Hosszú évek óta látom azoknak a szülőknek a küzdelmét, akiknek a gyermeke valamilyen rendellenességgel született. A világ legtermészetesebb dolga, hogy szeretnének gyermeküknek minden lehetséges esélyt megadni az életben. Viszik orvostól-gyógypedagógusig, logopédustól - mozgásterepautáig, minden lehetséges szakemberhez, hátha valaki tud még segíteni. A szülők hisznek a gyermekükben, és megtanulják észrevenni az apró változásokat is, amit talán más észre sem venne. Ezen a küzdelmes úton az egyik legkeményebb próbatétel még is a beiskolázás. Sokszor a szülők itt szembesülnek a fájdalmas ténnyel, amikor a gyermekük nem járhat ,,normál” általános iskolába, vagy csak integráltan , sőt a legrosszabb esetben szegregált intézményben oktatható, beiskolázható gyermekük.

 Régi felismerés, hogy az alapkészségek elsajátításával súlyos gondok vannak, amelyek főként akkor jelentkeznek, amikor a közoktatás általánossá válik. Ekkor a lassabban érők, a lassú fejlődésmenetelű, kevésbé motivált tanulók is a normál fejlődésmenetelű gyermekekkel együtt egy rendszerben maradnak, ami által szélsőségesen megnőhetnek az azonos évfolyamra járó tanulók közötti fejlődésbeli eltérések. Az első osztályban akár ötévnyi fejlődésbeli különbség is lehet. Ez azt jelenti, hogy a szellemileg ép gyerekek között vannak akik három és fél éves szinten kerülnek iskolába, vannak olyanok , akik nyolc és fél évesek átlagos fejlettségének megfelelően kezdik meg az általános iskolát. Ez a különbség az évek előrehaladásával folyamatosan növekszik. Ennek következménye, hogy az iskolai teljesítmény színvonala egyre csökken, miközben a gyorsuló technika, a gazdasági fejlődés az oktatási rendszer eredményességének javulását várja el. A legszembetűnőbb probléma, ami a legismertebb példa az olvasás, amelyet nemzetközi és hazai kutatások is évtizedek óta jelzik, hogy a tanulók sokasága nem jut el az olvasási képesség, a szövegértő olvasás optimális szintjéig, a felhasználhatóságig. Sajnos évtizedek óta nincs javulás, pedig mindenki által elismert tény, hogy a jövő társadalmában nem lehet érvényesülni jól működő olvasási képesség nélkül. Nem csak az olvasási képességekkel van baj, ugyanis minden alapkészséggel ez a helyzet.

A fejlesztendő alapkészségek tekintetében, a személyiség működésének és fejlődésének alapvető, tanult feltételei nélkül az ember nem tud boldogulni, fejlődni. A személyiség működését és fejlődését az alapmotívumok (szokások, attitűdök, meggyőződések, értékek) alapkészségek és alapismeretek teszik lehetővé. Ezek képezik a személyiség alapját, alaprendszerét. A személyiség alaprendszerét minden egyénnek el kellene sajátítania, optimális szinten, azaz bármikor használhatóvá. Ez azt jelenti, hogy az alaprendszer összetevőit mindaddig tanítani, gyakorolni, használni kell függetlenül attól, hogy hányadikos a tanítvány, amíg az alapösszetevő állandósult és tartóssá, optimális működésűvé nem válik. Ez nem más, mint a fejlődés fázisbeli különbségeinek kezelését szolgáló kritériumorientált speciális nevelés, fejlesztés.