Magyarországon az oktatás fejlesztésének egyik legfőbb akadálya az, hogy a legtöbb területen hiányzik a döntéseket megalapozó tudományos értékű, bizonyítottan érvényes tudás. Amint azt már különböző elemzések kimutatták, az oktatás nem tartozik a tudás-intenzív ágazatok közé, a rendszer nagyon kevés új tudást használ fel saját működésének javítása érdekében..

Az oktatás kutatása más országokban is elmaradt az egyéb társadalmi-gazdasági szektoroktól. Néhány évtizede sok országban még alig volt jelentősebb – a természettudományi vagy az alkalmazott tudományokat említve az orvosi, műszaki, vagy akár a mezőgazdásági kutatómunka volumenével összemérhető – oktatástudományi kutatás. Az utóbbi néhány évtizedben azonban számos országban dinamikus társadalmi-gazdasági fejlődés indult el, amelynek hátterében szinte mindenütt az oktatás teljesítményeinek jelentős javulása áll. Az oktatást pedig a tudományos kutatások eredményeinek hatékony alkalmazásával sikerült új fejlődési pályára állítani. Magyarországon az oktatás, a tanítás és tanulás kutatása – számos történelmi oknak tulajdoníthatóan – mind más szektorok kutatási tevékenységétől, mind pedig az e téren vezető szerepet játszó országoktól jelentősen elmarad. A pedagógiai kutatás infrastruktúrája, humánerőforrása nem fejlődött megfelelő mértékben, így ma a fejlesztéseknek nincs meg a tudományos alapja. Számos, Európában dinamikusan fejlődő kutatási területnek nálunk nincsenek szakértői. Ennek következtében nem, vagy csak nagy erőfeszítések árán tudjuk fogadni az EU támogatásokat, és nem minden téren tudunk megfelelően élni a lehetőségekkel. Az oktatás fejlesztésének tudományos forrásai „kiszáradtak”.