Margaret Martle szavait életem fő gondolatának és motíválójának tekintem. Ennek megfelelően élek, dolgozom, mint gyógypedagógus s így ítélem meg saját és mások munkáját is. Komoly, nehéz tanulási és munkafolyamat áll mögöttem, amely felbuzdított arra, hogy kihívás elé állítsam magam az inkluzív pedagógia bevezetése során iskolámban. Előfordulhat, hogy az előttem álló lehetőségek vizsgálata után más irányba fogunk lépni, mint az itt felvázolt, szakdolgozatomban leírtak tervei alapján tenném, de az új lehetőségeket és változó körülmények kínálta esélyeket ki kell használni a gyermekek érdekében. Az ismeretlenben haladva legalább olyan sikeresek lehetünk a sajátos nevelési igény tekintetében is, mint a mások által már kitaposott ,,normál,, pedagógia kitaposott ösvényén.

Az iskolánk igazgatója is buzdított az elmúlt évek során, hogy a változásokra szükség van. Az SNI tanulók oktatására való felkészülés, elfogadásuk miatt rengeteg módosításra, átalakítási folyamatra került sor először a pedagógusok, szülők, tanulók gondolkodásában, majd a tettekben egyaránt. Ezek a változások a következő két-három év során fejtik ki majd hatásukat, amennyiben erre támogatást kapok a továbbiakban is a tantestület teljes egészétől, a munkám folytatása érdekében. Minden egyes kolléga hosszas bonyodalmas tanulási folyamat részese lett, a gyógypedagógia neveléstudományi területeivel ismerkedve új utat taposva, tapasztalva, a járt utat feladva fogják a kezem, s tanulóink kezét az ismeretlenben.

Gyógypedagógiai koordinátorként a következő fő irányok változtatásán munkálkodom kollégáimmal karöltve a változások végrehajtáshoz. Az egyik a szakmai fejlesztés, ami az óvodapedagógusok, tanítók, tanárok belső képzését takarja a differenciált oktatás lehetőségei és alkalmazása területén. Továbbá a tárgyi eszközeink tervszerű felújítása, cseréje a következő a gyógypedagógiai mérés-értékelési rendszer felülvizsgálata, a szervezeti átalakítás – fejlesztés, a befogadó iskolai szemlélet mélyítése, fejlesztő feladatbank létrehozása.