A tejtermelő képesség

A tejhasznosítású szarvasmarhák legfontosabb értékmérő tulajdonsága a tejtermelő képesség. A kettős hasznosítású fajták bírálatakor a hústermelő képességgel azonos súllyal vesszük figyelembe. A húshasznosítású szarvasmarháktól annyi tejtermelést várunk, amennyi a borjú felneveléséhez szükséges. A tejtermelő képesség összetett tulajdonság, amelynek legfontosabb elemei:

• A tej mennyisége,
• A tej beltartalma,
• A perzisztencia, és
• A gépi fejhetőség.

A tejtermelő mennyisége

A tehén által termelt tejmennyiséget többféle módon fejezzük ki.

A napi tejtermelés a 24 óra alatt kinyert összes tejmennyiség, amely a laktáció folyamán állandóan változik, ezért csak a. tehenek napi takarmányszükségletének megállapítására használható.

Laktációs termelésen az elléstől az elapasztásig termelt tejmennyiséget értjük (általában 270-320 nap). A laktációs termelés az életkor előrehaladásával változik (a legnagyobb a 3-5. laktációban).

A 305 napos laktációs termelés az elléstől a laktáció 305. napjáig tart. Segítségével jól össze lehet hasonlítani a tehenek tejtermelését. Ennek a „standard” laktációnak a használata nemzetközileg elfogadott, ezért nemzetközi összehasonlítást is lehetővé tesz.

Éves termelésnek az egy naptári év alatt termelt összes tejmennyiséget nevezzük, amely általában két részlaktációból tevődik össze. Főként az egyes állományok átlagtermelésének kifejezésére használjuk. Az éves tejtermelést jelentősen befolyásolják a szaporulati viszonyok.

Az állományok termelésének jellemzésére használjuk még az istállóátlagot (összes termelt tej osztva a teljes tehénlétszámmal, amelybe a nem fejt teheneket is beszámítjuk). A fejési átlag meghatározásakor az összes termelt tej mennyiségét osztjuk a fejt tehenek számával.

Életteljesítményen a tehén élete folyamán termelt összes tejmennyiséget értjük. E mutató jól tájékoztat a szervezeti szilárdságról (konstitúció) és szorosan összefügg a hosszú hasznos élettartammal.

A tejmennyiség gyengén öröklődő tulajdonság, amelynek a növeléséhez a nemesítés (szelekció) eszközein túl, a környezeti tényezők javítására is szükség van. A tejtermelésre legnagyobb hatást a takarmányozás fejti ki. A tehenek csak megfelelő táplálóanyag-ellátás mellett tudják kifejteni genetikai képességüket. Ezen kívül hatással van a termelt tej mennyiségére a tenyésztésbe vételi életkor, az elletés időpontja, (a zöldtakarmány fokozza a tejtermelést) a tartásmód (kötött vagy kötetlen), a fejési mód, a fejések száma stb. is.

A tejtermelés gazdaságosságának megítéléséhez nem elég a termelt tej mennyiségét figyelembe venni. A tenyésztői gyakorlatban az FCM tejtermelést (4 %-os zsírtartalomra standardizált tejtermelés), a tehén élőtömegét és a hasznos élet¬tartamot összevontan értékelő indexeket alkalmaznak.

A tej beltartalma

A tej 12-16% szárazanyaga zsírból, fehérjéből, tejcukorból és ásványi anyagokból áll. A tejcukor a legállandóbb alkotórész, amely különböző fajták tejében 4,5-4,7% körül van.

A tej ásványianyag-tartalma a zsírszázalék növekedésével változik, de százalékosan alacsony értéket képvisel (0,7% körüli). A tej táplálkozási értékét elsősorban a tejzsír- és a fehérjetartalom határozza meg.

A tejzsírtartalom a szarvasmarhafajták tejében 3-6% között ingadozik. A tejzsír fontos élelmiszerek alapanyaga (vaj, tejföl, tejszín), ezért előnyös, ha az ipari feldolgozásra kerülő tej nagy zsírtartalmú. A nagy zsírtartalmú tejet (5-6%) ipari tejnek, az alacsony zsírtartalmú (3-3,2%) tejet fogyasztói tejnek nevezzük.

