A kérdőív kérdésformáinak megválasztásakor az elsődleges szempontok a következők: (1) a vizsgálat témája, (2) a kikérdezendők sajátosságai, valamint (3) a tervezett adatfeldolgozási és elemzési módok. Nem mindegy az sem, hogy a kérdések tényekre vagy véleményekre irányulnak. Kérdőívvel ugyanis például a következő típusú információk nyerhetők:

Mindazonáltal tartalomtól függetlenül a kérdezés lehet explicit (egyenes, közvetlen rákérdezés az információra) és implicit (amikor az adott válaszok alapján mindössze következtethető, valószínűsíthető a keresett információ). A zárt és a nyílt kérdésekről már szó esett (lásd "Kérdéstípusok" alfejezetet.).

A zárt kérdések előnye, hogy választhat olyan válaszlehetőségek közül, amelyekre esetleg valamilyen okból nem gondolt, vagy amelyeket lényegtelennek tartott volna. A zárt válaszok egységes kitöltési módja egyszerűbb és időkímélő adatfeldolgozást tesz lehetővé. Hátrány azonban, hogy az előre megadott válaszok nem lehetnek teljesek, eltérhetnek a valós helyzettől, s így torzíthatnak. Ráadásul a kínált válaszlista irányíthatja, befolyásolhatja a válaszoló gondolkodását. Előfordulhat, hogy a válaszoló nem a saját véleményét leginkább tükröző választ adja, hanem azt a válaszlehetőséget jelöli meg, amelyet szerinte a kérdező „elvár”, vagy amit maga szimpatikusnak tart.

A nyílt kérdések előnye, hogy előre nem tervezhető információk is nyerhetők. Ráadásul a válaszoló írásminősége (külalak, helyesírás, fogalmazás stb.) további háttérismereteket hordoz. Jelentős hátrányt jelent azonban, hogy sok és különféle válasz feldolgozása időigényes, elemzése nagyon nehéz.

A félig zárt kérdés a meghatározott válaszlehetőségek mellett felkínálja az „egyéb” kategóriát is, ahol a megadott válaszoktól eltérő vélemény megfogalmazására is mód van. Ez a kérdésforma tehát egyesíti a zárt és a nyílt kérdést.

Az úgynevezett értékelési skálák alkalmazásával a megkérdezett személynél egy dolog vagy jelenség megléte vagy hiánya deríthető ki. A skálák készítésekor azonban fennáll a túlzott leegyszerűsítés, a hibás mérték (kategóriák és távolságok) alkalmazásának veszélye.

Végül megjegyezzük, hogy törekedni kell a világos, egyértelmű kérdésekre. Célszerű tömören fogalmazni. Továbbá kerülni kell a tagadó formákat, valamint a sugalmazó kifejezéseket.

Ha egy kérdőív külalakja csúnya, illetőleg rendezetlen, akkor a válaszoló nem szívesen vagy történetesen nem is tölti ki, kérdéseket hagyhat figyelmen kívül, félreérheti azokat. Alapvető követelmény tehát, hogy a kérdőív legyen rendezett, kellően tagolt, könnyen áttekinthető, vagyis tegye lehetővé a legkönnyebb (minél egyszerűbb és gyorsabb) kitöltést. Ne legyen a kérdőív túl terjedelmes, ugyanakkor kerüljük a túlzott tömörítést. Több kérdés ne szerepeljen egy sorban, s óvakodjunk a félreértésekhez vezethető rövidítésektől is. A válaszadáshoz bőven legyen hely.

A kérdőív első változatának kisebb mintán történő kipróbálása megerősítheti, hogy a kérdések sorrendjét jól terveztük meg. Tanácsos a könnyebb, tényekre irányuló kérdéseket előre venni (például életkor, nem, munkahely, iskolai végzettség, tanulmány eredmény). A további sorrend kialakítását az időrend, a téma szerinti csoportosítás, vagy más (akár pszichológiai) szempont vezérelheti. Fontos tudnunk azonban, hogy a kérdések sorrendje befolyásolhatja, pontosabban torzíthatja a válaszokat. Például a megkérdezett egy kérdés megválaszolásakor törekedhet arra, hogy egy korábban adott válaszához konzekvensnek tűnjön. Ezt a hatást legkönnyebben a kérdések véletlenszerű elhelyezésével tompíthatjuk.

A belső logika, konzisztencia ellenőrizhető, ha több különböző megfogalmazású kérdés tárgya azonos. Előfordulhat azonban, ha az ilyen kérdésekre adott válaszok nem egyeznek meg, nem illeszkednek egymáshoz, hogy a kérdések hibás megfogalmazása eredményezi az ellentmondást, és nem például az, hogy a válaszadó találgatott. Következőleg az inkonzisztencia észlelése a nem odaillő, félresikerült kérdések kiszűrésében nagymértékben segíthet.

Mivel a kérdőív készítője az adatfelvételnél nem feltétlenül lesz jelen, a kérdőív – ahol szükséges – könnyen érthető instrukciókat és magyarázatokat kell, hogy tartalmazzon. Még ha számos esetben feleslegesnek is tűnhet, egyértelműen meg kell fogalmaznunk a kitöltő személyek számára, mit is várunk el tőlük.

Rövid bevezető rész értelmet adhat a kérdőívnek, elősegítheti a kitöltő ráhangolódását a kérdések megválaszolására. Amennyiben a kérdőív tartalmi egységekre, elkülöníthető szakaszokra bontható, ésszerű minden rész előtt egy mondattal bevezetni a tartalmat és a kérdések célját.

Ajánlatos lehet bizonyos kérdésformáknál, konkrét kérdéseknél – a helyes megválaszolás biztosítása érdekében – külön is felvilágosítást, önálló világos utasításokat megadni. Hasonlóképpen több elemből álló táblázatnál, különösen, ha azok nem is egyformák, nem árt mindegyik elemet értelmes instrukciókkal ellátni. A kérdőív kismintás kipróbálásakor, az elővizsgálatnál megfigyeléssel tájékozódhatunk arról, hogy mely kérdések megválaszolása okozott aránylag nagyobb gondot a kitöltőknek. Majd szóbeli kikérdezéssel utánajárhatunk, hogy milyen okokra vezethetők vissza a tapasztalt problémák (például a kérdés megértése vagy a válasz megfogalmazása, vagy talán a válaszadás módja).

Végül itt is kiemeljük, hogy a kérdőív útmutató, tájékoztató alkotóelemeinek megfogalmazásakor biztosítani kell nyelvi színvonalat, a nyelvhelyességi szabályok betartását, a megfelelő hangnemet és terjedelmet.