IV.5. A fejlesztés során felhasznált terápiák

Mielőtt kifejteném a fejlesztés során használható terápiás eljárásokat, fontosnak tartom leírni azt is, hogy ezeket, mint pl HRG, Delacato, Ayers, Meixner-módszer, Dékány- féle diszkalkúlia terápia, csak a terápiás módszerre kiképzett szakember végezheti. A speciális módszertan ismerete nélkül kárt okozhatunk a gyermeknél a fejlesztés során.

Mozgásterápiák

A tanulási zavarok döntő többségében az idegrendszer nem megfelelő érettsége, nem megfelelő szervezettsége, esetleg annak sérülése miatt alakulnak ki. Most felsorolok néhány hatékony mozgásterápiát, amelyek az idegrendszer egyes részeit serkentik, ezzel nagyfokújavulást érnek el a tanulási nehézséggel küzdő , tanulási zavaros és tanulásban akadályozott gyermekek iskolai teljesítményében.

H.R.G.

Mit is jelent ez a három betű? Hydroterápiás Rehabilitációs gimnasztika. Már a neve is sugallja: ez a terápia a vízben zajlik. Ez azért jó, mert vannak olyan mozgáselemek, amelyek a vízben könnyebben megtaníthatók, mint a szárazföldön. A langyos vízben történő mozgás sok szempontból különbözik a szárazföldi mozgástól. A vízben más a hőszabályozás, más a fizikai környezet, a pulzus nem emelkedik olyan magasra, mint a szárazföldi mozgásnál, egyformán vesz részt a munkában a kar és a láb. A terápiának 370 mozgásfeladata van, amely 2-3 év alatt tanítható meg a gyermekeknek. Egyaránt alkalmazható a megkésett vagy eltérő mozgásfejlődésű vagy beszédfejlődésű gyermekek fejlesztésére, de a figyelemzavaros, vagy beilleszkedési problémákkal küzdő csemeték problémái is orvosolhatók e komplex módszer segítségével.

Ayres-módszer

Ez egy "szenzomotoros integrációs terápia". Mit is jelent ez tulajdonképpen? Azt, hogy a mozgás és az érzékelési rendszer fejlesztése együttesen történik meg. Mivel a mozgás és az érzékszervek is szoros kapcsolatban vannak az érzelmekkel, ez a

módszer nagyon eredményesen alkalmazható a pszichés problémákkal küzdő gyermekek esetében, így figyelemzavaros,hiperaktív, önértékelési zavarokkal , vagy tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeknél egyaránt alkalmazható terápiás módszer.

.

Delacato

Vannak olyan szakemberek, akik párhuzamot vonnak az ember egyedfejlődése és a törzsfejlődés között. Mit is jelent ez? A mozgásfejlődés szoros kapcsolatban áll az idegrendszer érésével, hiszen a gyermek mozgásának fejlődése egy-egy életszakaszban a központi idegrendszer egy-egy meghatározott területének irányítása alatt áll. Éppen ezért ha a mozgásfejlődés bármelyikszakasza kimarad, vagy nem gyakorlódik be eléggé (pl. túl korán feláll a gyermek), akkor az ehhez kapcsolódó érzékelő és irányító központok sem fejlődnek megfelelően. Ez pedig tanulási és viselkedési problémákhoz vezethet. A Carl Henry Delacato által kidolgozott terápia lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy a mozgás szintjén újraéljék életüknek egy korábbi szakaszát. Így az érésben elmaradt területek lehetőséget kapnak a hiányosságok pótlására.

Magyarországon Kulcsár Mihályné állított össze egy mozgásterápiát Delacato módszere alapján. Az elemi mozgásokat beépítette a terápiájába, majd ezeket tovább is fejlesztette. Kidolgozta a térérzékelés, az egyensúlyérzékelés és a finommozgások fejlesztésének gyakorlatsorait.

A diszlexia terápiája

Cél

Alakítsuk ki tanulók intellektusának és mindenkori osztályfokának megfelelő olvasás,írás jártasságát, készségét. Fejlesszük az olvasott szöveg pontos megértésének készségét, az írásbeli közlés helyességét, valamint a tanuló kifejezőképességét. Előzzük meg a kórképre épülő másodlagos tünetek kialakulását, illetve meglétük esetén csökkentsük azokat.

Feladatok

  1. A probléma feltárása.

  2. A gyermek/tanuló vizsgálata.

  3. A ciklikus fejlesztési terv elkészítése. Az egy tanévre szóló terv három fejlesztési ciklust tartalmaz, mindegyik méréssel kezdődik és a beavatkozás hatékonyságát ellenőrző méréssel fejeződik be. A ciklus zárása arra is alkalmat ad, hogy tanév közben módosuljon a fejlesztés iránya, vagy változzanak a fejlesztésben alkalmazott tevékenységek, módszerek és eszközök. Minden ciklusban ki kell jelölni a fejlesztés célterületeit, meg kell határozni a kiemelt foglalkozás területét, az előkészítés és az ismétlés stádiumának célterületeit. Ehhez kell hozzárendelni a tevékenységet, a tananyagot, az eszközöket és a módszereket. A fejlesztési tervet tanmenethez hasonló módon kell elkészíteni.