A tej zsírtartalmában jelentős eltérés van a fajták (pl. jersey, holstein-fríz) között, az egyedek között, de különbözik a tej zsírtartalma ugyanazon tehén reggeli és esti fejésekor, a fejés kezdetén, illetve a végén (a fejés végén zsírosabb a tej).

Befolyásolja a zsírtartalmat az ivarzás (ivarzás alatt kevesebb), a laktáció állapota (a laktáció végén nő a tej zsírtartalma), az adott takarmány összetétele (a rosttartalom növeli a zsírtartalmat). A zsírszázalék mellett a tejzsírtermelés kifejezésének másik módja a tejzsírmennyiség, amelyet zsír kg-ban fejezünk ki. A zsírtartalom jól öröklődő tulajdonság (ezért az erre irányuló szelekció eredményes) csak az a hátrányos, hogy a zsír % és a tejmennyiség negatív korrelációban van egymással. Ezért sem a zsír %-ra, sem a tejmennyiségre nem célszerű szelektálni. A legkedvezőbb a zsírmennyiségre való szelektálás (zsír kg). A zsír kg-ban való kifejezés alkalmas az eltérő zsírtartalmú tejet termelő állatok termelésének reális összehasonlítására is.

A fehérjetartalom, amelyet a zsírhoz hasonlóan százalékban fejezünk ki, a szarvasmarhák tejében 2,8-4,5% között ingadozik.

A tej fehérjetartalmának változása lényegesen kisebb, mint a zsírtartalomé. A fehérjetartalom jól öröklődő tulajdonság, amely a zsírtartalommal pozitív korrelációban van. A nagy zsírszázalékú tejet termelő fajták és egyedek tejének fehérjetartalma is nagy. Ennek ellenére a jelentősége miatt a figyelem a zsír helyett egyre inkább a fehérjetartalomra irányul, és az európai országok egy részében a tejet a fehérjetartalom alapján vásárolják fel.

A szelekció alkalmával (hazánkban is) együttesen veszik figyelembe a zsír- és a fehérjetartalmat. A tejfehérje-termelés kifejezésére a fehérjeszázalék mellett a fehérje-kg-ot is használjuk.

A tejzsír és a tejfehérje arányát fehérjeindexszel fejezzük ki:

Fehérjeindex = tejfehérje % / tejzsír %

A perzisztencia

A perzisztencia a tehén tejtermelésének laktáció alatti változását fejezi ki. A jól perzisztáló tehén a tejtermelését hosszú időn át, viszonylag magas színvonalon képes fenntartani és nagy laktációs termelést ér el anélkül, hogy ehhez nagy napi tejtermelést kellene produkálnia. A rosszul perzisztáló tehén a laktáció elején kiugróan nagy napi tejtermelést ér el, de azt csak rövid ideig tudja tartani, a tejtermelése rohamosan csökken.

A jó perzisztenciára jellemző egyenletes tejtermelés kevésbé veszi igénybe az állat szervezetét és a napi takarmányellátással könnyebb hozzá igazodni {kevesebb abrakot kell adni, mint a kiugró teljesítményhez). A nagy termelésű tehenek újravemhesítése is könnyebb, ha a tejtermelésben nincs kiugró csúcsidőszak (negatív energiamérleg).

A perzisztencia kifejezésére használhatjuk a perzisztencia értékszámot, amelyet úgy számítunk ki, hogy a havi próbafejések eredményét átlagoljuk és a kapott értéket a legmagasabb havi tejtermelés százalékában fejezzük ki a 9.1. ábra szerint:

A laktáció hónapja	II.	III.	IV.	V.	VI.	VII.	VIII.	IX.	X.	XI.
Átlagos napi tej kg	13	22	20	18	17	15	13	11	11	8

9.1. ábra: A perzisztencia értékszám kiszámítása

Átlag = 148 / 10 = 14,8

A legmagasabb havi tejtermelés:

22 = 100%

14,8 = 67,3%

Perzisztencia értékszám = 67,3

A perzisztencia 80 fölött jó, 60-80 között közepes, 60 alatt gyenge.

A perzisztencia ábrázolására a laktációs görbe szolgál, amelynek három szakasza van. Az első szakasz az elléstől a 60. napig tart, amikor a tejtermelés növekszik. A 61-250. nap közötti második szakaszban mérsékelten, a 251. naptól az elapasztásig tartó harmadik szakaszban gyorsabban csökken a tejtermelés. A rosszul perzisztáló teheneknek mind a növekvő szakaszban, mind a csökkenő szakaszokban szélsőségesebb a tejtermelés-módosulásuk.

