Az új Pedagógiai Lexikonban a következő meghatározás olvasható: "taneszköz, információhordozó, médium, oktatási eszköz, oktatási médium, oktatási segédeszköz, szemléltető eszköz, tanszer, tanulási forrás: az oktatás folyamatában felhasználható, az oktatás céljainak elérését segítő tárgy vagy elektronikus úton előállítható képi vagy hanginformáció". Látható, hogy a taneszköz (didaktikai eszköz) fogalmába különböző funkciójú, megjelenésű, felhasználhatóságú eszközök tartoznak bele.

A taneszközöket értelmezhetjük hardver- és szoftveroldalról, ezek együttesen jelennek meg a fogalomban. A hardveroldalhoz tartoznak azok a tárgyak, eszközök, szerkezetek, gépek - összességében oktatástechnikai eszközök -, amelyek segítségével rögzíteni, közvetíteni, ellenőrizni tudjuk az információkat. A szofveroldalhoz tartoznak az információhordozók, amelyeket az oktatástechnikai gépek segítségével jelenítünk meg, közvetítünk a hallgatóknak, az átadó ismereteket - leggyakrabban didaktikus feldolgozásban - tartalmazzák (a CD-n rögzített hanganyag, a film-, vagy videofelvétel, az írásvetítő fólián rögzített ábra stb.) Több technikai eszköz különböző variációjú rendszerekben - multimédiarendszer - is alkalmazható. [3]

A taneszközök különféle rendszerbe foglalása, csoportosítása ismert. Talán a legismertebb Wilbur Schramm, neves amerikai oktatástechnológus technikatörténeten alapuló felosztása. Ő négy nemzedékbe (6.1-6.4. ábra) sorolta az oktatás eszközeit, aminek során jól követhető a didaktika szempontjából a fejlődés két iránya: növekszik az információforrás mennyisége (útban a multimédia felé), és a taneszközök egyre rugalmasabbak, megvalósul az interaktivitás, a legmodernebb, optikai lemezen és hálózaton hozzáférhető multimédia-tananyagokat már az információs és kommunikációs technológiák részeként említi a szakirodalom.

I. NEMZEDÉK
Valóságos tárgy		Szimbólum
Kiállítási tárgy	Kép	Szóbeli	Képi
PÉLDÁUL
Modell	Realisztikus ábrázolás	Kézirat	Térkép
Folyamatjelenség bemutatás		Falitábla	Vázlat, elvi rajz

6.1. ábra: A taneszközök első nemzedéke

Forrás: Saját szerkesztés Elekné és társai (1998) alapján

Az első nemzedékbe tartozó tanítási eszközök (6.1. ábra): a valóság tárgyai, képek, térképek, grafikus ábrázolások, kéziratok, kiállítási tárgyak, modellek, makettek, falitáblák, kísérleti eszközök. Ezek az eszközök a legkorábbi idők óta jelen vannak az iskolákban. Az ebbe a nemzedékbe tartozó eszközök elkészítése és bemutatása nem igényel technikai eszközöket.

II. NEMZEDÉK (nyomtatott oktató és tanuló eszközök)
Általános eszközök	Speciális eszközök
Tankönyvek Kézikönyvek Elméleti jegyzetek	Előadások szövege Dokumentációk Feladatgyűjtemény Munkafüzetek Feladatlapok

6.2. ábra: A taneszközök második nemzedéke

Forrás: Saját szerkesztés Elekné és társai (1998) alapján

A második nemzedékbe tartozó tanítási eszközök (6.2. ábra): könyvek, tankönyvek, olvasókönyvek, munkafüzetek és nyomtatott tesztek. Az idetartozó taneszközök előállítása, sokszorosítása már gépekkel történik, de a rajtuk megjelenő információ közvetítéséhez egyéb eszközre nincs szükség, önmaguk közvetítik azt.

