H. Coombs Az oktatás világválsága című. könyvében a rendszerelemzés fő célját így határozza meg:

• Módszert adni az oktatási rendszer vizsgálatához, elemzéséhez;
• Az alkotórészek kapcsolódásának hatását vizsgálni a jó és a rossz működés mutatói alapján;
• Az oktatás szervezett folyamatának hatékonyabb, célszerűbb működtetése.

Az elemzés szerint a rendszernek vannak:

• Bemeneti tényezői;
• Folyamatrészei, amelyek a rendszer céljainak kielégítésére hoztak létre;
• Kimeneti eredményei.

Ezek dinamikus, szerves egészet alkotnak, és ha valaki fel akarja mérni az oktatási rendszer állapotát, hogy megjavíthassa teljesítményét és értelmesen tervezze meg a jövőjét, egységes képnek kell megvizsgálnia a lényeges alkotórészei közötti összefüggéseket.

A Coombs által felvázolt rendszert a 5.1. ábra mutatja. A feltüntetett rendszer sajátossága, hogy teljes összefüggésbe igyekszik beágyazni az oktatási folyamatot, illetve feltüntetni valamennyi meghatározó és befolyásoló tényezőjét. Ebben az igyekezetben azonban kissé elhomályosodnak éppen azok a legjelentősebb összefüggések, amelyek a tanítási-tanulási folyamatnak, mint rendszernek valóban fundamentális tényezői. [6]

5.1. ábra: Coombs-féle rendszer

Forrás: Saját szerkesztés Földes és társai alapján

Objektív és szubjektív elemek is összekeverednek itt, ami természetes, de mégis bizonyos szelekciót kell végeznünk, ha a rendszert egyértelműbbé akarjuk tenni.

A felvázolt modellt alapul véve kiszűrjük a struktúra objektív elemeit, akkor az alábbiakhoz jutunk:

• A nevelési cél és
• Az operacionalizált célok (tantárgyi cél- és feladat-, illetve követelményrendszerek),
• A műveltségi tartalom (a társadalmi elvárások, a diákok adott életkori lehetőségei és a társadalmi kultúra fejlettségi szintje által együttesen meghatározott tartalom),
• A tartalom feldolgozására alkalmas módszertani megoldások,
• Az optimális szervezeti formák,
• A korszerű taneszközök (oktatástechnika). [6]

Mindezeket figyelembe véve az egyszerűsített rendszert a 5.2. ábrán vázoltuk fel.

5.2. ábra: Egyszerűsített rendszer

Forrás: Saját szerkesztés Földes és társai alapján

Az adott felsorolásban együtt vannak nemcsak a sajátosan "oktatáselméleti", hanem ezen túl az igazgatási, közoktatásügyi, művelődésgazdasági szempontok s a szubjektív tényezők. Ezen belül, a kifejezetten didaktikai objektív tényezők együttese (1-6.) önmagában is egy sajátos rendszert alkot.

Az összefüggő tényezőket egy folyamatdiagramban ábrázolja (5.3. ábra).

5.3. ábra: Egyszerűsített rendszer

Forrás: Saját szerkesztés Földes és társai alapján

A folyamatábra egyértelműen mutatja, hogy a nevelési cél által determinált folyamatról van szó; a célból kiinduló tervezés az operacionalizált célok (tantárgyi feladat- és követelményrendszerek) útján a tartalomhoz vezet. A többféle tényező által körülhatárolt tartalom a korszerű módszerek, adekvát szervezeti formák és eszközök együttesében alakul oktatási folyamattá. Amennyiben viszonylagos teljességében akarjuk szemlélni az oktatást, akkor az egymással valóban szoros kapcsolatban és kölcsönhatásban levő tényezők együttesét (rendszerét) kell figyelembe venni. Nem lehet külön csak a tartalmat, máskor (pedagógiai feldolgozáskor) csak a módszert, vagy az eszközt tekinti (eszköz-központú szemlélet). Valamennyi tényező együttlátása szükséges.

Mi ennek a gyakorlati jelentősége? Erre Coombs azt mondja, hogy ha csak egyetlen tényező változik az oktatási folyamat rendszerében s a többi változatlan marad, akkor van esély arra, hogy voltaképpen semmi nem változik. Ahhoz, hogy változás következzen be, ahhoz az egész rendszerben kell módosulásoknak beállniuk. Ezért nem volt ez idáig átható változás az oktatás technológiájában. Új dolgok jelentek meg és a régi dolgok javultak, de ezek többnyire a geológiai rétegekhez hasonlóan rakódnak rá a nemzedékek óta érvényes alapvető módszerekre. Nem ment végbe a rendelkezésre álló technológiák átszervezése és újrarendezése az oktatási módszerek új szintézisének megteremtésére. Ez a helyzet például a filmekkel, a televízióval, a nyelvi laboratóriumokkal: egyszerűen hozzáadták őket ahhoz, ami már úgyis folyik.

A taneszközök, taneszközrendszerek tehát sokoldalú kölcsönhatásban vannak a módszerekkel és szervezeti formákkal. Egy komplexumot alkotva szolgálják a tantervi anyagnak az oktatási folyamattá való szerveződését, és szükségképpen vissza is hatnak a feldolgozás szintjére, hatékonyságára. A taneszközök így a tanulás hatékonysága szempontjából a rendszer más tagjaival egyenlő fontosságúak.

Állíthatjuk, hogy a taneszközök célirányos alkalmazása, különösen a taneszközök együtteseinek a tanítási-tanulási folyamatban való megjelenése magasabb hatékonyságot biztosíthat a tartalom feldolgozásának.

A szervezeti formák és metodikai megoldások egyes korszerű változataiban, például a team munka és annak kooperatív módszereinek alkalmazásában, egyenesen nélkülözhetetlenné válik nemcsak a megfelelő tanterem-ellátottság, hanem a jó színvonalú felszerelés is éppúgy, mint az elérhetőség minden tanuló számára.

A differenciált osztálymunka szintén igényli azokat a "szoftver és hardver" tényezőket, amelyek nélkül a hatékony megvalósításra nem gondolhatunk.

A komplex tanulási környezet -mint a pedagógia modern fogalma- mindenekelőtt differenciált taneszközrendszert jelent. Természetesen a használatukra a tanulókat fel kell készíteni, hogy velük információt szerezni, feldolgozni, feladatokat megoldani tudjanak. Ilyen felfogás azzal a kilátással bíztat, hogy a hagyományos metodikákhoz képest minőségileg magasabb színvonalon válik lehetővé a tanulói aktivitás, az önálló információszerzés és problémamegoldás, illetve ennek hatására a kreativitás megvalósulása, a képességek optimális fejlődése is.

Ebben a rendszerszemléletű megközelítésben az eszközrendszer már nem is egyszerűen a tanítási-tanulási folyamatnak, mint rendszernek az alrendszere, hanem a tartalom- módszer- szervezeti formák rendszerével egyenrangú, velük kölcsönhatásban lévő párhuzamos rendszer. [6]