Eljárások, gyakorlatok

  1. Testséma kialakítása, a laterális dominanciára irányuló gyakorlatok

  2. Téri tájékozódás, térbeli viszonyokat kifejező fogalmak megismerése, alkalmazása

  3. Grafomotoros készséget fejlesztő gyakorlatok

  4. Hallási, látási, verbális figyelem-, emlékezet- és percepciófejlesztés

  5. Diszkriminációs készség fejlesztése

  6. Beszédhangok és betűk társítása, tudatosítása, a hallási, látási és mozgásos érzékelési elemek összekapcsolása

  7. Az olvasás/írás iránti motiváció felkeltése és szinten tartása, az olvasás és írás megtanulásához szükséges képességek fejlesztése

  8. A betűk megtanítása

  9. Az összeolvasás megtanítása

  10. Az olvasott szövegek megértésének fejlesztése

  11. Betűk, szavak, mondatok, szövegek írása, a helyesírási szabályok alkalmazása

  12. Az írásbeli kifejezőképesség fejlesztése

  13. A szóbeli kifejezőképesség fejlesztése

  14. Az olvasás/írás alkalmazása a kommunikáció és az ismeretszerzés folyamatában

 

Eszközök

Tárgyak, tárgysorozatok, képek, képsorozatok. Betű-, szótag-, szótáblák. Írásvetítő, fóliák, diafilmek, magnetofon, metronóm, stopperóra.

Diszkalkulia terápiája

A diszkalkulia terápia célja a matematika megtanulásához szükséges biztos alapok megteremtése, a jártasságok és készségek kialakítása, az elvonatkoztatás folyamatának segítése az ismeretek önálló alkalmazásához, valamint a fejletlen vagy hibás pszichikus funkciók fejlesztése, illetve kompenzálása.

Terápiás feladatok:

  1. az észlelés-érzékelés, a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás és a beszéd, a nyelvi fejlettségi szint fejlesztése;

  2. a saját testen, térben, síkban, időben való tájékozódás segítése;

  3. az alapvető matematikai fogalmak kialakítása (számlálás, globális mennyiség felismerése, relációk alkotása, számnév-számjegy-darabszám, valamint az „ujjkép” egyeztetése, helyi érték fogalma);

  4. a számfogalom kialakítása: bevésés, automatizálás tízig, tízes átlépéssel 20-ig, majd számkör bővítés analógia segítségével;

  5. a szóbeli és írásbeli alapműveletek értelmezése, inverzitás felismertetése, ezek gyakorlása a kialakított számkörben;

  6. szöveges feladatok megoldása, számfeladatra szöveg alkotása;

  7. permanens ismétlések a 10-es, a 20-as számkörben szóban és írásban még akkor is, ha a gyerek ezt a szintet már meghaladta;

  8. a matematikai jelek, szimbólumok tartalmi azonosítása, logikai összefüggések megfogalmazása;

  9. az alapvető mennyiségek – hosszúság, idő, űrtartalom – tartalmi azonosítása az érzékelés segítségével, becslésük; mértékegységek fogalmi kialakítása, mértékváltások gyakorlása;

  10. a mértani alapfogalmak megismertetése;

  11. önfegyelemre, kitartásra nevelés.

A módszerek kiválasztása kiemelt fontosságú. A fogalom alkotása vagy annak megerősítése, kiegészítése a fokozatok és szemléletesség elvének betartásával, az érzékszervek bevonásával, különböző eszközök – labda, játék óra, ritmushangszerek, mérőeszközök, társasjátékok, számkártyák, szorzótáblás kártyák stb. – kiegészítő alkalmazásával, valamint cselekedtetéssel, mozgással történik.

A fejlesztő órák tartalma nem a napi tananyag gyakorlását, bevésését, hanem – a gyermek életkorától függetlenül – a számolási alapoktól kezdve a 10-es, a 20-as, majd egyéntől függően a 100-as számkörben a számok bontását, pótlását, összeadását, kivonását, a számkörön belüli szöveges feladatok megoldását jelenti. A szorzás, az osztás csak az előbbiek megfelelő szintű tudása után következhet.

A matematikai képesség gyengeségét mutató gyerekekkel való foglalkozás eredményességének feltétele a fejlesztő pedagógus, a szülők, az iskolai nevelők együttműködése. Az elfogadó és segítőkész szemlélet biztonságérzetet jelenthet a diszkalkuliás tanulónak ahhoz, hogy képes legyen a többi tantárgyból képességeinek megfelelő eredményt elérni.

A terápia hosszadalmas, kitartó és türelmes munkát kíván mind a tanártól, mind a diáktól. Az eredmény nem látványos, a fejlődés, az elért eredmények mégis sokszor jelentenek örömöt, elégedettséget. Tudomásul kell venni azonban, hogy a matematika nem minden területén lehet szembetűnő eredményt elérni, maradnak olyan diszfunkcionális területek, melyeken a terápia kevésbé segít.

A súlyos számolási zavarral küzdő diákoknak, komoly nehézségeik lehetnek az iskolában: a fizika, a kémia, sőt a földrajz, a történelem tanulásában is. Például a képletek, illetve azok összefüggéseinek felismerésében és alkalmazásában; az időrend megtanulásában; a sík- és térbeli tájékozódás hiánya miatt a térképről való olvasásban, helymeghatározásban; az ének-zene órákon a hangjegyek, illetve a kotta olvasásakor, írásakor; a rajzórákon a testek ábrázolásában stb. Az említett tantárgyakban nyújtott teljesítmény értékelésekor rendkívül fontos szerepe van az egyéni elbírálásnak. A szaktanárnak tudnia kell tanítványa részképesség zavaráról, hogy ennek tudatában kérhesse számon tőle az elvárható ismereteket. A tanulási nehézségek kisebb-nagyobb mértékben végigkísérik az alsó- és középfokú tanulmányok során a gyerekeket.