III.2.4. A diszlexia és a diszgráfia fogalma

Megnevezés (meghatározás)

Meixner Ildikó[34] a diszlexiát elsősorban abban a különbségben tartja megragadhatónak, amely fennáll

  1. a gyermek adottságai alapján elvárható olvasási szint;

  2. a gyermek tanítása alapján elvárható olvasási szint;

  3. az olvasás gyakorlására fordított idő alapján elvárható olvasási szint és a gyermek tényleges olvasási szintje között.

A pedagógia általánosan elfogadott definíciója szerint a diszlexia az iskolai teljesítmény és az intellektuális képességek szignifikáns eltérése, amelynek hátterében súlyos olvasási zavar húzódik meg .

A pszichológiai magyarázatok elsősorban a tanuláshoz szükséges részképességek működési következményeként értelmezik a diszlexiát, különös tekintettel az olvasás megtanulásához szükséges képességek elégtelen, hiányos vagy zavart működésére. A részképességek körében is kiemelt jelentőségűek a beszédészlelés és beszédmegértés, a hangzódifferenciálás, a fonológiai tudatosság, a figyelmi és emlékezeti teljesítmények, az észlelési szerveződés, a szerialitás és más kognitív funkciók.

A diszlexia jogi/adminisztratív meghatározása elsősorban a közoktatás rendszerében kezeli a fogalmat, a diagnosztikus folyamattól az ellátási kötelezettségig. Leírja és előírja a diagnosztikus folyamatot, továbbá azokat a speciális nevelési, oktatási szükségleteket, amelyekre a diagnosztizált diszlexiások jogosultak.

A terminológiai rendezetlenség forrása, hogy nincs szakmai megállapodás arra vonatkozóan, lehet-e, szükséges-e az olvasás-, írásproblémák súlyosság szempontú vagy tulajdonság szempontú felosztása, és ha igen, akkor ez miként történjen. További probléma, hogy nem rendelkezünk tudományosan igazolt és gyakorlatban kipróbált mérőeszközzel, amelynek alkalmazásával az olvasás- és írásprobléma súlyossága és kiterjedtsége megbízhatóan mérhető volna. Ebből adódik, hogy a diszlexia-diszgráfia vizsgálatában nincs egységesített vizsgálóeljárás és stratégia, hanem különféle szakmai műhelyek példáját követve történnek a vizsgálatok.

Ok, etimológia

Az olvasás- és írásfogyatékosság, - akadályozottság hátterében olyan organikus eredetű képességzavar áll, melyen belül - más részképesség zavarok egyidejű előfordulása mellett - túlsúlyban vannak a nyelvi és beszédfejlődési eltérések.

Rendszerezése (fajtái)

A diszlexia-diszgráfia súlyosság szerinti felosztása iránymutató a fejlesztő beavatkozás szükségességére, annak tevékenységtartalmára, várható időtartamára, továbbá a fejlesztő szakember végzettségére és képzettségére vonatkozóan. Kijelöli a gyermek, tanuló helyét a közoktatásban és a közoktatási speciális ellátásban.

A beszédfogyatékosságok körébe tartozik az olvasás- és írásfogyatékosság, - akadályozottság. Hátterében a nyelvi és beszédképességek strukturális és funkcionális fogyatékossága, akadályozottsága áll, ép értelmi állapot mellett.

A pszichés funkciók zavarok körébe sorolt tanulási zavarok egyik megnyilvánulási formája az olvasás- és írászavar, melynek hátterében a részképességek funkcionális és strukturális zavara áll. Eltérést, majd később hiányosságot, elmaradást tapasztalunk az elvárt fejlődési mutatókkal és fejlődési ritmussal összevetésben.

Az olvasás- és írászavar megjelenéséért és rögzüléséért nem elsősorban a nyelvi és beszédképességek a felelősek, hanem a tanuláshoz szükséges különböző képességek szerveződésében és működésében, az adott feladat megoldására való használhatóságában mutatkozik zavar.

Az olvasás- és írásnehézség az előzőeknél kevésbé súlyos állapot. A tanulási nehézség kezelése nem igényel gyógypedagógiai végzettséget, de a fejlesztést végző pedagógusnak többletismeretekkel, esetleg többletvégzettséggel kell rendelkeznie.

Tünetek

Az olvasás hibái

  1. Elmaradás a tanuló osztályfoka alapján elvárt olvasási sebességtől, technikától.

  2. Eltérés az olvasandó anyag tartalmától:

  1. Elégtelenség az olvasott anyag megértésében

Az írás hibái

  1. Elmaradás a tanuló osztályfoka alapján elvárt írástechnikai színvonaltól és sebességtől; akiknél az írás technikai kivitelezése és olvashatósága jelenti az akadályt.

  2. Eltérés az írott anyag tartalmában; betűcsere, - helyettesítés, - fogyasztás, - szaporítás, sorrendcserék és jelentésváltoztatás. Az írás tartalmi hibái számottevőek.

  3. Elégtelenség a helyesírásban és a megfelelő nyelvhasználatban.

Kompetencia

Az olvasás-írás akadályozottság és az olvasás-írás zavar kezelése logopédiai kompetenciát igényel.



[34]  Meixner Ildikó: Diszlexia prvenció és reedukáció módszere (1986)