A perzisztencia gyengén öröklődő tulajdonság. A környezeti tényezők közül a legjobban a takarmányozás befolyásolja, de hatással van rá a fejés, a bánásmód és mindazok a tényezők, amelyek a laktáció alatt a tejtermelést módosíthatják (pl. betegség).

A gépi fejhetőség

Az árutermelő szarvasmarhatartás viszonyai között megoldhatatlan a tehenek kézi fejése. A gépi fejésre való alkalmasság ezért az egyik legfontosabb értékmérő tulajdonság, amelynek előfeltétele a szabályos küllemű tőgy. A megfelelő küllemi sajátosságok mellett olyan fontos értékmérők befolyásolják, mint a tőgykapacitás, a termelési arány és a fejési sebesség.

A tőgy kapacitásán a tőgy befogadóképességét, a tőgyben tárolható tej mennyiségét értjük. A nagy tejtermelés feltétele, hogy a tőgy a fejések közötti időben minél több tejet legyen képes tárolni. Közvetlenül nincs hatással a gépi fejhetőségre, de a fejési munkaműveletek költségessége miatt a minél kisebb számú napi fejésre törekszünk (napi kétszeri, esetleg háromszori), amely csak nagy tőgykapacitással képzelhető el.

A tőgy termelési aránya azt fejezi ki, hogy az elülső és a hátulsó tőgyfél tejtermelése milyen arányban áll egymással. A jobb és a bal oldali tőgynegyedekben termelt tej mennyisége általában megegyezik, de számottevő különbség lehet az elülső és a hátulsó tőgyfelek termelése között. A fejőgép minden tőgynegyedet egyformán és azonos ideig fej, kívánatos, hogy a tejfolyás minden tőgynegyedből egyszerre szűnjön meg. Ellenkező esetben egy-két tőgynegyedben „vakfejés” következik be, amely roncsolja a tőgy állományát és tőgygyulladás kiváltója lehet.

Az elülső és a hátulsó tőgyfél termelési arányának a kifejezésére a tőgyindexet használjuk, amely kifejezi, hogy az elülső tőgyfél a teljes tejmennyiség hány százalékát adja. A jó termelési arányú állományok tőgyindexe megközelíti az ideális 50%-ot (457%).

A tőgy termelési arányát a küllemből csak pontatlanul lehet megítélni, mérésére speciális készüléket használunk, amely külön rekeszekbe gyűjti az egyes tőgynegyedekből kifejt tejet.

A tőgyindex jól öröklődő tulajdonság, a környezeti tényezők kevéssé befolyásolják.

A fejési sebességen a tejleadás ütemét értjük. Gépi fejéskor fontos, hogy a nagy termelésű teheneket rövid idő (6-8 perc) alatt ki tudjuk fejni, különben a fejés elhúzódik, a tejleadást segítő oxitocin hormon hatása megszűnik, a tej egy része a tőgyben marad. A fejési sebesség kifejezésére több mérőszámot használnak. Ezek:

• az átlagos fejési sebesség,
• a maximális fejési sebesség, és
• a fejés első 3 vagy 4 percében kifejt tejmennyiség.

Az átlagos fejési sebesség a kifejt tej mennyiségének és a fejési időnek a hányadosa. Tejhasznú állományokban 3-4 kg/perc a kívánatos.

Maximális fejési sebesség a teljes fejési időszakban az 1 perc alatt kifejt legnagyobb tejmennyiség.

A fejés első 3 vagy 4 percében kifejt tejmennyiség (az összesen kifejt tej százalékában kifejezve).

A fejhetőség és a tőgynegyedek kapacitása egy menetben meghatározható a Szajkó-féle Uberográffal.

A tejmirigy

A tejmirigy fejlődése és szerkezete alapján módosult verejtékmirigy, már magzati korban fejlődésnek indul. A törzs alsó felületén az elülső és a hátulsó végtagok között az ektoderma megvastagodik és páros, hosszanti tejlécet képez. A hám csírázó rétegének sejtjei gyorsan szaporodni kezdenek. A megszaporodott kötőszövet tejdombot alkot.

