1. A pszichikus fejlődés fogalma, tényezői, főbb törvényszerűségei

A XIX. század derekán, Lamarck és Darwin evolúciós kutatásai nyomán került a fejlődés fogalma és a fejlődés elvének érvényesítése a biológia tudományából a pszichológiába. Darwin kutatási eredményei alapján tudjuk, hogy az állatok és növények állandóan új formákat hoznak létre - természetes fejlődésük következményeként -, az egyszerű formától a bonyolult felé haladva. Ezt nevezzük evolúciónak. Az evolúció a pszichológiában is forradalmi hatást váltott ki azzal, hogy a pszichikus folyamatok az élőlények alkalmazkodását segítik elő, így a pszichikus jelenségek a személyiség és a környezete közötti összefüggés elve alapján vizsgálandók.

Ahhoz, hogy a fejlődést helyesen értelmezzük, meg kell különböztetnünk a fejlődést a növekedéstől. A fejlődés az élővilág sajátos változása, előrehaladó mozgások, változások sorozata, amely során minőségileg új, magasabb rendű formák, működések jönnek létre, úgy, hogy a mennyiségi változások minőségi változásba mennek át. Vagyis a fejlődés egy minőségi átalakulás. A növekedés ugyanakkor csak mennyiségi változás, általában magasság, illetve súlygyarapodást, a test arányainak változását értjük rajta. A fejlődés és növekedés állandó kölcsönhatásban áll egymással, a fejlődés során tehát mennyiségi és minőségi átalakulás egyaránt mutatkozik.

A pszichikus fejlődés olyan mennyiségi változások sorozata, amelyek révén az élőlények pszichikumában addig nem létező, minőségileg új és magasabb rendű pszichés jelenségek, szerkezetek és működések alakulnak ki.

A pszichikus fejlődés kétféleképpen – fokozatosan (ez az evolúció) és ugrásszerűen – mehet végbe. Hatására egyre magasabb rendű megismerő képességek, differenciáltabb érzékelések és hatékonyabb cselekvésformák keletkeznek. A pszichikus fejlődés legfőbb mozgatórugói a belső ellentmondások, amikor ellentmondás alakul ki a régi viselkedés (a tudás aktuális szintje) és az újonnan elvárt viselkedés, azaz a nem tudás és a megkövetelt új ismeretek között.

A pszichikus fejlődés önmozgás formájában megy végbe, az élőlény saját öntevékenysége, tanulása, gyakorlása révén fejlődik. A fejlesztő hatásokat a környezet irányítja, de a tevékenységet az egyénnek belső és külső motivációk alapján önmagának kell elvégeznie.

A pszichikus fejlődés legfőbb jellemzői: egymásból következnek, ezért kölcsönhatásban állnak egymással, időbeli egymásutániságuk megállapítható, szakaszosak, a szakaszokat kihagyni, átugrani nem lehet, részben fokozatosan, részben ugrásszerűen mennek végbe, ellentmondások vannak benne, amelyek a hajtóerőiként szolgálnak.

A pszichikus fejlődés két fő területe a törzsfejlődés (filogenezis) és az egyedfejlődés (ontogenezis).