Iskolai tanulmányait a pécsi ciszterci gimnáziumában kezdte, de Budán a II. kerületi Királyi Katholikus Egyetemi Főgimnázium tanulójaként érettségizett (1877). Egyetemi hallgató volt a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem Bölcsészeti Kara klasszika-filológia szakán (1877–1880), ahol tanára volt:, Kármán Mór. Tanári alapvizsga után (1880), az egyetemi gyakorlóiskolában (Mintaiskola) tanári gyakorlatot végezett (1880/1881-as tanév). A középiskolai tanári képesítő vizsgát követően (1881), előbb a pancsovai a Magyar Királyi Állami Reálgimnáziumban (1881–1884), majd Budapesten a VII. Kerületi Állami Főgimnáziumban (1884/1885-ös tanév) tanított. A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem Bölcsészeti Karán doktorált (1881).
Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium középiskolai ügyosztályán – beosztott tanár (1885), középiskolai igazgató (1893), osztálytanácsos (1898) – elsősorban az 1883. évi középiskolai törvény (Trefort-törvény) végrehajtásában működött közre. Külföldi utjain tanulmányozta a francia és a német középiskolákat/iskoláztatást (1888–1889). Az Országos Közoktatási Tanács előadójaként (1891–1904), majd 1905-től 1918-ig ügyvezető alelnökeként dolgozott. A Magyar Paedagogiai Társaság alapítótagja (1891), 1904 és 1925 között a társaság elnöke, s 1925-től haláláig, örökös tiszteleti elnöke volt.
Tudományos munkásságát méltányolva 1901-ben, a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem Bölcsészeti Kara meghívta a pedagógiai tanszékre, amelyen három évtizeden át, egészen nyugalomba vonulásáig (1930) egyetemi tanárként nagy sikerrel oktatott, és a középiskolai tanárok sokaságát nevelte. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészetei Karának dékánja (1912/1913-as egyetemi tanév) és az egyetemen rektora (1927/1928-as egyetemi tanév) volt. Négykötetes neveléstörténete ma is forrásértékű alapmű.
Didaktikája általános pedagógiájára épülve és abba beépülve teljes művelődéselméletté tágul, amelynek egyaránt megvan az értékelméleti (objektív), pszichológiai (szubjektív) és szociális (szervezeti) megalapozása. Három alapprobléma körül csoportosítja a didaktikai elméletét: 1. a művelődési anyag kiszemelése, 2. elrendezése és 3. feldolgozása. Mindhárom probléma kifejtésének szempontjait a nevelés egyetemes céljából nyeri. Ennek a célnak kettős (szubjektív–objektív) iránya határozza meg a kiszemelés feladatát, amennyiben azokat a művelődési javakat kell átszármaztatásra kiszemelni, amelyek egyfelől a gyermek egyéni fejlődését előmozdítják, másfelől azonban önmagukban is értékesek. Az elrendezés elvei viszont a hézagtalanság és a fokozatosság, az anyag bizonyos területén pedig a történetiség. A szubjektív–objektív tehát itt is mindenütt jelenvaló. A feldolgozás (metodika) végül a megismerés pszichikai lefolyásának törvényszerűségét szem előtt tartva, a nevelési funkcióknak hármas fokozatában: a szemléltetésben, megértésben és megszilárdításban (alkalmazásban) nyer kifejezést, aminek objektív eredménye a növendék lelkében a szemlélet, a fogalom és a tudás (vagy készség). A nevelés általános célja szabja meg a szorosabban vett erkölcsi (vagy akarat-) nevelés feladatát is, amely abban áll, hogy a növendéknek a legalitás fokáról a moralitás fokára kell emelkednie, vagyis a pusztán szoktatott, habituálissá vált erkölcsiség helyébe fokozatosan ki kell fejlődnie az erkölcsi érzületnek, amely belátásból és az erkölcsiség önmagáért való szeretetéből cselekszi a jót.
Székelyudvarhely, 1902. márc. 28.-Bp. 1985. júl. 31.): polg. isk.-i, felsőmezőgazdasági isk.-i tanár, polg. isk.-i, majd középisk.-i, koll.-i ig. A harmincas években Békéscsabán polg. isk.-i magánvizsgára előkészítő tanfolyamokat szervezett. 1940-ben Marosvásárhelyen létrehozta és 1944-ig irányította a polg. isk.-i magántanulás szerv.-ét a Székelyföld jelentős részére kiterjedő hatókörrel, amely tanévenként 1700-1900 tanulóval a tömegméretű iskolarendszerű felnőttoktatás egyik első megjelenése volt Mo.-on. A parasztdolgozók isk.-it szervezte Békés m.-ben (1945-46), majd Szegeden az ált. isk.-i felnőttokt. kezdeményezője és szervezője, munkássága egy ideig kiterjedt Csongrád m.-re. 1953-1968-ig Bp.-en a nagyüzemekben, ipari szövetkezetekben és az egészségügyi dolgozók körében hozta létre a dolg. ált. isk.-ja tanfolyamait, és közp.-ot létesített az elhanyagolt vagy nehezen megközelíthető területeken élők (pl. munkásszállók, bejáró munkások) isk.-ztatásának megoldására, így felnőttokt.-i munkássága az egész főv.-ra kiterjedt. Koll.-i ig.-ként (1952-1970) önkormányzó, közösségi koll.-i nev. fejlesztője volt. Elméletileg kidolgozta az isk.-rendszerű felnőttokt. differenciált, az élet- és munkakörülményekhez alkalmazkodni képes formáinak szükségességéről szóló álláspontját (1951), amelyet az adott tanügyigazgatási feltételek között megvalósítani is igyekezett. Létrehozta az irányított egyéni tanulás oktatási formáit a dolgozók általános iskolája körülményei között (1958). F. m.: A felnőttoktatás differenciált formáiról. Szeged, 1951.; A Kulich Gyula középiskolás fiúkollégium történetéből. in: Tanulmányok a fővárosi gyermekvédelem köréből. 16. sz. Bp. 1976. (Lapoda multimédia).
További letölthető dokumentumok/mellékletek PDF formátumban:
Számadó Róza: A projektmenedzsment alapjai
A nyúl biológiai sajátosságainak megismertetése a tanulókkal - óravázlat
Az őszi búza termesztése - temtikus terv
Az őszi búza gazdasági jelentősége és botanikai jellemzői - óravázlat
Növénytermesztés - tanmenet