A tejmirigy járulékos nemi mirigy, mert működése szoros élettani kapcsolatban van az ivarmirigyekkel. Mindkét nemű háziállatainkban megtalálható, a hímivarúakban azonban csökevényesen tejlett.

Az újszülött tejmirigye az ivarérésig növekszik ugyan, de fejlődésen, minőségi változáson nem esik át. Jelentős fejlődése az ivarérettség után kezdődik. Az ivari ciklus hormonjai, az ösztrogének és a progeszteron a tejmirigy kötőszöveti állományát, a tejutakat és a mirigyes állományt erőteljesen fejlesztik. A vemhesség alatt jelentkező hormonális hatások szintén alakítják és kifejlesztik a végleges szerkezetét. A vemhesség végére az állat kitőgyel. Majd az ellés közeledtével a tejmirigy váladékot – tejet – termel. Váladéka az újszülöttek táplálását szolgálja.

A tejmirigyek száma és helyeződése összefügg az ivadékok számával. Megkülönböztetünk:

Helyeződés szerint:

• mellkasi,
• hasi, és
• lágyéki tejmirigyeket.

Az egyet ellő állatok tejmirigye párosan, a combok között, a szeméremtájékon helyeződik el, a többet ellőké (házinyúl, sertés, húsevők) a hónaljtól a lágyékig, két sorban található (a denevérnek és az elefántnak a hónaljában vannak az emlői).

Ha a tejmirigy egy kivezető-csatornájú (szarvasmarha, juh, kecske) akkor tőgynek, ha több kivezető-csatornája van (ló, sertés, házinyúl, húsevők stb.) csecsnek nevezzük.

A tejmirigyek fejlődésük folyamán összetett miriggyé olvadtak össze (9.2. ábra). A tehén összetett tejmirigye 4 (vagy 6) tejdomb központosulásából jött létre.

9.2. ábra: Egyes állatfajok tejmirigyének sematikus keresztmetszete (A: tehén, B: kanca, C: koca, D: szuka, E: kecske)

Forrás: Racskó (1997)

Ezek szerkezetüket tekintve külön maradtak, kivezető-csöveik is külön-külön nyílnak a külvilágra. A kancában két, összeolvadt mirigytestnek egyetlen csecsbimbója van. A sertés tejmirigye is több mirigytest összenövéséből keletkezett. A tejmirigyeknek az összeolvadás ellenére önálló űrrendszerük és bimbócsatornájuk van. Az utóbbiakból ily módon egy csecsbimbón több nyílás található.

Minden tejmirigy a hasfalhoz illeszkedő mirigytestből és állatfajonként eltérő alakú bimbóból (tőgybimbó, csecsbimbó) áll.

A tejmirigy felépítése

A tejmirigy (9.3. ábra) legkisebb egységei az epitel hámsejtek vagy mirigyhámsejtek. Az epitel hámsejtek körkörösen helyezkednek el, sűrűn egymás mellett és mirigyhólyagocskákat (alveolusokat) alkotnak. Ezek falát vékony hártya béleli, külsejét lapos, csillag alakú kosársejtek (sima izomsejtek) burkolják, amelyek összehúzódva nyomást gyakorolnak a mirigyhólyagra, és fejéskor kipréselik a tejet. A mirigyhólyagokat kötőszöveti sövények választják el egymástól. Ezáltal szőlőfürtszerű képletté, lebenyekké egyesülnek.

9.3. ábra: A tejmirigy-alveolus keresztmetszet

Forrás: Racskó (1997)

A tőgy vérerekben gazdag. Ezek egy része a tőgy és a hasfal bőrén keresztül kidomborodik, ezek a tejerek. Azt a részt, ahol az erek áttörik a hasfalat tejcsészének, tejkútnak nevezzük. A tőgy gazdag nyirokér- és ideghálózatban is. A nyirok távolítja el a tőgyből a salakanyagokat, a betegséget okozó csírákat.

Ideghálózata révén rendkívül érzékeny szerv a tejmirigy, ezért kell gondos ápolással minden káros behatástól óvni.

A tejtermelés élettana

A tejelválasztást a mirigyhámsejtek végzik úgy, hogy a vér által szállított táplálóanyagokból, tejalkotókat választanak ki (víz, globulin, ásványi sók stb.) és új alkotókat is képeznek (kazein, tejcukor stb.).

A tej nem egyszerű szüredéke a vérnek, hanem a mirigyhámsejtek sajátos, anyagcsere-terméke.

