Pécs legkeletibb részén, falusi környezetben helyezkedik el az Intézmény. Az itt élők számára a fő megélhetést a bányászat biztosította. Az aktív bányászat idején Pécs egyik legfontosabb munkásövezetének számított, a mai napig mély bányászgyökerekkel rendelkezik. A bányabezárások után a térség helyzete gyökeresen megváltozott. A lakosság egy része bányanyugdíjas, vagy munkanélküli lett. Ez elsősorban Vasas és Somogy gazdasági és kulturális leépülését hozta magával. Az alacsony iskolázottság, a családok megrendült anyagi és egzisztenciális helyzete kilátástalan, főként a mai gazdasági állapotban. Sajnos ez az állapot megmutatkozik a demográfiai mutatókban, (országosan szintén) s a gyermekek neveltségi szintjében is. Annak ellenére, hogy egyre kevesebb a gyermek, a pedagógusok számára egyre több és egyre nehezebb nevelési feladatot jelentenek.

Tehát nem tűnik erősnek a következtetésem, hogy komoly elszegényedési folyamat egyértelmű jeleit tapasztaljuk diákjaink körében. Sajnálatos tény, hogy egyre kisebb az értelmiségi szülők gyermekeinek aránya intézményeinkben, ők sajnos valamelyik belvárosi iskola oktatási színvonalát erősítik. Ennek a helyzetnek köszönhetően egyenes következménye, hogy a hátrányos helytetű és veszélyeztetett gyermekek aránya viszont nagymértékben növekszik. Mindezek mellet egy másik mutatónk is rendkívüli gyorsasággal változott meg. Ez pedig a Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság szakvéleménye alapján sajátos nevelési igényű tanulóink (SNI), a Nevelési Tanácsadó szakvéleménye alapján tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek száma a tanévek során.(3 .,4. táblázat)

Az intézményi alapadatok, a sajátos nevelési igényű tanulók és a tanulási nehézséggel küzdő tanulók 2006-2010 tanévenkénti megosztásban.

3.sz. táblázat. Forrás: Az intézményi oktatási statisztika alapján saját adatok

Összehasonlító létszámadatok SNI tanulók esetében intézményenként lebontva 2006-2010 tanévekre lebontva

4.sz.tábláza . Forrás: Az intézményi oktatási statisztika alapján saját adatok

A helyzet tehát elszomorító. A 2009/2010 tanévben, mint az adatok is jól mutatják az iskolánkba járó gyermekek 15,71 %-a sajátos nevelési igényű tanuló. Jól látható az a növekedő tendencia is, amely a Nevelési Tanácsadó által kibocsátott szakvélemények alapján tanulási nehézséggel küzdő tanulók arányának növekedését mutatja. Jelenleg tanulóink közel 20%-a tekinthető tanulási nehézséggel küzdő gyermeknek. Ebben a helyzetben kell küzdenünk a rendkívül sok feszültséggel terhelt otthonokból érkező gyermekek testi, lelki, és tudásbeli gyarapodásáért. Őket kell tisztességes, kiegyensúlyozott, leleményes, küzdő személyiségekké nevelni. A tudás az, amit elvenni nem lehet tőlük, tehát dolgunk nem más, minthogy a mindennapi életben hasznosítható tudással vértezzük fel őket. Velük kell felvenni a harcot azokkal az iskolákkal, akik tanulói között ott vannak a saját területünkön élő jobb módú családok gyerekei. Szélsőségesen szegregálódott intézményrendszerünkben egyre nehezebb helyzetbe kerülünk önhibánkon kívül. Mindez ellenére mégis kötelezettségünk küzdeni gyermekeinkért azért, hogy ezek a gyerekek a lehető legszínvonalasabb nekik szóló nevelést és oktatást kapják meg. Egy gyermekszerető, befogadó iskolát kell építenünk, amelynek fontos teendője, hogy rendelkezésre álljanak azok a pedagógiai feltételek, amelyek tanulóinkat hozzásegítik a személyiségük és képességeik legteljesebb kibontakozásához, melynek elengedhetetlen eszköze az esélyteremtés.