualizálási folyamatnak! Mutasson rá egy példát!
Válasszon ki egy pedagógiai fogalmat, majd emelje ki a főbb dimenzióit, és adja meg a dimenziókat jelző indikátorokat!
Keressen folyóiratokból egy empirikus kutatási beszámolót és elemezze a konceptualizálás szempontjából!
Mit nevezünk operacionalizálásnak?
Nevezze meg a pedagógiai mérések négy mérési szintjét! Mondjon rá példákat!
Milyen alapvető tényezők határozzák meg a pedagógiai mérések minőségét?
Ismertesse a jó kutatási hipotézis főbb jellemzőit!
Mi a statisztikai hipotézis?
Válasszon egy kutatási témát! Fogalmazzon meg a választott területre vonatkozóan egy-két kutatási hipotézist!