A tej elválasztása az egész laktáció ideje alatt folyik, bonyolult ideg- és hormonhatások közben. Az egy liter tej előállításához szükséges táplálóanyagokat kb. 3-400 liter vér tudja a tőgyhöz szállítani.

A tejelválasztás az agyalapi mirigy elülső lebenye által termelt prolaktin indítja meg és tartja fenn. Serkenti még a tejtermelést, a pajzsmirigy tiroxin és a mellékvese sókortikoid hormonja. A tiroxin a tej zsírtartalmát növeli, a sókortikoidok az ásványianyag-tartalmát szabályozzák.

A sárgatest és a placenta hormonja (a progeszteron) gátolja az agyalapi mirigy prolaktintermelését, ezért az előrehaladottan vemhes állatok tejelválasztása szünetel. Az anya elapaszt.

A tej leadása (kifejése vagy kiszopása) csak akkor lehetséges, ha a mirigyhó¬lyagokban és a tejcsatornácskákban felgyülemlett tej beáramlik a tejmedencébe. Ezt a folyamatot (9.4. ábra) az agyalapi mirigy hátulsó lebenyében tárolt oxitocin hormon váltja ki. Az oxitocinnak a vérbe áramlását kellemes ingerek (a tőgy simogatása, a borjú hangja, szaga, meglátása stb.) teszik lehetővé. Ennek hatása kb. 6-8 percig tart, ezért a tejet ez idő alatt (megfelelő ütemben) kell kifejni.

9.4. ábra: A tej beáramlását befolyásoló legfontosabb tényezők (Ziegler Mosimann nyomán)

Forrás: Racskó (1997)

A tőgyre és a csecs¬bimbókra ható t-fizikai tényezők, az állatokat befolyásoló optikai, hang-és szagingerek a hipofízis hátulsó lebenyét oxitocin-leadásra készteti, mely a tej beáramlását kiváltja

A fejés alatti durva bánásmód, ijesztés – kellemetlen inger –a mellékvesét fokozott adrenalintermelésre készteti. Az adrenalin közömbösíti az oxitocin hatását, az állat a tejet visszatartja. A tejleadás és a tejvisszatartás is reflexes, az akarattól független folyamat.

A tej összetétele

A tejtermelés elléskor indul meg és az elapasztásig tart. Ezt az időszakot nevezzük laktációs időnek. Az egyes állatfajok (és az ember) tejének összetétele különböző, amely a 9.5. ábrából is kitűnik.

A tejelő állat közvetlenül ellés után egy-két napig sűrű, nyúlós, vörösessárga föcstejet (kolosztrumot) választ el. A föcstej összetétele jelentősen eltér a később elválasztott tejtől. Olyan anyagokat tartalmaz, amelyre az újszülöttnek az első napokban fokozott mértékben szüksége van.

	Szárazanyag	Zsír	Összes fehérje	Kazein	Alb. + Globulin	Tejcukor	Hamu	Szárazanyag
Anyatej	11,98	3,56	1,76	0,73	1,03	6,47	0,19	1,030
Tehéntej	12,80	3,70	3,60	2,90	0,60	4,80	0,70	1,032
Juhtej	18,65	7,00	6,00	5,00	1,00	4,80	0,85	1,038
Kecsketej	13,27	4,07	3,76	2,87	0,89	4,64	0,80	1,033
Bivalytej	17,92	8,00	4,40	3,80	0,60	4,70	0,82	1,033
Kancatej	9,82	0,61	2,14	1,35	0,79	6,73	0,35	1,036
Szamártej	9,05	1,15	1,50	0,96	0.54	6,00	0,40	1,032
Sertéstej	18,58	7,06	6,00	-	-	4,25	1,07	1,041
Házinyúltej	30,50	10,45	15,5	-	-	1,95	2,56	-

9.5. ábra: Az ember és a különböző állatfajok tejének összetétele

Tanári segédlet

Tanári segédletként szolgálnak az oktatási programcsomag és a tankönyvekbe nem található, érdekes, új információk. Ezeket a tanár mintegy érdekességként, vagy akár motivációként is felhasználhatja, természetesen az anyag, és az osztály természetétől függően. Hiszen ugyanaz a motiváció, ami az egyik osztályban kitűnően sikerült, lehet, hogy másként sül el a másik osztályban

A programcsomag 9 tanórára készült el, amit a 9.6. ábra mutat be.