III. NEMZEDÉK (audiovizuális eszközök)
Vizuális eszközök	Auditív eszközök
1. Állóképvetítők Diavetítő Írásvetítő Episzkóp 2. Mozgóképvetítők Filmvetítők Írásvetítők	1. Lemezjátszó Mono Sztereo 2. Rádió
1. Hangos pergőfilm - 16 mm-es - S8 méretű 2. Televízió - Központi - Zártláncú 3. Diaporáma 4. Multivízió

6.3. ábra: A taneszközök harmadik nemzedéke

Forrás: Saját szerkesztés Elekné és társai (1998) alapján

A harmadik nemzedékbe (6.3. ábra) a vetítés-, a hang- és a híradástechnika fejlődésének eredményei, az audiovizuális eszközök és információhordozóik tartoznak. A technikának ez a hatalmas fejlődése tette lehetővé a fényképek, diapozitívok, némafilmek, hangfelvételek, rádió és hangosfilm és a videotechnika felhasználását. Ezek az eszközök azonnal helyet követeltek az iskolákban is. Fontosságuk az oktatásban és a nevelésben rendkívüli és elengedhetetlen. Fő jellemzőjük, hogy az információhordozók előállításához és közvetítéséhez gépi berendezésekre van szükség.

Az első három nemzedékbe tartozó taneszközök elsősorban a szemléltetés funkcióit töltik be az oktatás folyamatában.

IV. NEMZEDÉK
Programozott oktatás	Eszközrendszer
1.Oktatógépek Egyéni oktatóprogramok Kollektív oktatóprogramok	1. Komputeres rendszerek Interaktív videoprogram CD-I 2. Nyelvi labor

6.4. ábra: A taneszközök negyedik nemzedéke

Forrás: Saját szerkesztés Elekné és társai (1998) alapján

A negyedik nemzedékbe (6.4. ábra) azokat a taneszközök tartoznak, amelyek már a tanulás irányítását is képesek ellátni, itt ember és gép között kapcsolat jön létre, a tanuló önállóan tud tanulni segítségükkel. Ide soroljuk az oktatógépeket, a programozott tankönyveket, az oktatócsomagokat, és a nyelvi laboratóriumokat.

Szűcs Pál szükségesnek tartotta kiegészíteni Wilbur Schramm rendszerét az ötödik nemzedékkel, ahová napjaink legmodernebb eszközei kerültek be a taneszközök sorába: a video-rendszerek, a számítógépek,a multimédiarendszerek, és idetartoznak a kilencvenes évek végének nagy jelentőségű technikai újdonsága, az Internet szolgáltatási is. Ebbe a nemzedékbe tartozó eszközök interaktív kapcsolatot tesznek lehetővé a programokkal, a számítógéppel, a különböző adatbankokkal és a különböző számítógépekkel. [3]

A taneszközöket csoportosíthatjuk érzékszervi csatornáinkra kifejtett hatási alapján a következőképpen:

• Auditív (pl. hanglemez, magnetofon felvétel stb.),
• Vizuális (pl. falikép, diakép, írásvetítő traszparens stb.),
• Audiovizuális (pl. hangosfilm, videoprogram, hangosított diasorozat, számítógépes program stb.),
• Taktilis (tapintásos) taneszközök,
• Komplex taneszközök (pl. szimulátorok).

Itt fontos megemlíteni az egyes érzékszervi csatornák kapacitásával foglalkozó kutatások eredményeit. A kutatási beszámolók arról szólnak, hogy a mindennapi életben az információk 70-75 százalékát látás útján szerezzük. Az auditív csatornánk 20 százalékban terhelt. A fennmaradó néhány százalék megoszlik az egyéb érzékszervi csatornák között. [2]

A Pedagógia Lexikonban található a taneszközök legelterjedtebb csoportosítása, amely fizikai megjelenésük, az érzékszervi csatornákra gyakorolt hatásuk, felhasználó és a szükséges technikai berendezések szempontjai szerint foglalja rendszerbe azokat (6.5. ábra).

