Jól látható, hogy az elemi alapkészségek fejlettsége minden esetben számottevően nőttek. Legnagyobb fejlődést az írásmozgás-koordináció és az elemi számolási készség esetén mértünk. A beszédhanghallás és a relációszókincs átlagos fejlettsége a kétéves fejlesztőmunka hatására az első osztály végére meghaladja a 95 százalékpontot.

A Vasas Somogy Hirdi iskola mintájában a készségek fejlettsége minden esetben meghaladja az országos átlagot. A szocialitás, az írásmozgás-koordináció és a számolási készség esetén 4-6 százalékpontos eltéréseket tapasztaltam. A szocialitás fejlődési folyamatának ismeretében megállapítható, hogy a nagycsoport végén a 77 százalékpontos fejlettség mind az első osztály év végi, mind a 3. osztály év végi fejlettségi szintjének felel meg. Ennek oka, hogy a szociális készségek – az országos vizsgálatok tanúsága szerint – spontán módon alig fejlődnek ebben az időszakban. Az írásmozgás-koordináció fejlődése (lásd a mellékletben, írásmozgás koordináció 1.,2. mérés, családrajz fejlődése 1.,2. mérés) elsősorban idegrendszeri érési folyamatok eredménye és a kézfej csontosodási folyamatának eredménye, a legintenzívebb fejlődési szakasz az első osztály második felének időszakára tehető. A mintám esetén az országos vizsgálatoknak megfelelő spontán fejlődést tudtam kimutatni. A számolási készség a kétéves periódusban nagymértékben fejlődött, az országos adatoknál lényegesen alacsonyabb szintről indult, a nagycsoport végén mért 84 százalékpontos, országos átlag feletti eredmény jelentősnek mondható. A relációszókincs fejlettsége 12 százalékponttal, a tapasztalati következtetésé pedig kimagaslóan, 21 százalékponttal magasabb a mért mintába tartozó gyerekek esetében. Összességében az elemi alapkészségek átlagos fejlettsége 10 százalékponttal haladja meg az országos átlagot. A mérésem eredményeit az első osztály év végi országos mérés eredményeivel (Nagy–Józsa–Vidákovich–Fazekasné 2004b^[23]) összehasonlítva azt is megállapítható, hogy a mért csoportban a készségek fejlettsége átlagosan (83 százalékpont) megközelíti az első osztály év végére jellemző szintet (85 százalékpont). Ezt az eredményt különösen jelentősnek tartom, mert mintánkat többségében hátrányos helyzetű gyerekek alkotják, akiknél spontán fejlődés esetén az országos átlag alatti eredményt várnánk. (10.sz.táblázat)

Az elemi alapkészségek fejlődése a VSH - ban és az országos átlag

10.sz.táblázat Forrás: Nagy–Józsa–Vidákovich–Fazekasné 2004b. és saját adatok

A DIFER - tesztekkel végzett mérések alapján megállapítható, hogy az elemi készségek fejlettsége lehetővé teszi-e a gyerek sikeres iskolakezdését. Ha a gyerek elemi készségeinek fejlettsége előkészítő vagy kezdő szinten van, akkor javasolható, hogy maradjon még egy évet az óvodában. Az országos adatok szerint nagycsoport végén, iskolába lépéskor a gyerekek 3 százaléka előkészítő, 12 százaléka kezdő szinten van, azaz a gyerekek 15 százaléka nem tekinthető iskolaérettnek. Az első osztályosok országos reprezentatív mintáján ehhez hasonló arányokat kaptunk: első osztályban a gyerekek 14 százaléka nem tekinthető iskolaérettnek (Józsa 2004a). A Vasas Somogy Hirdi tagiskolák és óvodák mintájában nagycsoport végén a gyerekek 1 százaléka van előkészítő, 5 százaléka kezdő szinten. Ennek a 6 százaléknyi gyereknek javasoltuk, hogy ne kezdje el az iskolát, maradjon még egy évet óvodában. Megállapítható tehát, hogy fejlesztőprogramunk eredményeként az iskola éretlen gyerekek aránya csak feleakkora, mint országosan . Az országos adatok szerint nagycsoport végén az optimális fejlettségi szintet a gyerekek 12%-a éri el, a mért mintában ez az arány 35 %. Befejező szinten országosan 34 %, míg a VSH-ban 44 %-i gyerek van. A befejező és az optimális szinten iskolát kezdő gyerekeknek nagy valószínűséggel sikert hoznak az első iskolai tapasztalatok. Az iskoláinkban az ilyen gyerekek arányát 33 %-kal tudtuk növeli: az országos 46 %-hoz képest programunkban 79 % az arányuk.