Az óra száma	Tartalom	Didaktikai feladatok	Módszerek
1.	Tejgazdasági alapismeretek	Motiváció, új ismeret feldolgozása, rendszerezés	Beszélgetés, magyarázat, szemléltetés, utasítás
2.	A tejmirigy és felépítése: tőgynegyed, alveolus, tejutak	Motiváció, új ismeret feldolgozása, rendszerezés	Beszélgetés, magyarázat, szemléltetés, utasítás
3.	A tejelválasztás folyamata	Új ismeret feldolgozása, rendszerezés	Beszélgetés, utasítás, magyarázat, szemléltetés
4.	Szabályos és szabálytalan tőgyalakok és helyeződések	Ellenőrzés, új ismeret feldolgozása, rendszerezés	Beszélgetés, magyarázat, utasítás, szemléltetés
5.	A tej összetétele és színhibái	Új ismeret feldolgozása, rendszerezés, rögzítés	Beszélgetés, magyarázat, szemléltetés
6.	Általános tejhigiénia	Ellenőrzés, értékelés	Közlés, utasítás
7.	A tejleadás folyamata és a fejés	Új ismeret feldolgozása, rendszerezés, rögzítés	Beszélgetés, magyarázat, szemléltetés
8.	Fejőgép működése és a fejés	Ellenőrzés, motiváció, új ismeret feldolgozása, rendszerezés	Beszélgetés, magyarázat, szemléltetés, gyakorlás
9.	Ellenőrzés	Ellenőrzés, értékelés	Közlés, utasítás

9.6. ábra: A tematikus egység felépítése

Ami a tankönyvből kimaradt...

Ebben a részben a fontossági sorrend és a teljesség igénye nélkül néhány érdekesség kerül megemlítésre, ami általában nem szerepel a tankönyvekben talán a fontosságuk miatt, vagy a behatárolt terjedelem miatt, azonban a diák kíváncsiságát, érdeklődését tehet felkelteni továbbá színesebb tehető az óra velük. Íme néhány érdekes dolog a programcsomaghoz kapcsolódó témához:

• Nagyon fontos a lábfürösztés a tejelő tehenészetekben. Egy igen egyszerű szerrel, a „rézgáliccal” hatékony gombaölést hajthatunk végre, mellyel megelőzhetjük a talpfekély kialakulását. Ha ezt meg akarom világítani, talán onnan kezdeném, hogy a tejelő tehenek selejtezésének legnagyobb hányada láb- és tőgyproblémák miatt történik. A talpfekélyes tehén keveset mozog, tehát nem fogyaszt annyi takarmányt, aminek egyenes következménye, hogy nem ad annyi tejet. Ha a tehénnek egyszer lecsökken a tejtermelése, akkor az már olyan szinten nem fog termelni abban a laktációban, maximum megközelíti azt a termelési színvonalat. Még ha a tehenet nem is kell kiselejtezni a talpfekély miatt, akkor is a termelés kiesése megmarad. A másik ok, amiért nagyon fontos foglalkozni az állít egészségi állapotával, hogy egy tehén hiába termel 40 kg tejet naponta, ha az első laktáció után ki kell selejtezni, hisz az életteljesítménye kicsi lesz, így a felnevelésekori költség kisebb termelésre fog arányosan oszlani, kisebb profitot termelt a tehén. Pedig 40 kg tejet adott…
• Szintén fontos a szarvtalanítás kérdése a tejelő tehenészetekben. Ha a tehénnek megmarad a szarva, előbb-utóbb rájön, hogy tudja használni, és agresszívebbé válik társainál. Ellökdösi társait az etetőtől, ami által a másik tehén nem tud annyi takarmányt felvenni. Tehát kevesebb tejet fog termelni, és a fentebb vázolt folyamathoz jutunk megint.
• Nagy gondot kell fordítani az alom minőségére, tisztaságára, mivel bizonyítottan összefügg a minősége a tej minőségével. Amikor a tehén lefekszik, a tőgybimbója az alomra ér. Ha ez szennyezett, akkor a pathogén kórokozók könnyebben bejutnak a tőgybe a bimbón keresztül, és tőgygyulladást okoznak. A tőgygyulladás esetén csökken a termelés, ami a fentebb említett folyamatot eredményezi, továbbá a gyulladt tőgyből származó tejet nem lehet felhasználni emberi fogyasztásra.
• Figyelni kell az eltérő tőgyalakulású tehenek fejésénél, hogy a fejőkelyhek felhelyezésénél a gumi vezeték ne törjön meg, ugyanis a tej nem fejődik ki, és a bennmaradt tej szintén tőgygyulladást okozhat. Amennyiben a gumi nem törik, de a tőgybimbó „törik”, akkor a tőgybimbóra nézve lesz káros, illetve ebben az esetben sem biztos, hogy a tej teljes mértékben ki lesz fejve.
• A tehén számára igen fontos a fejés megszokott időben történő elvégzése, illetve annak zajai. Ezek együttesen biztosítják, hogy a tehén tejleadási reflexe teljes mértékben megindul, káros hatásra (stresszre) a tehén tejvisszatartással reagál, mely megakadályozza a tej kifejését –> tőgygyulladás. A tehén fejéskori folyamatos bántalmazása negatív hatásként fog rögzülni az állatban, ami tejvisszatartást eredményez. Annyira fontos a megszokott zajok szerepe, hogy akár egy halkan szóló zene is lehet, melyhez szintén hozzászokik a tehén és ingerkiváltó szerepe lesz.
• A fejés után a tőgybimbó nem záródik kb. 30 percig. Ez alatt különösen könnyen juthatnak be a tőgybe a kórokozók. Ezt többféleképpen meg lehet akadályozni:

