Az oktatás : Prohászka Lajos: “Az oktatás elmélete” (1937) c. munkájában az oktatásnak “mint a tudatos életalakításnak a viszonyát a művelődésnek, illetőleg nevelésnek egyéb, közvetlen formáihoz” az alábbi ábrával szemlélteti:

A tanítási óra

Az oktatás egyik szervezeti formája. A másik szervezeti formája extracurriculáris (iskolán kívüli) ilyen lehet szakkör, tanfolyam, üzemlátogatás, kirándulás stb.

A tanítási órák szerkezete

Az órák szerkezete és menete az adott óra didaktikai feladatától és céljától függően változhat. Vannak azonban állandó elemek is. Ezek pl. egy új ismeret feldolgozó óra esetében:

vissza

A pedagógia (neveléstudomány) egy kettős arculatú tudomány. Egyrészt kutató tudomány, vagyis a különböző korcsoportú emberek tanításának és taníthatóságának lehetőségeit, módszereit, eszközeit leíró és feltáró tudomány. Másrészt alkalmazott tudomány, vagyis a kutatás során nyert tapasztalatokat a nevelés és oktatás folyamatában alkalmazva értékeket és tudást származtat át a tanulóknak.

A pedagógia elnevezés a görög peidagógosz szóból származik. Peidagógosznak hívták az ókori Görögországban azokat a személyeket akik iskolába kísérték a gyerekeket. A pedagógiával szoros együttműködésben lévő határ és résztudományok: didaktika, neveléstörténet, neveléselmélet, tantárgy-pedagógiák és összehasonlító pedagógia (wilkipédia)

vissza

Műveltségi területek: Az oktatás tartalmának a kultúra tartományából társ.-i, ped.-i, lélektani, logikai szempontok alapján kiválasztott és elrendezett művelődési javak és tárgyak. A Nemzeti alaptanterv fő műveltségi területei: Anyanyelv és irodalom; Élő idegen nyelv; Matematika; Ember és társ.; Ember és term.; Földünk és környezetünk; Művészetek; Informatika; Életvitel és gyakorlati ismeretek; Testnevelés és sport. Ezeket a műveltségi területeket a helyi tantervekben különbözőképpen lehet tantárgyakká szervezni.

vissza

A tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett ismeretek összessége. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük. A tudomány eredménye egyetemes érvényű.

Nem tudomány például a filozófia, amely egyedi gondolkodás eredménye, ami nem csak reprodukálható módon tesz megállapításokat a világról, ezenkívül a világgal szemben elvárásokat is megfogalmaz, amit a tudomány nem tehet meg. Hasonlóan nem tudomány a teológia sem, ahogy azt már Aquinói Szent Tamás is implicit módon megállapította, amikor szétválasztotta a hitet és a tudást.

Tudomány például a történettudomány, bár a történelem nem megismételhető, de annak megismerése a történeti források alapján igen. Ez lényegében ugyanaz, mint a tudomány esetében általában. A világ nem megismételhető, de annak megismerése igen. (wilkipédia)

vissza

A tanítás-tanulás folyamata

vissza

Didaktikai feladatok

Átfogó, komplex didaktikai feladatok (ez a leggyakoribb): a.) új ismeret feldolgozása b.) alkalmazás.

Esetenként önállóan megjelenő didaktikai feladatok: a.) ismétlő rendszerezés, rögzítés b.) ellenőrző értékelés.

Az oktatási folyamat időnként önálló didaktikai feladattá váló mozzanata: a motiválás.

A didaktikai feladatok jellemzői az egyidejűség és az egymásutániság. Bár az oktatás törvényszerűségei által meghatározott rendben követik egymást, de váltakoznak is és átszövődnek.

Motiválás --> Új ismeret feldolgozás --> Alkalmazás --> Új ismeret feldolgozás --> Alkalmazás --> Ismétlő rendszerezés --> Ellenőrző értékelés

vissza

A képesség és az adottságok

"Olyan sajátosság, amely egy cselekvés végrehajtásának belső feltételét jelenti, s alkalmassá teszi az embert valamilyen feladat megvalósítására. A képességek kialakulásában elsődlegesek az adottságok, mint örökölt tulajdonságok. Ezekre támaszkodva alakulnak az egyén képességei az állandó gyakorlás, tevékenykedés eredményeképpen." Mivel az adottságok egyénenként eltérőek, a fejlesztő tevékenységek hatására a képességek eltérő szintje fejlődik ki minden embernél. A képességek kifejlődésében az öröklődés mellett nagy szerepet játszik a környezet és a nevelés. A kedvező környezet segíti, a kedvezőtlen hátráltatja, gátolja a meglévő adottságokon alapuló képességek kifejlődését. Ha a környezet és az ott folyó nevelés maximálisan biztosítja a kibontakozást, úgy az embernek megvan minden esélye a benne rejlő képességek felszínre hozására.

A képességek csak gyakorlás útján fejlődnek, tehát a kedvező környezetnek magában kell foglalnia az állandó gyakorlás lehetőségét is. Ha egy kisgyereknek soha nem engedik meg, hogy döntsön abban, hogy mit vegyen fel, milyen játékkal játsszon, milyen könyvet nézegessen, mit rajzoljon, hanem kezébe adják a másik által kiválasztott tárgyat, vagy mindig megmondják neki, mit csináljon, akkor döntőképessége nagyon alacsony szinten marad, vagy soha nem is alakul ki. Ezért felnőtt korában is azt várja, hogy más döntsön helyette, félni fog a döntéstől, vagy sorozatosan rosszul dönt.

A képességek felosztása

A képességek egy rendszert alkotnak. A képességek fejlődésén ennek a rendszernek a kiépülését és kiteljesedését értjük az emberben. A képességeknek többféle felsorolása, felosztása van. Az egyik szempontból vannak alapképességek és sajátos képességek.

a. Alapképességek

Azok a képességek, amelyek többfajta tevékenység eredményes elvégzését segítik elő:

Ezek a képességcsoportok életünk nélkülözhetetlen velejárói, mert megalapozzák munkánk során sikereinket, hozzájárulnak reális önértékelésünk kialakulásához, befolyásolják beilleszkedésünket, alkalmazkodásunkat, s nagymértékben hozzájárulnak a boldog, magabiztos, energikus, tenni akaró ember életéhez. Alapképességekkel minden ember rendelkezik, de minőségben és mennyiségben egyénileg differenciáltan, eltérően.

b. Sajátos képességek

A felsorolt sajátos képességegyüttesek még feloszthatók különböző képességekre. Ezek meghatározott szakterületeken segítik hozzá az embert munkája során a sikeres teljesítményekhez. Ezeknek a képességeknek a megismerése is sok érdekességet rejt magában.

vissza