Egyoldalúságból sokoldalúság. Nyomós okuk van feltételezni, hogy a tanulási zavarokkal küzdő gyerekek magas szinten rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amelyek szükségesek az alkotó gondolkodásához. Ez nem azt jelenti, hogy a tanulási zavaros gyerekekből lesznek a zsenik, hiszen sok egyéb tényező játszik szerepet a tehetség kialakulásában, csak mint a zsenialitáshoz vezető egyik utat szeretném felvillantani ezt a lehetőséget. A tanulási zavarokkal küzdő gyerekek új lehetőséget jelenthetnek, ha megtalálhatjuk fejlesztésükhöz a megfelelő módszereket. A tehetséggondozáshoz tartozik azoknak a gyerekeknek a fejlesztése is, akik nem az iskolai követelményeknek megfelelő képességekkel illetve motivációkkal rendelkeznek. Érdemes néhány gyakorlati példád venni a hírességek közül.

Einstein édesanyja énekelt fiának megtanította énekelni és nem a beszédre motiváltságát próbálták növelni, hanem onnan indult el az anya, ahol a gyermek jól érezte magát. A zenei képességek a jobbtekéhez kötődnek. A gyermek Einsteint valószínűsíthető jobb agyféltekéi dominanciája a zenéhez vonzotta, majd az ének átvezette a beszédhez. Ez által megtanulta a különböző feldolgozási módok, a két agyfélteke összehangolását.,, Egy Nobel-díj talán Einstein édesanyjának is járna, hogy ezt észrevette.,,

 Másik példa Picasso, aki 10 évesen még nem tudott olvasni apja rajztanár volt és átvette magához abba az iskolába, ahol ő tanított. Pontos adataink nincsenek, de ezek után már csak felfelé ívelt a művész életútja. Ismét a jobbtekei feldolgozás, jelen esetben az ábrázolás került előtérbe. Érdekes adalék, ha néhány Picasso festményt megfigyeltünk mintha az MCD-s gyerekek szemével látnánk. A testséma eltorzulása egészen új alakzatokat hozott létre nála.

A nagy alkotók életútjának, fejlődésének elemzése nyomán a tehetségnek egy fejlesztési lehetőségét láthatjuk. Az alkotó gondolkodásban előnyt jelent, ha mielőtt absztrakt szinten, hangolják be a gondolatot, képesek más modalitásban is megfogni. A feldolgozás során a két félteke szoros együttműködéssel megvalósulva több funkció tud részt venni a folyamatban. A részképesség gyenge alkotók előnyt faragtak hátrányukból.

Az egész nyugati oktatás a bal teke fejlesztésére épül, amely a nyelvi, logikai és szekvenciális folyamatok erősítését jelenti. A jobb agy félteke amely többek között a téri, zenei, és szociális képességeket rejti, alacsony státuszba került, sakk klubok, művészeti ágak, és egyéb szabadidős foglalkozások kereteibe szorult ki. Az emberi képességek nagy tömegeit ignorálja az iskolai oktatás pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy az emberi agy egyes területeinek összehangolt működése vezethet magas szintű gondolkodási teljesítményekhez.

 A tanulási zavarokkal küzdő gyerekek hatalmas új kihívást jelentenek, Mint minden ilyen helyzetet, ezt is kétféleképpen lehet feloldani – a régi fenntartására, vagy az új megoldások keresésére teszünk erőfeszítést. Vagy haladunk a régi úton, és ezeket a gyerekeket többé –kevésbé beillesztjük a nagy többség közé, vagy új utakat keresünk, amelyek már megfelelnek az új problémákra, és a nagy többség is nyer velük.

Az iskolai követelményeknek megfelelni nehezen tudó, szociokulturálisan elmaradott, vagy képességeiben kiegyensúlyozatlan gyerekek között is sok tehetségest találhatunk.(Lásd. melléklet 5.6.sz gyermekrajz). Fejlesztésük lényegében nem különbözik a tehetséggondozásban alkalmazott módszerektől, csak a szorosan vett iskolai oktatástól. Nem a hiányzó képességekre kell koncentrálni, hanem magas színvonalú képességekből kiindulva a különbözőképességek integrálását, a teljes agy használatát kell megtanítani. Akinek a verbalitása fejlett annak a bal tekei területről indul a fejlődése. Akinek a jobb tekei funkciói fejlettek az, az ahhoz kapcsolódó képességeket felhasználva juthat előbbre. Bármely fejlesztés ugyanakkor tehetséggondozás is lehet, ha a tananyag kiterjesztését is vállalja.

Az olvasásoktatásban például a régi kézjelekhez kötött módszer, akár a Meixner- módszer, vagy a most kifejlesztett olvasástanulási módszer, amellyel énekelve tanulnak olvasni a gyerekek, segíthet a diszlexiások számának csökkentésében, és közben a teljes agy használatát tanítja, nem egyoldalúan akar fejleszteni.

A számolási nehézségek korrekciójában segíthet a szorobán, ahol a számolás meghatározott mozdulatokhoz kötődik. A diszkalkulia prevenciójával foglalkozó tanulmányában Dékány judit (1989)^[41] az ujjakon való számolást mint a gyakorlatban bevált módszert említi. Amellett, hogy mindig kéznél levő eszköz, téri, vizuális és kinesztétikus ingereken keresztül segíti a gyerekeket a számolásban, és közvetít a számfogalom kialakulásában. Sok számolási nehézséggel küzdő gyerek menedéke, az iskolában még is tiltják sok esetben.

A tanító néni tiltásának engedve egy igen jó képességű, de diszkalkúliás gyermek esete a következő: A követelményeknek egészen jól megfelelve megtalálta a számára pozitív megoldást, a mindig kéznél levő téri, vizuális másik eszközt, a karóráját. Még az analóg karórák korában az óralapon sorakozó ötös rendbe szedett vonalkák igazi segítséget jelenhettek. Ennek kapcsán érdemes odafigyelni arra a tényre, hogy az új digitális kijelzésű kvarcórák sokáig tért hódítottak, még is visszatért az analóg kijelzés. Nyilván, mert sokan jobban kódolják az időt, mint téri információ, mint az idő számfogalomként alkalmazva.

Az alkotó tehetség fejlesztéséhez alkotó pedagógusok értenek a legjobban. Igazi kreativitást kíván az éppen járható út megtalálására, viszont cserébe sokkal többet lehet nyerni, mint amit mondjuk egy elfogadható osztályzat jelent.