[1] Magyarországon a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX törvény 2003. évi módosításakor vált hivatalossá az SNI megjelölés és átfogó fogalom, a közoktatási törvény 121.§(1) bekezdése többek között a 29. ponttal egészíti ki:

„29. sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság és a rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján

a) testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos

b) pszichés fejlődészavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott

Dyslexia, dysgraphia, dyscalkulia, mutizmus, kóros hypertkinetikus vagy kóros aktivitászavar." (Közoktatási törvény, 2003, 3617 o.)

[2] A magyar értelmező kéziszótár meghatározása szerint az integráció, integrálás szó a „különálló részeknek valamely nagyobb egészbe, egységbe való beillesztését, beolvadását jelenti." Általános megközelítésben az integráció azt jelenti, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek, fiatalok beilleszkednek ép társaik közé. Ezt oly módon kell megoldani,  hogy a gyermekek a többségi  iskolákban részesülhessenek oktatásban abban az esetben, ha a fejlesztésükhöz nem feltétlenül szükséges a speciális intézmény. Az integráció célja, hogy összefogja az összes oktatási, nevelési és képzési mód demokratizálási és humanizálódási törekvéseit. Demokratikus: minden tanulónak mindent meg szabad tanulni. Humánus: minden tanuló számára a lehetőséghez mérten szociális kirekesztettség nélkül történhet a tanulás. Napjainkban a fogyatékos és nem fogyatékos egyének együttnevelése mindannyiunk fejlődési lehetőségeinek optimalizálása céljából történik. A cél az, hogy a fogyatékosok az épek társadalmában, családban, munkában, közéletben elismertek legyenek, ami a fogyatékosok részéről is erőfeszítéseket igényel.

[3] Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet.

[4] Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény.

[5] Wacnock bizottság.

[6] A speciális és a többségi intézményrendszer.