Az agárreformer Tessedik Sámuel és szarvasi iskolája

Tessedik Sámuel (1742-1820) a magyar felvilágosodás korának egyik legjelentősebb képviselője volt, akinek munkájára egyaránt nagy hatással voltak Rousseau tanai, a felvilágosodás racionalizmusa, és a pietizmus gyakorlati vallásossága (Mészáros-Németh-Pukánszky, 1999:398.). Felismerte azt, hogy a népoktatás területén az I. Ratio Educationis érdemi változást nem eredményezett. Szarvasra érkezésekor – önéletírása tanúsítja – a falusi élet egyszerűsége helyett nagy fokú elmaradottsággal szembesült. Kosáry Domokos, klasszikus művében (1983) ekképp idéz Tessedik önéletírásából: „Vizsgáló szemmel tekintettem magam körül, kerestem a költők által oly ragyogó színekkel festett falusi élet egyszerűségét, és találtam együgyűséget, ostobaságot, bizalmatlanságot, … a vallás álcája alatt borzasztó zavart, … babonaságot, előítéletet, … amelyek a földművelő nép lelkében sötétséget, a szívben aggodalmat és az életben nyomort terjesztenek.”(Kosáry, 1983:62.). Tessedik nyugat-európai kőrútja után 1767-ben került Szarvasra, ahol evangélikus lelkészként tevékenykedett. Kiváló agrárreformer, aki felismerte azt, hogy Magyarország felemelkedéséhez új mezőgazdaságra van szükség. Felismerte a takarmánynövény termesztésének a fontosságát, ő honosította meg Magyarországon a lucernát. A jószágot az istállóban vetett takarmánnyal célszerű etetni, a keletkezett trágyát pedig a mezőgazdaságban hasznosítani. Fasorok és erdősávok létesítésével is Tessedik foglalkozott először Magyarországon. Agrárreformerként nagy szerepet játszott a mocsarak lecsapolásában is. A szorgalom és a tudás fontosságát hirdette, ellenfelei Tessedik munkásságát Isten akarata elleni tettnek minősítették. Ezért látott hozzá a parasztifjúság neveléséhez a szarvasi „szorgalmatossági” iskola megalapításával. Az iskolában osztálytermi keretek között folyt az oktatás, de az intézet folyosóján elhelyezett munkagépek a praktikus ismeretek elsajátításának szimbólumává váltak. A parasztifjúságnak nem a hétköznapi élettől idegen tárgyak tanulásával kell az idejüket eltölteni, hanem a kétkezi mezőgazdasági munkára kell nevelni őket. A gyerekek Szarvason esztergálással, faápolással, takarmánynövények gondozásával töltötték el idejük nagy részét. Tessedik szakmai elképzelései köszönnek vissza gróf Festetics György keszthelyi gazdatisztképző intézetében, a Georgikonban, továbbá az ő elképzelései alapján nyitotta meg kapuit a magyaróvári mezőgazdasági akadémia is.

Tessedik Sámuel megítélése a későbbi korokban változott. Tessedik munkásságának historiográfiai áttekintéséhez álljon itt néhány adalék! Az 1948 utáni időszakban a szocialista rezsim a pártosságon alapuló szocialista pedagógia kizárólagosságát hirdette meg, amely a haladó-reakciós történelmi múltértelmezésben mutatkozott meg leginkább. A pedagógia tudomány ötéves terve c. valószínűleg 1950-ben keletkezett dokumentum – mely az MTA neveléstudománnyal kapcsolatos elképzeléseit rögzítette – a nemzeti pedagógiánk haladó hagyományainak és a haladásellenes erőkkel szembeni harcuk kritikai feltárását jelölte ki. (Szabolcs Éva, 2008:159.) A szocialista rezsim a nemzeti pedagógia haladó hagyományai közé sorolta – Comenius, Apáczai, Tavasi és Eötvös mellett – Tessedik munkásságát is. Vincze Lászlónak a Pedagógiai Szemlében megjelent tanulmánya (1953. 5-6. sz.) Tessediket a korábbi időszakban – főként a Horthy-rendszer első felében - méltatlanul háttérbe szorított neveléstudósként láttatja, akire csak a nagy gazdasági világválság utáni fasizálódás idején volt szükség, éppen azért, hogy életművével a rendszer saját kultúrpolitikáját legitimálja. A Kádár-korszak nyolcvanas éveiben – amikor a történettudomány már az ideológiai gúzsbakötéstől fokozatosan megszabadult – Tessedikről objektív történészi szakmunkák láttak napvilágot. A már említett Kosáry-féle nagymonográfia elfogulatlanul ír Tessedik munkásságáról. Ugyancsak a hetvenes, nyolcvanas években Tóth Lajos Tessedikről szóló írásaiban Tessedikkel kapcsolatban a magyar-orosz kontaktológiai (=kapcsolattörténeti) vonatkozásokat érinti. A szerzőnek a Kádár-rendszer ideológiai elvárásaihoz persze igazodó témaválasztása a pavlovszki gazdasági mintaiskola felállítására irányuló Tessedik-tervezetet mutatja be a Magyar Paedagogia 1976/3.számában A rendszerváltás utáni szakmunkák közül Fehér Katalin „A felvilágosodás pedagógiai eszméi Magyarországon” c. 1999-es munkája, az ötvenes évek neveléstörténet-írásáról, benne Tessedik munkásságát historiográfiai szempontból is értékeli Szabolcs Éva (2008:163.).