A kutatásom célja, hogy a DIFER mérőeszköz használatával felmérjem az iskolánkba járó gyermekek tanuláshoz szükséges elemi alapkészségeinek fejlettségét. A teszt eredményeinek értékelése után bebizonyítsam és megerősítsem azt a tényt, hogy az elemi alapkészségek fejletsége- fejletlensége miatt, akár öt év eltérést is mutathat a tanulók közötti eltérés egy évfolyamon belül.
Javaslatokat teszek az alapkészségek különböző mértékű és területű fejlettségére vagy fejletlenségére milyen speciális és differenciált fejlesztő feladatokat és terápiákat kellene alkalmaznunk a tanulóknál az eredményes tanulás, illetve a sikeres iskolai továbbhaladás érdekében.
Feltételezem, hogy az iskolánkba járó tanulók hátrányos helyzete nem befolyásolja a fejlődés eredményességé illetve, ha speciális és differenciált fejlesztő eljárások alkalmazásával részben korrigálhatóak a fejlődésbeli elmaradás.
Kiemelt feladatomnak tartom azt, hogy az iskolákba dolgozó tanítóknak, pedagógusoknak, a pedagógus képzésbe részt vevő hallgatóknak világos képet kell kapniuk a gyermekek eltérő fejlettségi szintjéről, az elmaradás okáról, a mélységéről, a módszerekről, a fejlesztési lehetőségekről. Ebben a kutatásban, ezt szeretném alátámasztani a szummatív tesztel a DIFER - rel, bemutatni az iskolai mérések tükrében, egy-egy gyermek esetére lebontva, hogy láthatóvá és kézzelfoghatóvá váljon az a szenzitív időszak fejlesztési lehetősége, ami csak a mi kezünkben van, ami a gyermek élete során megismételhetetlen.
A feladatgyűjteményben pedig, szeretném a hallgatókat érzékenyebbé tenni az integrált oktatásban részt vevő gyermekek eltérő fejlődésmenetéből adódó ,,másságára”, az egyéni fejlesztés és a differenciált tanítás fontosságára, eltéréseire.
A tesztekkel végzett méréseket a 2007/2008 tanévben kezdtem el, az utolsó mérés pedig a 2009/2010 tanév során történt meg. A vizsgált időszak alatt három mérést készült gyermekenként a DIFER teszttel. A hét elemi alapkészség felmérésén túl, tanulmányoztam az iskolánkba járó gyermekek környezeti hátterét, a tanulók hátrányos helyzetét, valamint a gyermekek családi hátterét. Az kapott eredményeket regresszió analízissel és az SPSS program felhasználásával dolgoztam fel, értékeltem ki, hasonlítottam össze az országos mérési eredményekkel. A mérések értékelése után, ami az intézményi szintet rögzíti, nagyon fontosnak tartom a személyes szint megjelenítését, egyéni esetek bemutatását. Az egyéni fejlesztési tervekben pedig kiemelt szerepet kap a fejletlen funkciók terápiája, a differenciált fejlesztés motorját képező háttér funkciók, részképességek területeire lebontott fejlesztési feladatok, módszerek , eszközök, segédeszközök tárháza.
A szakirodalom és a tapasztalataim is azt mutatják, hogy a fejletlen funkciók, készségterületek mielőbbi fejlesztésére van szükség a gyermekek szenzitív időszakát kihasználva. Sajnos sok az olyan fejlesztési terület, amit csak gyermekkorban lehet kiaknázni a későbbiekben szinte csak minimális szinten fejleszthetőek.
Az iskolában dolgozva látom, hogy a tanítók egy része mondja: ,,Baj van a gyermekkel, nem tanul, magatartási problémákkal küzd, figyelmetlen, lemarad a társaitól, vagy esetleg tehetséges. Mivel kössem le? Milyen plusz tevékenységgel kínáljam meg, mit tegyek? Hogy differenciáljak?”
A régi tanítási módszerek és a megváltozott szülői attitűdnek köszönhetően, a pedagógusok egy része külső segítségre várva látja a gyermekek tanulási problémáinak megoldását, mint pl. a Nevelési Tanácsadó, a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság (TKVSZRB).
A probléma pedig az adott osztályban, az adott gyermeknél, az adott tanítónál, az adott tanárnál rejtőzik. A megoldást itt kell megtalálni, de hogyan, milyen módszerekkel, milyen mérési lehetőségekkel, milyen eszközökkel, milyen terápiákkal lehet a fejlesztési utat bejárni? Ezt próbálom kutatni, feltárni, lehetőségeket kínálni saját iskolám tanulóira –és tanítóira orientálva ebben az anyagban.
Számos szakember foglalkozik ma Magyarországon a kora gyermekkor pedagógiájával, pszichológiájával, de még is kevés azon lehetőségek száma, amellyel igazán mérhetővé tudnánk tenni a gyermeki fejlődést, és nem utolsó sorban a hozzáadott pedagógiai értéket. A DIFER mérőeszköz szinte az egyetlen diagnosztikus mérésre alkalmas eszköz a pedagógusok számára, amely különösebb szakértelem nélkül alkalmazható az iskolába lépő gyermekek bemeneti mérésére, de a továbbiakban a fejlődés menetét is jól követhetjük nyomon kilenc éves korig.