  1. Fejés után legyen az állat előtt friss takarmány, így táplálkozni fog, és nem fekszik le rögtön.

  2. Bimbófertőtlenítőként olyan szert használunk, mely sűrű is és egyben biztosítja a bimbócsatorna zárását, amíg az természetesen be nem záródik.

• A kezdődő laktációt nagymértékben meghatározza a szározonállás alatti előkészítés. Ezért itt is nagy figyelemmel kell lenni a tehén takarmányozására.
• Takarmányozásnak is óriási szerepe van a tejtermelésre: Fontos, hogy a tehén előtt friss takarmány legyen, és ne maradjon el belőle, mert romlási folyamatok miatt csökken a minősége, a tehén nem eszi szívesen, kevesebbet eszik. Mindig annyi takarmányt juttassunk a tehéncsoportnak, amennyit azok el is fognak fogyasztani. Ez egy nagy feladat még egy gyakorló állattenyésztőnek is. Tisztában kell lenni, milyen változások azok, amelyek a takarmányfogyasztás változását okozzák. A következő hatások változtatják ezt:

  1. Falkásításkor az állatok többet foglalkoznak egymással, mint a takarmányfelvétellel;

  2. Állományszinten észrevehető tejtermelés-csökkenés esetén a takarmányadagot is olyan mértékben érdemes csökkenteni főleg az abrak arányát.

  Ennek oka, hogy a leesett tejtermelés után szintén kisebb, maximum gyengén emelkedő tejtermelésre számíthatunk, amihez kisebb takarmányigény társul, tehát az azonos mennyiségű takarmányból maradhat vissza. Ehhez kiegészítésül adnám, hogy a drasztikus hibákból adódó nagymértékű tejtermelésesénél az azonnali probléma megszüntetése természetesen nagyobb ugrást jelent a tejtermelés visszanövelésében, de korántsem lesz akkora, mint volt, ezt kell látnia az állattenyésztőnek – vagy takarmányosnak –, és ennek mértékében kell csökkenteni az adagokat, illetve azok arányát.

• Amennyiben biztosítjuk az állat számára a többszöri takarmányozást, vagyis egy nap akár ötször kap természetesen kevesebbet, akkor az egész napra vetítve nagyobb mennyiségű takarmányt képes felvenni, ami nagyobb tejtermelést eredményezhet. Persze gazdaságossági elemzéseket kell elvégezni.

Diák segédlet

A diáknak otthoni felkészüléshez elsősorban az óratartó tanár által előirányzott tanulnivalókat ajánlja, továbbá az általa készített oktatási programcsomag kiválóan alkalmas kiegészíteni az órai anyagot, sok színes ábrát tartalmaz, ami segíti a megértést, illetve más ábrázolásban jobban rögzül a diákban a tananyag. Az oktatási programcsomag diáit a 9.7. ábra szemlélteti.