A kommunikáció elméletéről
Célok
Ma az egyik legdivatosabb szó. Sok könyv viseli címlapján, még több foglalkozik valamilyen részterületével. Alig van olyan képzés, amelyben ne szerepelne a kommunikációs képesség fejlesztése, az írás-olvasás kezdő szintjéről az egyetemig, az alapképzéstől az átképzésekig.
Latin eredetű szó, amelynek gyökere a communio, communitas ’közösség’ főnévre vezethető vissza, illetve a communicatio ’közzététel’ szóra. Széles körben elterjedt, az európai nyelvekben csaknem ugyanabban a latin eredetű változatban ismert. A magyarban jövevényszóként használjuk, ugyanúgy toldalékokkal látjuk el, mint eredeti kifejezéseinket. Gyakran szinonimaként használjuk a ’közöl’, ’eszmét cserél’, ’beszélget’, ’tárgyal’ jelentésében. Egyértelmű megfelelője nincs a magyar nyelvben, ami talán a fogalom sokféle értelmezhetőségével is magyarázható.
Előismeret
Bärnkopf Zsolt (2002): A kommunikáció könyve. Budapest, Flaccus K.
Barnlud, Dean C. (2000): A kommunikáció tranzakciós modellje. In Horányi Özséb (szerk.): Kommunikáció I. Budapest, General Press, 26-43.
Buda Béla – László János (1981): Beszéd a szavak mögött. Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont.
Buda Béla (1994): A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Budapest, Animula.
Diamond, Jared (2002): A harmadik csimpánz. Budapest, Typotex K.
Jakobson, Roman (1969): Hang, jel, vers. Budapest, Gondolat K.
Lorenz, Konrad (2001): Salamon király gyűrűje. Budapest, Gondolat.
McQuail, Denis (2003): A tömegkommunikáció elmélete. Budapest, Osiris.
Morley, Jacqueline (1994): Az öltözködés története. Budapest, Passage K.
Pease, Allan (2000): Testbeszéd. Budapest, Park. K.
Róka Jolán (2002): Kommunikációtan. Budapest, Századvég Kiadó.
Weaver, Warren (2000): A kommunikáció matematikai modellje. In Horányi Özséb (szerk.): Kommunikáció I. Budapest, General Press, 17-26.