Az utóbbi évek egyik leginkább vitatott kérdése Magyarországon a sajátos nevelési igényű tanulók szegregált vagy integrált oktatása. Egyre több kritika éri az elkülönült speciális oktatási hálózatot amiatt, hogy noha magas színvonalon látja el a feladatait, mégsem mozdítja elő az általa nevelt gyermekek társadalmi integrációját. Sokszor a tanulók életesélyeit csökkentő oktatási „ parkolópályaként” működik. (Esély 2009/2)
Az OECD[3] három nagyobb csoportját különböztette meg a speciális oktatási szükségleteknek.
- az „A” kategóriába tartoznak a szervi rendellenességeken alapuló fogyatékosságok
- a „B” kategóriába tartoznak a nem szervi rendellenességeken alapuló tanulási nehézségekből fakadó szükségletek
- a „C” kategóriába pedig olyan speciális szükségletek tartoznak, melynek alapja valamilyen társadalmi, kulturális vagy nyelvi tényezőkből következik
A sajátos nevelési igényű gyermek eltérő szolgáltatásokra tarthat igényt az állam részéről. Joga van arra, hogy különleges gondozás keretében, állapotának megfelelő pedagógiai és gyógypedagógiai ellátásban részesüljön. A sajátos nevelési igény feltárásához és a különleges gondozás meghatározásához szakértői és rehabilitációs intézményrendszer működik. A tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok a fogyatékosság vizsgálata alapján javaslatot tehet a gyermek különleges gondozás keretében történő ellátására, módjára, formájára, helyére. A gondozást életkoruknak és állapotuktól függően, gondozás és korai fejlesztés keretében kapják meg, olyan intézményekben, amelyek rendelkeznek azokkal a személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megadják a gyermekeknek és a tanulóknak az egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátást.
A sérült emberek aktív társadalmi beilleszkedése érdekében erősödik az a vélemény, hogy az integráció a megoldás a fogyatékossággal kapcsolatban. Az integráció azt jelenti, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek beilleszkednek ép társaik közé. Az integrációs gondolatok hívei szerint, az iskolai integráció az egyik előfeltétele a fogyatékosok komplex társadalmi integrációjának. Az integrációt Magyarországon az Esélyegyenlőségi törvény gyorsította fel. Ezeknek a gyermekeknek az oktatását úgy kell megoldani, hogy a többségi iskolákban részesüljenek oktatásban. Az integrációval az iskola meglévő struktúrájába helyezik az egyéneket. Az oktatáspolitika célkitűzése az, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek számára optimális képzést biztosítson, amely jól illeszkedik az egyén individuális igényeihez, tanulási feltételeinek, képességeihez. A sajátos nevelési igényű tanulók a többi gyermekkel együtt történő oktatásának, nevelésének segítése érdekében létrejött az EGYMI[4]. Ellátja a pedagógiai szakszolgálat feladatait és az utazószakember- hálózatot működteti (Közoktatási törvény 34.§ a), b), e), g), és h)). Azok a többségi iskolák tudják megvalósítani az integrációt, amelyek a változásokra nyitottak, a szervezeti és tartalmi kereteiket átalakításával alkalmassá válnak a kompetenciák fejlesztésére és, készek a fejlesztési programok befogadására. Ebben a tanárok empátiája, szociális érzékenysége a különbségek kezelésének a képessége, az eltérések elfogadása nagy szerepet kap. A sajátos nevelési igényű gyermekeknél is nagyon fontos a támogató közeg kialakítása iskolán belül és iskolán kívül (az igazgató, a helyi irányítás, a helyi közösségek, szakmai szervezetek). (Raabe Tanácsadó 2006)