Háromdimenziós	Nyomtatott	Oktatástechnikai
Tanári demonstrációs eszközök természeti tárgyak, gyűjtemények, preperátumok, munkatermékek, kísérleti eszközök, utánzatok, applikációs eszközök, taktilis (manuális) taneszközök, mérőeszközök, metszetek Tanulókísérleti eszközök manipulációs eszközök, kísérleti eszközök, logikai készletek, laboratóriumi készletek, modellek, applikációs eszközök, mérőeszközök Didaktikai eszközök hangszer, sportszer	Tanári segédletek tanári kézikönyvek, módszertani segédkönyvek, szakkönyvek, feladatgyűjtemények, folyóiratok, tantárgytesztek, bibliográfiák, taneszközjegyzékek, műsorjegyzékek, táblai szövegek és vázlatok faliképek falitérképek Tanulói segédletek tankönyvek, munkafüzetek, munkalapok, feladatlapok, nyomtatott programok, atlaszok, szótárak, szöveggyűjtemények, olvasókönyvek, növény- és állathatározók, tanulói feladatgyűjtemények, kötelező irodalom , folyóiratok, dolgozatfüzetek, füzet, mérő- és számolóeszközök	Anyagok (információhordozók, audiovizuális anyagok, szoftver) auditív hanglemezek, hangszalagok, iskolarádió-adás, audio CD (optikai lemezek) vizuális átlátszatlan képek, diafilmek, keretezett diák, írásvetítő transzparensek, foto CD, síkmodellek, némafilmek audiovizuális hangosított diasorozat, hangosfilmek, iskolatelevízió-adás, videofelvételek, képlemezek, gépi programok, számítógépes oktatóprogramok, multimédia, CD-ROM, DVD, DVI hálózati programok, internet	Eszközök (audiovizuális eszközök, segédeszközök, hardver) Lemezjátszó, magnetofon, rádiókészülékek, CD-lejátszó, CD-I-lejátszó episzkóp, epidiaszkóp, diavetítő, dianéző, írásvetítő filmvetítők diavetítő+magnetofon, filmvetítő, televízió, képmagnetofon, képlemezjátszó, zárt láncú televízió, nyelvi laboratórium, oktatógép, számítógép, regisztráló eszközök, sokszorosító eszközök, multimédia PC, DVD-lejátszó, DVI-chipkártya, kivetítők (LCD-panel, projektor)

6.5 ábra: A taneszközök csoportosítása

Forrás: Saját szerkesztés Falus (2003) alapján

Nádasi András szerint ma, a tankönyvek mellett a taneszközök több generációja áll rendelkezésre, legalábbis elméletileg. A tanulási környezetet, a tanítási-tanulási folyamatok színterét mindig is meghatározta a tanulási források elérhetősége. Az iskolai szertáraktól az Interneten bármikor és térbeli kötöttségek nélkül elérhető virtuális laboratóriumokhoz érkezett el a világ, azonban ez nem jelenti azt, hogy a valóságos terekből végérvényesen virtuális terekbe vándorolt az oktatás. Az iskolákban használható klasszikus taneszközök és más források, amelyek alkalmazásáról a sajátos funkcióik miatt aligha mondhatunk le Nádasi András szerint a következők (6.6. ábra). [13]

6.6. ábra: Az iskolákban használható taneszközök

Forrás: Saját szerkesztés Nádasi alapján

A 6.6. ábrából jól látható, hogy a korábban használt, bevált audiovizuális taneszközök egy részét valóban kiváltotta, és kiválthatja a számítógép, és számos, minőségileg új taneszköz is született. Kérdés azért, hogy pl. a diavetítés, és a projektorral végzett prezentáció, a fázisképekből felépülő írásvetítő transzparens és az animáció, a filmvetítés, illetve a digitális videó lejátszás, az interaktív táblán megjelenő, tetszőlegesen szabályozható dinamikus szemléltetések között van-e, és mi a lényeges, minőségi különbség. És leginkább: szükségét és értelmét látjuk-e még az iskolában a szemléltetésnek, a magyarázatnak, az interpretációnak, a valóságos tanári demonstrációnak, a tanulók által végzett kísérleteknek, méréseknek, elemi fizikai műveletek végzésének - akár számítógéppel megsegítve, vagy csak úgy, egyszerűen. Ha nem, a való világtól távolítjuk el az új generációt. [13]