Az emberré válás folyamatában az eszközöknek kitüntetett szerepe volt. A használat során szerzett tapasztalatokat „beépítették” a szerszámaikba, így azok egyre jobbá, hatékonyabbá váltak – fokozatosan megváltoztatták az emberi élet minőségét. A tökéletesedő eszközök alkalmazása az emberi tudás gyarapítását is eredményezte, a változás egyre jobban felgyorsult, szükségessé vált a tudás átadás módszereinek fejlesztése is. Kialakultak az oktatás-nevelés sajátos eszközei, önálló tevékenységé válik az információk gyűjtése, rendszerezése és átadása.

Szemléltető eszközöket széles körben használtak a 18. század előtt is, azonban a fejlettebb oktatástechnikai eszközök csak e korban jelennek meg az oktatásban („laterna magica”). A 19. század utolsó harmadában gyorsul csak fel elterjedésük, az iskolákban megjelenik az episzkóp/epidiaszkóp (1860 körül), fonográf (1879 körül), a vetítőgép (1910-töl tömegesen). A mozgófilmet 1911-től rendszeresen alkalmazzák, 1913-ban megalapítják a Pedagógiai Filmgyárat, amely 1929-ig folyamatosan működött. [12]

Az oktatófilmek forgatás és sokszorosítása ezután sem állt le, de a II. világháború jóvátehetetlen károkat okozott az állományban.

A (műanyag) lencse gyártástechnológiájának fejlődése az írásvetítő tömeges elterjedését tette lehetővé az 1950-es években. Az auditív információközvetítők (rádió, lemezjátszó) általánossá válása 1928-ban következett Angliában. [1] A mai nyelvi laboratórium ősének tekinthető „fonetikai laboratóriumot” 1930-ban az Ohioi Állami Egyetemen létesítették. Az igazi értelembe vett nyelvi laborokról azonban csak a technika tökéletesítése után az 1950-1960-as évektől beszélhetünk.

Az elő oktatógépek az 1920-as évekből származnak. S. L. Pressey, az Ohioi Állami Egyetem pszichológustanára több oktatógép is tervezett a tanulói aktivitás serkentésére, az intelligencia és tárgyi tudás automatikus tesztvizsgálatára. Az oktatógépek elterjedése 25 évvel későbbre, Skinner nevéhez fűzödik, aki az eszközök alkalmazását már tanulás-elméleti alapokon tudta indokolni. [2]

Ez idő tájt kezdtek el kísérletezni a televízió pedagógiai alkalmazásával is, az elektronika rohamos fejlődésével képernyőre kerülnek az első iskolatelevíziós adások. A kézi kamerák és a videomagnetofonok az 1970-es években való megjelenése egészen új távlatokat nyitott az oktatófilmek készítői, a pedagógusok és a tanulók számára. [12] A hozzáférhetőség folyamatos növekedése után az iskolák akár a saját oktatástechnológiai laboratóriumukban állíthatnak elő professzionális oktatóanyagokat.

A személyi számítógépek robbanásszerű fejlődése és hozzáférhetőségük egy új korszakváltást vagy másképpen egy új időszámítást hozott az oktatásban. Az Interneten, mint „világsztrádán” való közlekedés és információáramlás, a számítógépes multimédia hardver és szoftver termékei alapvetően változtatják meg az oktatás tanítási-tanulási folyamatát. Nyitottá válik az oktatás, hozzáférhetővé válik a kultúra, a tudomány minden érdeklődő tanuló és tanár számára, amit szó szerint „határtalan” lehetőséget biztosít az oktatásban résztvevők számára. [2]

Az oktatás minden szintjének minőségét nagymértékbe meghatározzák az oktatási intézmények által használt taneszközök. A modern informatikai eszközök megjelenése egyre nagyobb szerepet játszik az oktatás tartalmi orientálásában, megszervezésében. Az oktatástechnológia az iskolatelevízióból, a programozott oktatásból, az audiovizuális oktatásból és később a számítógépre alapozott tanulásból nőtte ki magát az a 1960-1970-as években, és vált önálló tudományággá. Nagyjainkban a rohamos technológiai fejlődés miatt célszerűbb inkább információ technológiáról beszélni. [12]